Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-17 / 33. szám

- 39 i -sőt buzgott egy bizonyos ügyben, az egész presbyteriumot leszavazható, elévült joga mellett. A' reformátiónak honunkbani kifejlését, későbben egész létét köszönhetjük Erdélynek. Bocskay és Bethlen' hős kebelén ifjudott meg a' haldokló protestantismus; a' bécsi és linczi, kivált a' nicolsburgibékekötesek, mint vallásos létünk'törvényes básisai, Erdély' erőteljes befolyása által lettek. Ez is egy fő oka lehet annak, hogy a' presbyt. rendszer olly későn és olly csonkán lépett életbe. Igen nevezetes, tán mindent kimerítő e'tárgyban I. Rákóczy Györgynek, Erdély' fejdelmének a' marosvásárhelyi zsinat előtt tett nyilatkozása: „Én, — mondá ő — kivált azért idegenkedem a' presbyterianismustól, mert e' szerént parasztitélné a' nemes embert." Mind e' mellett nagy és mélyen fekvő okának kell lenni protest. egyház-igazgatásunk' átalános ingatagságának. Hobbestől, Grot. Hugótól fogva le Eichornig, hány nagy ész kísérté meg a' protest. egyházi jogot tiszta elveire visszavinni; és maga Eichorn, kinél mélyebbre egy-egy nem hatott, megállva az itt kifejtett roppant tudomány felett, megvallja : hogy egyházi jogrendszerünk mindeddig ellenkezik a tapasztalati élet eredményeivel. Nincs min csudálkoznunk ! A' római egyházigazgatás határozottan, kereken lépett ki az életbe; ő felmérte határait, szorosan kijelölte hatalma' kezdő- és határvonalát, — centralisalt, központosított, 's empirice ott áll az ég és föld között. Nálunk az egyetemes egyház láthatlan, ereje hatalma sehol és mindenütt; a'mi egyházunk a' hitnek és kegyességnek belső országa , szentek' egyessége; *) 's épen ennélfogva egészben egyesek'kényjétől, meggyőződésétől függő, következésképen egyházi jogtanja is egyetemes meggyőződésre alapitható, mellynek temészetesen előbb át kell menni az egyesek' meggyőződése' tüzpróbáján. Egyházunknak állópontja nincs, a' tökélyesedés' jelszava ki van mondva fölötte ; nem egy könnyen fejlhetik hát ki jogtanja és jogrendszere olly tökélyi fokra, melly semmi kívánnivalót ne hagyna, haladása' bármellyik stádiumán. Ezért természetes itt az ingatagság, az elvharcz, az átalánosnak a' részletekkeli küzdése. Ennek t

igy kell lenni, és én még most nagyon megelégszem e'csekélynek látszó eredménynyel, hogy: egyházigazgatási rendszerünknek legalább meghatározott jelenje már van, melly feltételezi a' jövendőt, a' holt bötiik közül már az élet' kebléhez ölelte, ott erősödik, még most kevés hiján tudomány, idővel gyakorlat; megelégszem ennyivel, hogy a' protest. egyház-igazgatási rendszer, kevés hiján, presbyteri elvű; hogy már az eddigi átalános gyakorlatból is kivehetem, kimondhatom az egye-*) Aug. Conf. 28. Helv. Conf. 18. temes elvet, melly ez: „ éltörülni a' különböztetést az uralkodó es engedelmeskedő egyház között; az egy házi életerőt nem a papságban, hanem a' gyülekezetek' képviseletében közponlositni!!" — Dobos János. Szláv-istentisztelet rövidítés! terv. A" dunamelléki evang. egyház-kerületnek 1842. jul. 13-kán tartott gyűléséből latin nyelven egy kivonat küldetett hozzánk, mellynek tartalmát közölni kötelességünknek tartjuk. Az illető jegyzőkönyvi pont ez: „Olvastatott Nyitra-Zerdahelyi Lőrincz tbiró urnák a' superintendens úrhoz jun. 1 intézett levele, mellyben a' nagyérdemű, a' haza előtt ismeretes ur, a' tót istentiszteletnek nagy mértékben szükségessé lett megrövidítését tárgyazó, collectákkal és már ismert formulákkal késért új tervét olly kérelemmel közli a'fötisztelendő úrral, hogy azt a' kerületi gyűlésnek tanácskozás végett terjessze elő. Mire határoztatott: Jóllehet ezen terv, minden tekintetben az idők' körülményeihez alkalmazottnak találtatott legyen, — mivel azonban a' liturgiában az illető egyházmegyék' tanácsa és egyezése nélkül, újításokat tenni lehetetlennek tartatnék, az emiitett terv az illető egyházmegyékkel közöltetni és azoknak véleményei beváratni halároztattak." Ezen kivonathoz van csatolva Zerdahelyi ur'levelének és tervének másolata a' tervezett 's tót nyelven irt collectákkal együtt. A' levél' tartalma nem egyéb, mint a' mi a' jegyzőkönyvben van mondva felőle , csakhogy az, mi a' határozatban áll, t. i. a' tervnek az egyházmegyékkeli közlése is, egyenesen ki van téve benne. A' terv maga, az istentiszteletet úgy különbözteti meg, a' mint az az oltár a' centus előtt és a' szószéken végeztetik. Az elsőre az oltárira nézve nem találja ugyan hosszasnak azt, mi a' lelkész által végeztetik, de annál hoszabbnak és fárasztónak tetszik előtte az ének, (melly a' nép által énekeltetik) úgy annyira, hogy sajnálatra méltónak tartja a' papot, kinek az oltár előtt és a' szószéken olly sokáig kell állania. Ezen tehát úgy óhajtana segíteni, hogy kivéve a' „Werjme w Boha gednoho" éneket, a' többiből csak 5, legfölebb 6 vers énekeltetnék; hogy az evangyeliom vagy epistola ne kétszer (mint eddig) t. i. az oltár előtt is és a' szószéken is, hanem csak egyszer, t. i. a' szószéken olvastatnék fel, az oltár előtt pedig az imádság után az evang. vagy epist. helyett, a' tervező által készített rövid elmélkedés olvastatnék. A'másodikra, t. i. a' szószéken mondandó beszédre nézve, következő változtatást ajánl: 1.) A1

miatyánknak és az éneknek a' beszéd' közepén, sajátképen az exordium után, ki kellene maradni. Ez nyomos okokkal támogattatik. 2 ) A' beszéd után következnék az imádság és a' miatyánk, mellyből azonban ezen szavakat: „J neuwod nás w pokusenj, ale zbaw