Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-03 / 31. szám

- 39 i -előadatott, talán félreértésre adott alkalmat. Az auctorizált biographiáknak barátja nem lehetek; sok hiúságot táplál, gerjeszt az, az indolentiára különben is hajlandó emberekben; hololl sok, óh be sok munkásra van szükségünk! Ki már tudja, hogy munka nélkül is halhatatlan, vagy akarja vagy nem : az kevés ösztönt érez a' munkásságra; a' jó tettek' öntudatból származó jutalma pedig mi kevesek' keblét lelkesíti meg? Tetteiben fog élni az érdemes, és én hiszem, hogy az érdemteljes indítványozó , ki az egyházi szolgálatok' tövises ösvényén olly fáradhatatlan buzgósággal mükö dik, kit superintendentiánk', főiskolánk' és megyénk' közigazgatásában legmunkásabb, legkitüröbb férfiúnak ismerünk, élni fog bizonynyal a' hálás kor' emlékezetében: de miért éljen az az utókor előtt, ki nem tett, tenni nem akart? És háromszáz éve mult a' reformationak! óh mi kevesen élnek ! . de tovább nem folytatom. Hasznosnak, szükségesnek látom én az élők' statistikáját, és ha kinyomozni lehet, a' multak' regestrumát: de az auctorizált biographiát sem élőkre sem holtakra jónak nem találom. A' félreértésből harag lett, a' harag elbuktató az indítványt. 8-or) A' tavaszi gyűlés' helye jővén szóba , világi elnökünk azt Vij helységébe kivánta tétetni, és a' rendezés alkalmatlanságát is elvállalá. Mi hisszük , hogy e' foglalatosság ismét száz forintjába fog kerülni ő nagyságának; és még ez eddig jól van, de a' többit ki fizeti meg a' szegény népnek ? A' hegyek között sáros időben járhatatlan utak' alkalmatlanságait, az egészség' rongálását, a sok idővesztegetést, mellyet a' megye' széléről nyolcz kilencz mérföldnyi utazásra kell szegény papjainknak fordítani, ki pótolandja ki ? És higyc, kinek tetszik, hogy nyilvánosság van, hogy kiki mehet szabadon a' gyűlésekbe. Annak jó hitéhez szerencsét kivánok : de én azt hiszem, hogy a' protestáns egyházat sokáig igy kormányozni nem lehet. — — y. *) Válasz «« innak. e' lapok' £5. számában közöltetett illy ezimü ezikkjében: több a' dunántúli ev. siiperinteiidentiáiiak nagy- geresdi gyűléséről" foglalt egyik vádjára. A' dunántúli evang. egyházkerület' folyó évi Nagy-Gcresden tartatott gyűlése, mellynek érdekesb tárgyai c' lapokban több t. cz. egyének által közöltettek, különböző benyomást tett ezekre, igy például: az egyiknek nem tetszett a' szellem, mellyben némell\ politicus uraink nyilatkoztak; a' másik tespedést látott találkozni a' haladási szcl*) Közlő urnák c tudósításért szives köszönetet mondunk ; egyszersmind folytonos értesítéseit az abaúji egyházmegyéről bizodalmasan kérjük. Töröklemmel; a' harmadik állítja, hogy eddig kerületi gyűléseinken alig fejtette ki magát, annyi sok szép és jeles szónoki tehetség mint ezen; a1

negyedik erre, mint sok és bő beszédre, Oviditrs' szavait idézi: ,,nuncquoque in alitibus facundia prisca remansit, raucaque garrulitas, studiumque immane loquendi." etc. etc- — Mi természetesebb, minthogy egy dolog Péterre más behatást tehet mint Pálra; innét a vélemények' különbözése ugyanazon egy dologról. Azért, ha akárki a' dolgot ugy , mint nézi, őszintén—szenvedély-és indulatosság nélkül leírja, mit sem vét; 's a' közönség' joga megbírálni, mennyiben hü előadása , mennyiben egyez vagy nem egyez meg nézete az igazsággal? De midőn valaki személyeket idéz elő vádalólag, 's hogy tartózkodás nélkül és szabadabban lövöldözhesse reájuk epébe mártott nyilait, még nevét is eltitkolja: az feddést érdemel , 's méltó, hogy tette nyilván is rosszaltassék. 'S illy bűnbe esett, bizonyos «w ur, ki e' lapok' 25-dik számában megjelent czikkében a' többek között, a' mi mélyen tisztelt egyházi elnökünket, hivatalos eljárásában hanyagsággal 's minden tárgyak iránti közönyösséggel vádolni nem pirult. Szavai következendők: „Az elnökség szántszándékkal-e, vagy csak vénség' következtében , minden tárgy iránt közönyös, minden ügyet gyűlés' tárgyává tesz; ollyant is, mellyet elintézni esküjénél és utasításánál fogva, egyedül az ő tiszte volna Ez által gyül halomra a' sok tenni való , elvonatik fontosabb tárgyaktól a' drága idő és vastagszik jegyzőkönyvünk olly nyalábra, hogy megolvasni is robot." Ha már ezek egy betűig mind igy volnának is, kérdezem: ki volna a' nagyobb vétkes? nem-e maga a' kerületi gyűlés, hogy tárgyakat, mellyek köréhez nem tartoznak, is felvesz , 's azokba bele avatkozván csak az időt veszti, sem hogy azokat tüstént viszszautasítaná az illető helyre? De lássuk tovább, minő nyomos adatokkal bizonyítja ur vádjának valóságát? „előmutatva lőnek, úgymond népkönyvek, mellyeket falusi iskoláinkba bevétetésül szerzőik megküldöttek. E' tárgy egyenesen a' Superintendens' dolga volna, kit esküje kötelez egyháza' tanjainak épen fentartására őrködni; következőleg a' hozzá beküldetett jó könyvet ajánlani, a* rosz szelleműt eltiltani. 'S mi történik? Kunoss táblabíró Dajka könyve, véleményadás végett többeknek kiadatik, és úgy mondatik ki, mit az elnök maga még jobban beláthatott minden bírálóknál: hogy a' könyvecske számos okoknál fogva nem elfogadható." — Igaza van urnák, hogy a Superintendens' tiszti köréhez tartozik iskolai könyveink" szelleméro is felügyelni; de midőn ő egy beküldött munkát, megbirálás végett , több a' dologhoz értő férjfiak' kezébe kiád, ugyan ki tehet ezen eljárás ellen legkisebb kifogást?nincscn-cneki erre teljes joga? Egyébiránt tegyük fel, hogy a' Superintendens, szám-