Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-24 / 34. szám

- 40§ -van, az óhitűeknek pedig az sincs. Soká lesz az, uraim, mig majd egyesülendettünk; addig minden emberbarátnak édes óhajtása , hogy egyik felekezet se maradjon hátra, r

hanem iparkodjék a' másikkal versenyt futni. És Pest hütelen képe Magyarhonnak,.. mert a' magyar nyelv aránylag gyér benne \ a' protestáns főiskola , ha helyre nem ütné is e' hiányt, de legalább hathatósan munkálkodnék orvoslására. A' nemzeti egyetem nagy részint kathol. főiskola: a' tanító egyének' legnagyobb számánál, templománál, exhortatoránál 's rendes vallástani óráinál fogva. Nagy és nemzethez méltó kérdés: lehet-e, egyesülés' kérdésére megfelelni, az egyesülést végrehajtani. Nem egymás'meggyőzéséről van itt a' szó, hanem a' tudománybani olly kifejlődésről, hogy egy közép igazságban egyezzünk meg mindnyájan. Mert a' tudomány egy, mint az ész maga egy, mintáz utolsó erő a'világ-egyetemben egy. De még most nem függetlenek a' tudományok... A' bölcselet, a' történettan , többé kevesebéb függésben vannak a' hittantól: 's azért más színűek Bécsben és Berlinben, Győrött és Sárospatakon. És nem tudjátok-e, hogy a' természettudománynak hajdan esküdnie kellett, meggyőződése' daczára, hogy a' nap forog, a' föld pedig áll? szükséges-e, hasznos-e nemzeti tanító-intézeteketlOh urak még a' tudományok' teljes emancipatióállítani föl, minden valláskülönbséget mellőzve, hova mindenki járhasson, sőt köteleztessék teste' 's elméje' kiképzése végett járni? Ez dicső kérdés, méltó hogy a' nemzet' legtisztább fejei 's a' dologhoz legjobban értő emberek évtizedekig tanakodjanak fölölte. Ez a' tudományokbani egyesülés' kérdése, melly több érdekekbeni egyesülést is huzandana maga után. Hogy józan ember illy egyesülésnek ellensége lenne, meg nem foghatom. Egyesülni a' föltalált igazságok' elfogadásában, egyesülni a' még elrejtettek' keresésében, egyesülni a' tökély' elérésére: olly dolog, mellynél üdvösebbet emberi föladatnak nem kaphatunk! Érettek vagyunk-e arra, hogy iskoláinkat egyesítsük? — Üdvömnek tartanám, azt mondhatni, igen, és nem folyna kedvesebb mondat le ajakaimról, mint ez: igen, ok igen!.. De fájdalom, nem mondhatok igent. Keserű érzet és bú lepi lelkemet, midőn a' gyakorlati életből azon meggyőződést merítem, hogy a" jövő kornak van csak föntartva, végrehajtani azt, mit mi megpendítünk ; aratni ott, hol mi a' gabonát elvetjük; egyesülni ott, hol mi meg vagyunk szakadozva. Tudják-e, uraim , hogy az egyesülés' titka a' kölcsönösségben lappang ? A' kölcsönösségnek pedig nem hiszem, hogy azok is barátjai volnának, kik a' főiskola ellen 's az egyesülés mellett szólottak. Mert ha a' protestánsok előtt fölnyílnak egyátalában a' katholikus tanodák' ajtai, illő hogy a' protestánsokéi is fölnyíljanak a' katholikus ifjak előtt, sőt elmulhatJan szükség ez, különben nincs kölcsönösség. De itt a' gyakorlati életben száz akadályt kell még legyőzni, — mit az első mozdításnál tapasztalni fogunk. Igen is, uraim, dolgozzunk az egyesülésen; az egyesült erők nagyobb sükerrel hatnak, 's az egyesült Magyarország egészen más lenne, mint a1

felekezetekre szaggatott. Ki az egyesülésben megteszi a' magáét, ki mozdít a' mennyit mozdíthat: mint hazafi, mint emberbarát cselekszik, méltó az elismerésre, méltó a' hálára Szavatoknál fogunk, uraim; egyesüljünk. De kérlek, hol kell az egyesülést előkészíteni? Az iskolákban.. És évtizedek fognak lefolyni, új nemzedék lépend a5

mostaninak helyébe, melly, ha jól oktatótok, képes leend az jának kora sem állott be, és azt gondoljátok, azonnal egyesülhetünk ? Nem akarok igen sok akadályokrul szólani az egyesülésnél, miszerint p. o. két különböző rendszer' egyesítése kívántatnék meg,., a' tanító egyének' arányát kellene a' különböző felekezetek szerint meghatározni s életbe léptetni,.. a' kölcsönösséget kielégíteni,.. a5

legbensőbb összesimulást létrehozni, 'stb. 'stb., csak arra akarom az e' tárgy fölött gondolkozókat figyelmeztetni , hogy az utolsó pár év' történetei 's a' megyeteremekben hallott bő és sokszor elkeseredésig ment vitatkozások nem igen nagy reménynyel biztatnak. Adja Isten, hogy azok elhangzottak legyen , és borútalanul keljen fölénk a' nap! de ha ez meglesz is : csak lassan fogunk, a' multakból a' jövendőre Ítélvén, az egyesülés' pályáján előhaladni. Még gyermek voltam, mikor 1825-ben hallám (és kebelemben repesett a' sziv), hogy nemzeti nyelvünk lesz iskolai nyelv. Majd tiz évig izzadtam még az iskolai pályán, 's reményem hiú álom volt, és 1842-nek végén vagyunk, uraim , 's mi a' gyermeknél remény volt, a1

férfiúnál is csak remény. Több tárgyakat pendíthetnék meg, mellettem szólókat, p. o. Ludoviceát, vasutainkat , Erdély' egyesülését 'stb. de nem szükséges; ki egy példából nem tud okoskodni szellemünkre: azt tiz, husz, száz példa sem győzi meg. Előttem világos, hogy a5

legjobb akarat mellett is, későbbi kor' föladata lesz az egyesülést gyakorlatilag végrehajtani, miután mi elméletileg az utat megegyengettük, elkészítők. Méltó tárgy lesz tehát az egyesülés' kérdése, melly fölött magánosak és testületek vitatkozhatnak , mellyre nézve kisebb nagyobb rendezkedéseket tehet a' haza; de reá támaszkodva, iskolái' ügyét a' protestáns fél el nem hanyagolhatja. Az egyesülésre valószínűséggel nem építhetvén, kérdés marad: szükséges-e a'protestánsoknak Pesten főiskola? Ennek megítélése legközelebbrül a' honi protestánsokat illeti 's ők e' szükséget létezni elismerék. Ez ellen, mint egyenesen őket illető kérdés és határozat ellen , alig van másnak mondani valója. De átalánosabb szempontból előfoghatjuk a' tárgyat 's utána nézhetünk, nincs-e