Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-24 / 34. szám

- 40§ -van, az óhitűeknek pedig az sincs. Soká lesz az, uraim, mig majd egyesülendettünk; addig minden emberbarátnak édes óhajtása , hogy egyik feleke­zet se maradjon hátra, r hanem iparkodjék a' má­sikkal versenyt futni. És Pest hütelen képe Ma­gyarhonnak,.. mert a' magyar nyelv aránylag gyér benne \ a' protestáns főiskola , ha helyre nem ütné is e' hiányt, de legalább hathatósan munkálkodnék orvoslására. A' nemzeti egyetem nagy részint kathol. főiskola: a' tanító egyé­nek' legnagyobb számánál, templománál, exhor­tatoránál 's rendes vallástani óráinál fogva. Nagy és nemzethez méltó kérdés: lehet-e, egyesülés' kérdésére megfelelni, az egyesülést végrehajtani. Nem egymás'meggyőzéséről van itt a' szó, hanem a' tudománybani olly kifejlődésről, hogy egy közép igazságban egyezzünk meg mind­nyájan. Mert a' tudomány egy, mint az ész maga egy, mintáz utolsó erő a'világ-egyetemben egy. De még most nem függetlenek a' tudományok... A' bölcselet, a' történettan , többé keveseb­éb függésben vannak a' hittantól: 's azért más színűek Bécsben és Berlinben, Győrött és Sáros­patakon. És nem tudjátok-e, hogy a' természettudo­mánynak hajdan esküdnie kellett, meggyőződése' daczára, hogy a' nap forog, a' föld pedig áll? szükséges-e, hasznos-e nemzeti tanító-intézeteketlOh urak még a' tudományok' teljes emancipatió­állítani föl, minden valláskülönbséget mellőzve, hova mindenki járhasson, sőt köteleztessék teste' 's elméje' kiképzése végett járni? Ez dicső kér­dés, méltó hogy a' nemzet' legtisztább fejei 's a' dologhoz legjobban értő emberek évtizedekig ta­nakodjanak fölölte. Ez a' tudományokbani egye­sülés' kérdése, melly több érdekekbeni egyesülést is huzandana maga után. Hogy józan ember illy egyesülésnek ellensége lenne, meg nem fogha­tom. Egyesülni a' föltalált igazságok' elfogadásá­ban, egyesülni a' még elrejtettek' keresésében, egyesülni a' tökély' elérésére: olly dolog, melly­nél üdvösebbet emberi föladatnak nem kaphatunk! Érettek vagyunk-e arra, hogy iskoláinkat egyesítsük? — Üdvömnek tartanám, azt mond­hatni, igen, és nem folyna kedvesebb mondat le ajakaimról, mint ez: igen, ok igen!.. De fájdalom, nem mondhatok igent. Keserű érzet és bú lepi lelkemet, midőn a' gyakorlati életből azon meggyőződést merítem, hogy a" jövő kornak van csak föntartva, végrehajtani azt, mit mi megpen­dítünk ; aratni ott, hol mi a' gabonát elvetjük; egyesülni ott, hol mi meg vagyunk szakadozva. Tudják-e, uraim , hogy az egyesülés' titka a' kölcsönösségben lappang ? A' kölcsönösségnek pedig nem hiszem, hogy azok is barátjai volnának, kik a' főiskola ellen 's az egyesülés mellett szólottak. Mert ha a' protestánsok előtt fölnyílnak egyátalában a' katholikus tanodák' ajtai, illő hogy a' protestánsokéi is fölnyíljanak a' katholikus ifjak előtt, sőt elmulhatJan szükség ez, különben nincs kölcsönösség. De itt a' gyakorlati életben száz akadályt kell még legyőzni, — mit az első moz­dításnál tapasztalni fogunk. Igen is, uraim, dolgozzunk az egyesülésen; az egyesült erők nagyobb sükerrel hatnak, 's az egyesült Magyarország egészen más lenne, mint a1 felekezetekre szaggatott. Ki az egyesülésben megteszi a' magáét, ki mozdít a' mennyit moz­díthat: mint hazafi, mint emberbarát cselekszik, méltó az elismerésre, méltó a' hálára Szavatoknál fogunk, uraim; egyesüljünk. De kérlek, hol kell az egyesülést előkészíteni? Az iskolákban.. És évtizedek fog­nak lefolyni, új nemzedék lépend a5 mostaninak helyébe, melly, ha jól oktatótok, képes leend az jának kora sem állott be, és azt gondoljátok, a­zonnal egyesülhetünk ? Nem akarok igen sok akadályokrul szólani az egyesülésnél, miszerint p. o. két különböző rendszer' egyesítése kívántatnék meg,., a' ta­nító egyének' arányát kellene a' különböző fele­kezetek szerint meghatározni s életbe léptetni,.. a' kölcsönösséget kielégíteni,.. a5 legbensőbb összesimulást létrehozni, 'stb. 'stb., csak arra akarom az e' tárgy fölött gondolkozókat fi­gyelmeztetni , hogy az utolsó pár év' történetei 's a' megyeteremekben hallott bő és sokszor el­keseredésig ment vitatkozások nem igen nagy re­ménynyel biztatnak. Adja Isten, hogy azok elhang­zottak legyen , és borútalanul keljen fölénk a' nap! de ha ez meglesz is : csak lassan fogunk, a' multakból a' jövendőre Ítélvén, az egyesülés' pályáján előhaladni. Még gyermek voltam, mikor 1825-ben hallám (és kebelemben repesett a' sziv), hogy nemzeti nyelvünk lesz iskolai nyelv. Majd tiz évig izzadtam még az iskolai pályán, 's remé­nyem hiú álom volt, és 1842-nek végén vagyunk, uraim , 's mi a' gyermeknél remény volt, a1 fér­fiúnál is csak remény. Több tárgyakat pendíthet­nék meg, mellettem szólókat, p. o. Ludoviceát, vasutainkat , Erdély' egyesülését 'stb. de nem szükséges; ki egy példából nem tud okoskodni szellemünkre: azt tiz, husz, száz példa sem győzi meg. Előttem világos, hogy a5 legjobb akarat mel­lett is, későbbi kor' föladata lesz az egyesülést gyakorlatilag végrehajtani, miután mi elméletileg az utat megegyengettük, elkészítők. Méltó tárgy lesz tehát az egyesülés' kérdése, melly fölött ma­gánosak és testületek vitatkozhatnak , mellyre nézve kisebb nagyobb rendezkedéseket tehet a' haza; de reá támaszkodva, iskolái' ügyét a' pro­testáns fél el nem hanyagolhatja. Az egyesülésre valószínűséggel nem építhet­vén, kérdés marad: szükséges-e a'protestánsok­nak Pesten főiskola? Ennek megítélése legköze­lebbrül a' honi protestánsokat illeti 's ők e' szükséget létezni elismerék. Ez ellen, mint egyenesen őket illető kérdés és határozat ellen , alig van másnak mondani valója. De átalánosabb szempontból elő­foghatjuk a' tárgyat 's utána nézhetünk, nincs-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom