Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-17 / 33. szám

- 39 i -gyengélkedő s további hivatalviselést akadályozó kora miatt hivatalától gyülésileg mozdít atott el. Még egyszer mondjuk gyülésileg, mert az egész ügyben az egyházak, mellyeknek egyedüli joguk van valakire fölruházni az egyházi hivatalt vagy pedig azt elvenni tőle, legkisebb szóval sem kérdeztettek meg. Itt sok szép igazságot mondhatnánk, de mostan nem akarjuk fölszaggatni a' behegedt sebeket.Allításunk' támogatásául mondjuk: a mult évi rozsnyói kerületi gyűlés St. leköszönő vagy elváló levelét még nem is olvasta vala — mert St. nem is irt — 's mégis más 's űj inspectornak elválasztását már elrendelte. Ezen szokatlan procedúra sok érdemes egyházi és világi uraknak nem tetszett 's mindjárt akkor szólottak ellene, de józan szavuk, a' nagy zúgás közt, nyom nélkül hangzott el. Es mi magunk is azt hisszük, hogy ha azon urainkat, kik egyházunk' ügyeinek súlya alatt számos évekig izzadnak, mint St. ; kik egyházunk' javára ezereket áldoznak , mint St.; kik egyházunk' méltósága mellett olly vitézül harczolnak , mint St.; ha ezeket, mondom, illy érzékenyen bántani fogjuk , mint St. megbántottuk : akkor aztán egyházunk'jólétének, virágzásának 's boldogító rendeltetésének sírt ásandunk, 's előbb utóbb, de minden esetre egyszer előidézzük a'nagy temetésnek idejét, hol száz meg száz ezer hitünk' sorsosi keserves bánatnak vérkönyűit fogják hullatni a' ,,drága áron megvétetett" szent vagyonnak vesztessége felett. Őseink, kik egyházunk 's vallásunk iránti munkás buzgóságukat dicsőbb fényben tüntették ki, mint mi, illyen határozatot soha nem hoztak , 's mi sem vétkezendünk, ha ezen ősi pietást követendjük. Az egyházak' őrei hibáztak elfogadván ezen intézményeinkkel 's ősi szokásainkkal homlokegyenest összeütköző határozatot, 's az uj inspector' elválasztatásába mindaddig bocsátkozniok nem kelletett vala, mig szokott úton St. M. ő nagysága' elváló levele nem közöltetett volna az egyházakkal. Ha az egyházak és azoknak őrei illyen úton hozott határozatokat szó nélkül hagyandnak; próféta nem vagyok ugyan, de ismervén azon szellemet, melly egyházunk' politiájába tolakodik, nem alap nélkül mondhatom: azt sem fogják tudni, hogy jutottak synedrium' hatalmába. Ezen őszinte 's valóságon alapúit észrevételemmel tartoztam egyházunk' érdekeinek 's a' históriának is, de kiváltképen tartoztam az igazságnak. A'23-dik §-nak tartalma, gondolom, hat esztendő óta, úgy szólva vádolja egyházi hatóságunkat vagy hanyagsággal vagy részrehajlással. A' tárgy' lényege ebben áll: a' toporczi egyház' pénztárának uri kezelője számadást nem akarván tenni az egyház' filléreiről: az említett egyháznak ez ügybeni panasza egészen kerület elébe jött, kérvén, hogy a' kerület az úri pénzkezelőt kényszerítse a' számadásra. És a' kerület superintendensi hivatalra bizta az egész ügyet, minélfogva superintendens úr hivatalosan felszólító a' pénzkezelőt a' számadásra. Bezzeg, a' tisztes ősz, darázs fészekbe nyúlt jámbor kezével; mert felelt ugyan a' felszólított pénzkezelő, de olly durva, olly kíméletlenül sértegető kifakadásokban, hogy a' kerületnek — olvasván a' levelet — ha személyválogató nem lett volna, kötelességében állott, a' superintendensi hivatal' méltóságát 's ez által saját magáét is törvényes fegyverrel védeni. De úri ember ellenében csak a'jegyzőkönyvbe igtatott roszaltatással védlette, 's in super — még 1837ben — határozta, hogy a' bevádlott úr számot adjon a' kezelt pénzekről; melly határozat még most is, öt év múlva, foganatosításért esdekel! Mit mutat ez? feleljen magának az olvasó. Mi csak azt mondjuk , meg van írva törvénykönyvünkben: ,,quodsi quis conclusa conventuum eífcctui dare renitatur: praesidibus jus competit, politici magistratus auxilium, seu ut dicitur brachium seculare implorandi, quod nisi detur, ad Regem, magistratui eaténus mandata missurum patet recursus." Ezeket jól tudja a' kerület; láttuk azt akkor, midőn egy papot, ki a' superintendensi hivatalt megsértette, 100 vftban elmarasztalt, és a' byrsagiumot szerencsésen meg is vette rajta. 'S itt tisztelettel kérdjük a' f. t. superintendentiát: az említett engedetlen űri pénzkezelő' ellenében, mért nem védlette határozatinak tekintélyét 's intézményeinek szentségét, törvényes fegyvereivel? Uraim? törvénycink előtt személyválogatásnak helyt ne adjunk, mert elsülyedünk! — Egy úttal bátor vagyok kérdeni, e' határozatban mit kell érteni a' „patron,atus" szón? mi végett igtattatott ez protestáns jegyzőkönyv' szövedékeibe ? én ezt meg nem foghatom! Ha figyelmeznek azokra, miket a' patronatus felől mond: Klein, Tentamen'stb. 63. lap , Boehmerus principia jur. can. 523—538. §., Carpzow in jurisprud. eccl. libr. 3. 's többen: akkor, ha satyrát nem akarnak irni a' toporcziakra, ez bizonyosan kihagyatik, 's én jövendőre kihagyatni kérem!.. 30. §ban mondja a'jegyzőkönyv, hogy; habár az egyházi új rendszer kivánja is a' felügyelőnek föleskettetését: jelen esetben azonban, a' felügyelő urnák (iDráskóczy Sáut. urnák) magas tulajdonai arról kezeskednek, hogy nemes szava, akármilly szoros esküvéssel felér, 's igy tehát ez úttal a' felesketés szükségtelennek nyilván itatott. — Előlegesen megkell vallanom, hogy Dráskóczy ur iránt tiszta 's hív szívből eredt tiszteletben senki nem vetélkedhetik velem: de mind a'mellett sem érthetek egyet a' f.t. superintendentiával; mert én azt mondom: t. Dráskóczy urat megeskeltetni kellett vala. 0 nem csak elnök, hanem biró is , 's e' hazában megesketés nélküli biró nincsen. Magas tulajdonai, mellyeknek tisztelője vagyok, mentségül nem szolgálhatnak ; mert Gömör megve' rendei jobban ismerik azokat, mint a' kerület, 's mégis, midőn