Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-03 / 31. szám

- 373 -talan tennivalója mellett, még K.táblabíró'könyvét is egy maga bírálja meg, 's azt mint a' maga nemében talán jeles munkát, de az ajánlott czélra kevésbé alkalmatosai, szerzőjének visszaküldi. a' nélkül hogy a' kerületi gyűlésen a' munkáról említést tegyen: ugyan mit mond ehez K. táblabíró ? nem így szólna- e? : „Fő tisztelendő uram! én munkámat a' kerületbeli iskoláknak szántam, azért a' kerülettől vártam volna munkám felett az elhatározó Ítéletet! — nem vádolhatta volna-e a' Superintendenst, még egy kis papi önkényről is? mitől korunkban némellyek ugy is oknélkűl a' tulságig irtóznak! A' másik adat, mellyet aw ur vádja' igazolására felhoz , még alaptalanabb. „Szinte ugy, igy szól tovább, Varga Mátyás r. komáromi iskolatanítónak könyvecskéje (Luther' kis kátéjának kiadása) miután már körlevélben egyházkerületszerte elnökileg ajánltatott és több gyülekezetekben 's iskolákban valósággal be is vétetett, itt lön be mutatva, a' papság által a' kárhoztató Ítélet rá közakarattal nyomban kimondatvánu Ugyan édes ur, ha maga is jelen volt az említett gyűlésen, hogy' adhatja elő a' dolgot illy hűtlen, így elcsavarva? Sem az elnöknek sem másnak esze' ágában sem volt Varga' kátéját ott bemutatni, hanem Varga Mátyás maga, bizonyos számú példányokat küldött kátéiból a'kerületigyülésre 's egy szerény levélben azon kérését fejezé ki, hogy a kerület a' küldött példányokat eladatni és a' bejövő mennyiséget, ha jól emlékezem, a' deficiensek' fundusához csatoltatni, ne terheltessék. Ekkor szólalt fel egy világi tag: hogy a káté, mint hallá, hibás; mit több lelkészek is bizonyítottak 's különösen egyik azt a' kifogást tette a' könyv ellen: „hogy a' részek nem a' szokott rendben vannak benne előadva " De hogy a' papság által, mint aio ur állítja, a' kárhoztató Ítélet arra közakarattal nyomban kimondatott volna, tisztelettel legyen mondva: nem igaz. A' papság' nagyobb része hallgatott, minthogy nem is tehetett mást, mivel a' könyvet mindegyike még akkor nem is olvasta. De egészen ketté töri a' kegyelem - pálczát maga «w ur, Varga' kátéja fölött, midőn róla így szól: „Úgyde ,Varga Mátyás' kátéja nem csak hogy idétlen magzat , hanem botránkoztató is , mivel Luther' kátéját se nem világosítja, se nem magyarázza, de igen elferdíti és elhomályosítja, a' szokott részeket más rendben - össze hányván vetvén, és Luther' textusát hűtlenül adni bátorkodván. Mellyel Varga' könyve nyilván vet a' symbolikus könyvek, Luther' tanjai és maga a' sz. írás ellen, (hát «w ur, a' symbolikus könyveken és a' sz. Íráson kivül, még külön Luther* fanjait is esmer?)— Ha Varga' kátéja a' symbolikus könyvekkel és a' sz. írással ellenkező tanokat foglalna magában, akkor a' Censor volna vétkes, hogy e' hibákat vagy ki nem javította, vagy épen a' munka' kinyomatását meg nem akadályoztatta. De a' Censor sem talált semmi dogmába ütköző tanokat e' könyvben. Igaz, hogy Varga' kátéja, egészen nem egyez meg mindenütt Luther' kis kátéjának magyar kiadásaival; itt ott egy kérdés és felelet is van bele szőve, melly az eredetiben nincsen: de ez mind nem lényeges, a' dolgon nem változtat semmit, 's ezért sem a' symbolikus könyvek sem a' sz. írás ellen nem vét. Igaz ugyan az, hogy a' részek nem azon rendben adatnak elő, mint az eredetiben találtatnak, de tetemes hibának ezt is csak az tarthatja, ki kákán csomót keres. Nem egyre megye ki : akár a' ,hiszek egy istent, akár a' tízparancsolatokat, tanulja előbb a' gyermek ? ezzel Varga Mátyás se nem újít, se bevett tanokat nem másít, sem országos törvények által is megszentelt rendszereket nem forgat fel. Azért, bízvást ajánltathalott elnökileg a' könyvecske, — mig jobb nincsen; ki használni kívánja, azt a' czélt érheti el vele, mit rendesen Luther' kis kátéjával elérni lehet. Egyébiránt, hogy egy iskolatanítónak vagy másnak is, ki arra hivatást érez, kátét kiadni szabad nem volna, soha sem hallottam 's nem is tudom hol vagyon megírva? De szabad ,és ismét mondom: szabad. Korunkban , édes «w ur, nem az a;

kérdés: ki írt? hanem hogy: mit írt? De nem szabad olly munkát , melly dogmába ütköző tanokat foglalna magában kinyomatni, vagy nem szabad ollyant iskoláinkba bevenni, — bár ki volna is annak szerzője. Én, Varga Mátyást merényeért nem egyházi törvényszék elébe idéztetném , hanem megdicsérném; megdicsérném nem azért, mintha azt hinném hogy kátéja valami nagy acquisitio iskoláinkra nézve, hanem mivel méltányolni tudom igyekezetét és szorgalmát. Korunknak örvendetes jelei közé tartozik, hogy már iskola-tanítóink között is találkoznak némellyek , kik az irói pályán is igyekeznek a' közjót előmozdítani; 's ha bár elmeszüleményeik hiánosabbak volnának is, a' haszontalan és talán nem legnemesebb indulatból származó fenyegetödzések helyett illőbb, hogy buzdítsuk és oktassuk őket Illy alaptalanok a?

vádak, mellyekkel ur, szenvedély-szülte czikkében elöljáróját nyilván megtámadta, megfelejtkezvén arról , hogy a' ki egy tiszteletes testületnek fejét sérti meg, az az egésznek neheztelését vonja magára. Szálljon azért magába ur, ismerje meg, hogy megsértett egy a' babérkoszorú' terhe alatt megöregedett férjfiút, kit jeles érdemeiért a' legjobb király magas kegyeiben részeltet, kit a' haza tisztel , 's kinek szelíd és bölcs kormánya alatt, mi 30 szerencsés éveket töltöttünk! *) Dregály Dániel, n. győri ev. lelkész. *) Ugyan e- tárgyban, hasonló tartalmú ezikk érkezek utóbb a' szerkesztőséghez, — 1 — úrtól, és