Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-15 / 37. szám

44© -alakulásunk' processusa szerencsésen sikeröljön, itt igazítni kell. Ez véleményünk szerint illy alakban történhetnék : az iskolatanítói hivatalnak, minden hozzá csatlott mellékes tisztektől, minők: kántorság, jegyzöség stb. hozandó törvény által, el kellene különöztetnie; — tanítókat felfogadó 's elbocsátó jognak a' néptől elvétetnie, 's a' megyei, kerületi, vagy k. városi iskolatanácsra átruháztatnia; — az iskola-feltartási 's tanításbéri költségnek, mindenkit illető közterhül, a' hatóság' valamennyi lakosi- 's birtokosira rovatnia. Szinte ez lenne teendő az egyházi épületek' illő karbantartására, az egyház' szolgáinak, a' vallás' méltóságához illesztett, dijára nézve is; mert ezek és amazok közt különség csak ennyi, hogy amazok jövő-, ezek jelenkor' polgárainak oktatói; törekvése a'czélpontnál mindkettőnek összejő. Ha van házi és hadi: miért ne legyen vallási adó, midőn, bárha más kezelés alatt, különben is létez? Ha a' vallás' és iskola' erkölcs-tisztító szövétneke kialvék: vájjon belkormányzat, 's hadierő, jelenkorunkban, az állományt, vész'örvénye ellen, megtartandja-e ? Végre, mit fognak használni minden, bár legbölcsebb, intézkedéseink az érintett tárgyban, ha egyszersmind ollyszerüleg nem rendelkezünk, hogy népünkből ama'nagy számú szülék, kik szegénység , fukarság, előítélet és hanyagság miatt, szülötteiket tanítatva nevelni elmulasztják ; természet' szent szava sugallta e' tisztökre, — ha egyéb sikerellen lenne, — szigorúan kényszerítő szerek által is, nem szorgalmaztatnak ? E' czélból szoros törvényszabály által kellene őrködnünk, hogy minden e' hazában létező gyermek, ha fi: 6—12-ig, ha leány: 6 —10-ig esendő éveit mulaszthatatlanul iskolában töltse el ; 's melly ifjú vagy leányzó ez évekről iskolai bizonyítványt mutatni nem fogna , azt házasi egybekeléskor, egyik egyház' lelkészének se lenne szabad összeesketnie E' törvény' pontosabb teljesítése végett, megyéken a' szolgabiráknak, kerületekben a' kapitányoknak, királyi városokban bizonyos erre megbízott tisztviselőnek, lelkészetektől az iskoláskorú gyermekeknek anyakönyvekből kivont névjegyzékét, évenkint kikellene kérnie, azokat felparancsolnia, 's az illető tanító' keze alá olly meghagyással adnia , hogy bármellyik, a' törvényrendelte idő előtt, az iskolával felhagyna, arról jelentését az illető iskolaitanácsnak rögtön adja be. Mint időt pazarló, tanítói csalásra ezer utakat táró czéltalan szokásnak, elkellene töröltetnie a'közmegvizsgáltatásnak (examen) is. E' helyett a'megyei iskolatanács' kebléből kibocsátandó küldöttségek által évenkint, a' kebelbeli iskolaválasztmány pedig havonkint legalább egyszer — mindig határozatlan időben — vizsgálatot tartana az iskolák felett, 's ennek eredményéről a' megyei iskolatanácsnak beszámolna; szinte ez történvén a' kerületekben és k. városokban is. A' rest tanítók első ízben, az illető iskolai tanács elibe idéztetve , megdorgálandók; utóbb, rendes fizetésök' bizonyos részének elfogásával megbüntetendők , végre elbocsátandók, — a' dicséretesek pedig, amazoknak benmarasztalt illetményéből, megjutalmaztatandók lennének. 'S most nézzetek a' tárgyba uraim! mellyet tisztán, mint szivünkben irva van, előtáránk. Szomorú dolog , ha itt kifejtett nyilatkozásunk- 's javaslatunkra is az a' sors vár, melly e' hazában sok illynemííeket, születésök' óráján, béért már, t. i. hogy feledés' tengerébe nyomtalanul enyészendnek el. Legyen. Bár fájjon is érte szivünk, hogy naponként olly néppel van ügyünk, mellynek: mi jó, mi illő, mi helyes, mi üdvös, mi szent? sokszor semmi, sokszor épen legfonákabb fogalma van; ennek kiképzése' nagy munkájában, ránk nagyobb szerepet méretni, mint minő jelen javaslatunk szerint jutna, — a' szent ügy, ez imádott haza és az emberiség iránt égő szivünk' szeplőtelen érzelméből — nem tanácsiunk. Időnk nincs annyi, hogy növendékeknek rendszerinti oktatói legyünk; erőt pedig hol vegyünk arra , hogy másokat az erőteljes bátor léptekkel haladásra felsegéljünk: midőn fenállani gyengéknek,gyám támasz után tárvák esdő karjaink, magunknak is? Nagyszerű javítás kell itt, mit tenni csak messze kiérő országos kéz képes, 's ez ha az ügyhöz nyúlni nem siet: akkor kelet' népenyugottul, messze — mondhatni, elszomorítóan messze — háttérben marad. Baksay Dániel Észrevételek Fáy rá*' r -mutató4

eziiftiTs könyvére. (Vége.) Ne feledjük, hogy tudós szerzőnk a' vegyes elnökséget azért itélé meg nem állhatónak, mert hierarchiára vezet; most tehát a' protestáns egyházi rend' hierarchiai hajlamát, a í)9—102 lapokon idézett okokkal igyekszik kitüntetni, de mellyek nézetem szerint ugyan, sem nem erősítők, sem nem győzők. Nézzük az idézett okokat. «.) Mi a' protestáns papság'azon sürgetését illeti, hogy ők Istentől rendeltetvék's utódi az apostoloknak; ezt a' szent irás után, Fáynk is nyilván állítja, sőt kimondja, hogy ,,a' magistratusnak, 's minden felsöségnek, a' maja"! meg kell adni; de ez előzményekből, tán nem egészen helyeslőleg, illy következményt huz: „tehát a' prot. papi hivatal mind szükséges mind méltóságos Nem helyes mondom a'következmény, mert nyilván való levén az, hogy, mióta a' keresztyén vallás' világa ragyog, az egyházi rend nemcsak tanítói, de igazgatói rend is volt, — az emiitett állítmányból ez következik: tehát a' prot. papság mind tanítói mind igazgatói igényeit, mellyeknek a' reformatio óta, ugy is szakadatlan birtokában volt, meg kell adni; mert különben nem leszünk