Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-24 / 34. szám

- 40? -latokra föl nem gerjedt. Támogassa a' kegyes Is­tennek hatalmas jobbja a' nagyra termett férfit élete' ösvényein, hogy általa nemcsak kedves jó övéi, hanem kerületünk is, mellynek ö olly meg­becsülhetetlen éke és dísze, és olly felette szük­séges bölcs kormánynokais, boldogítva lehessen! Ez alkalommal a' helyettes gondnok is, t. üzou­tagh Lajos úr, hivataláról lemondott , ki mégis bizalomszülte szives szavunknak engedve, ideig­lenileg fölvállalta a' felügyelői hivatalt. A' felügye­lői hivatalra kijelelő szavazatoknak megadására felszólítatandnak az egyházak. Gyűlés előtti estvén főesperes urunk' meg­hívásánál fogva egybegyülekezvén a' tisztelendő pap urak tanakodtak az úgynevezett „Cassa fra­trum" micsoda rendeltetése felől. Ez a' „cassa fratrum" — hogy megmagyarázzam a' dolgot — még 1785-ben vette eredetet, minden meg­határozott czél nélkül. Akkori megyei főesperes, C o r o n i, kivitte, hogy minden megyebeli ujpap . beavattatása' alkalmával egy forintot fizessen, de mire? azt maga sem tudta; és ez úton szaporod­ván a' pénztár 's kivált mostani főesperesünk' ha­tályos munkássága által a' töke már 1200 vftra növekedvén , most tudakozta a' megyebeli papsá­got: micsoda rendeltetése legyen e' pénznek ? In­dítványa következtében papi özvegyek' segéd­díjaikra rendeltetett. Bölcsen és emberségesen! 'S már most határoztatott, hogy minden új pap e" pénztárba 10 pengő frtot köteleztessék betenni; a ki helyét változtatja, az 2 p. frtot.*) 's mind­nyájan évenként 1 p. frtot. Egy választmány van kinevezve , melly e' tárgyat megbírálva , annak legjobb elrendezésérőli nézeteit közleni fogja a' jövő nagy gyűléssel. Jeszenszky László. liaeátsiíu.os szó a' pesti protestáns íoiskoEit' ügyében. Örülnie kell az emberiség' és haladás' ba­rátjának , midőn olly korszerű kérdést és vállala­tot lát szőnyegre hozatni, minő a' tervezett és munkába vett pesti protestáns főiskola. Hogy ezen kérdést fontosnak 's a' nevelés' ügyébe mélyen bevágónak ismeri cl a' magyar közönség : világos abból, miszerint egyik oldalról buzgó pártolói akad­tak az ügynek, kik szóval, Írással és tettel elö­mozdíták; a' másik oldalról pedig megtámadok keletkeztek, kik ezen főiskolát fölöslegesnek, sőt a' kor' irányában karosnak nyilatkoztaták. Új kérdésképen áll most már elő: szükséges-e a' dolog mellett szólani, mikor a' tárgyba avatottak semmi esetre nem fognak ingadozni, hanem meg­győződésök szerint cselekedendenek ? vagy czél-A' tanácskodók tiszta lelkisméretlel 5 pengő ftra, valamint az évenkéntit is legalább két forintra határozhatták volna; mert igy hamarább 's áldot­tabban elérték volna a' czélt- J. szerübb lesz hallgatni, az időre bízva, hogy a' kérdés' elleneit elnémítsa, vagy győzelemre se­gítse? Mi szükségesnek véljük, a' tárgy' mind­addigi feszegetését, mig okokkal és illedelemmel látva a' dologhoz, vagy meggyőződünk ez ellen­fél' állítása' igazságáról, vagy meggyőződésre bír­hatjuk mívelt és elfogulatlan ellenfeleinket. Az egésznél pedig szükségesnek látom a' vitatás' alap­jául tűzni ki e" két szót: illedelem és elfog//­l'itlanság. Ki az illedelmet sérti, az ügyet kocz­káztatja , valamint magáról a' legroszabb fogalmat támasztja barátai- 's elleneinél; mig az elfogult ember sem meg nem győzhető a' legalaposabb okok által, sem másokat meg nem győzhet okai' alap­talansága miatt Mi tehát a' következőkben nem törekvendünk fényes megtámadásra, csillogó gyö­zedelemre, hanem egyszerűen és szelíden mondjuk elő meggyőződésinket, és okait, hogy vagy meg­czáfoltassunk, vagy meg nem czáfoltalhatván, az ügy' barátait megnyugtassuk , elleneit pedig vele kibékéltessük. Igen távol vagyunk még azon időponttul, midőn elmondhatjuk: olly bőségében vagyunk a' kisebb nagyobb nevelő-intézeteknek, hogy fölös­leges már többeket fölállítani; sőt talám káros is a' másfelé jobban alkalmazható pénzt ide veszte­getni. A' haza' barátja semminek sem örülhet in­kább mint annak, ha nevelés' ügyét látja sző­nyegre hozatni 's értelmes férfiakat lát a' mivelés' oktatás' pályáján fáradni. E' tekintetben nem csak mi magyarok nem értük el a' tetőpontot, a' tö­kély' megkívántató fokát: de még a' legmiveltebb és nálunk kimondhatlanul előbb álló népek, néme­tek, angolok, francziák sem Sőt nem csak biro­dalom, nem csak ország, nem csak felekezet, hanem egyes város is alig dicsekedhetik olly ren­dezettséggel, hogy benne új és új nevelő-intéze­teket fölösleges volna megnyitni. Mit mondjunk tehát mi magyarok? — Nekünk nem kell egy új tanító-intézet! Mit mondjunk mi protestánsok? — Mi olly annyira bővelkedünk iskolákkal, hogy vétek volna újat fölállítani!... Mit mondjunk mi pestiek? Oh Pest annyira bőségében van minden tan­intézeteknek , hogy kik újat állítanak, bizonyosak lehetnek arról , miszerint tanítványuk nem akad; vagy ha képesek jó intézkedések által tanítványo­kat szerezni: akkor két három más intézetnek be kell teremeit csuknia! Ugy-e cdes atyámfiai, mind Magyarhon, mind a' protcstansság, mind Pest eltűrheti, sőt szívesen láthatja , ha nevelő-inté­zeteinek nem túlságos száma egy újjal szapo­rodik ?! Budapest Magyarhon' fővárosa, szive, keble. Van itten nyelvre nézve nép , melly az egész hont képviseli: magyarok, németek, tótok, szerbek, görögök, oláhok; van hitre's vallásra nézve ka­tholikus, protestáns, óhitű, zsidó. És uraim, a' tanító-intézetek aránylag kevesek. — Van kathol. főiskola, de a' protestánsoknak csak gymnasiumuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom