Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-22 / 25. szám

- 308 -nak az a' bánásmód hízelegvén , miszerint minden előforduló esel ö kegyeik elébe terjesztetik, megvitatás és elitélés végett, és miszerint nekik különféle themák nyújtatnak, politikai modorú áradozó szónoklataikkal egymással versenyesen ragyogni. Igy p. o. előmutatva lőnek népkönyvek, mellyeket falusi iskoláinkba bevetetésül szerzőik megküldöttek E' tárgy egyenesen a' superintendens' dolga volna, kit esküje kötelez egyháza' tanjainak épen fentartására őrködni; következőleg a' hozzá bekúldetett jó könyvet ajánlani, a' rosz szelleműt eltiltani. 'S mi történik ? Kunoss táblabíró' Dajka könyve véleményadás végett többeknek kiadatik, és úgy mondatik ki, mit az elnök maga még jobban beláthatott minden bírálóknál : hogy a' könyvecske számos okoknál fogva nem elfogadható. Szintén ugy Varga Mátyás, r. komáromi iskolatanítónak könyvecskéje (Luther kis kátéjának kiadása), miután már körlevélben egyházkerületszerte elnökileg ajánltatott, és több gyülekezetekben 's iskolákban valósággal be is vétetett, — itt lőn bemutatva, a' papság által a' kárhoztató ítélet rá közakarattal nyomban kimondatván. Nálunk avatott, avatatlan, tudós, kontár , pap , mester, és valakit csak az irói viszketeg bánt: szabadon tolhatja könyvét iskoláinkra, 's a' legsoványabb elmeszülemény is lel pártolókat. Úgyde Varga Mátyás' kátéja nemcsak hogy idétlen magzat, hanem botránkoztató is, mivel Luther' kátéját se nem világosítja , se nem magyarázza , de igen elferdíti és homályosítja , a' szokott részeket más rendben öszszehányván vetvén, és Luther' textusát hűtlenül adni bátorkodván. Mellyel Varga' könyve nyilván vét a'symbolikus könyvek, Luther'tanjai és maga a' sz irás ellen; a' hivő köznépet, mellynek hite nem lehet más, mint bizonyos megállapított formákhoz szabott, eddigi meggyőződéseiben háborítja; buzgóságát, melly egyébként is elég hideg, elöii; és semmi okosat néki nem nyújt. Egy bizonyos esperesség Varga Mátyást illy merényeért, egyházi törvényszék elébe idéztetni indítványozza: mert vallás' ügyében újítani, bévett tanokat másítni és országos törvények által is megszentelt vallási rendszsereket is felforgatni: egész testületeknek és azok' legbölcsebbeinek dolga; nem pedig egyes iróé, annál kevésbbé egy iskolamesteré, kinek mekkora és minő lehet tudásköre, Oedipus nélkül is elgondolhatni. A* haté szóra megjegyzem , hogy superintendentialis és közösen beveendő káténak létrehozását már néhány évek óta több esperességek sürgetik: de-óhajtott siker nélkül Nálunk: falusi, városi, magyar, német,tót, vendus gyülekezetek' egyvelegénél valamelly kátét. átalján elfogadtatni lehetetlen. Mert a'városiak' könyvét nem fogadhalják el a' falusiak; a' supcrinteinlentía' könyvét viszont nem akarják elfogadni a' városiak, kik egyébiránt is a' superintendentiával magokat örök antagonismusba teszik, mindennemű szabadítékot, kiváltságot, és túluralkodást követelvén. Azonban, gazdasági tekintetből, hogy egyházi és iskolai könyveit a' nép mennél olcsóbban vehetné: a'superintendentialis tekintélylyelfelruházott könyveket el kellene fogadni igen méltán. Csakhogy egy superintendentiális káté' létrehozásának nem az az útja , melly nálunk eddig kisértve volt: hanem a' pályázás. Gyűlés' alkalmával egy választmány dolgozná ki az olly munkának tervét, modorát, terjedtségét; választaná meg az elitélő bírákat; tenne határnapot a' beküldés-'s elítélésnek; rendelnetiszteletdíjt, végre a' nyomtatás és árulás felől is intézkednék, szóval: tenné fel a' superintendentialis káténak részletes programmáját. Igy aztán majd születnék valami jeles; de más különben a' dunántúliak" superintendentialis kátéja tovább is csak a' jegyzőkönyvben marad — Még szőnyegre jött a1 gyűlés-tartásnak helye és módja is; olly tárgy, melly nálunk gyakran előfordul és mindannyiszor sok időbe 's szóba kerül. Örömest a' kerületnek közepe táján tartanok gyűléseinket, de nincs alkalmas hely, melly a' sok utas' elfogadására elegendő vendégházakkal el volna látva Több évek óta esperességenként vándoroltunk, de abból már most kifogytunk. A'jövő 1843-ra Győr vívta ki, hogy kebelében fog tartatni az egyházkerületi gyűlés; mellyel a' győri convent' képviselői azt hiszik ugyan kivivottnak, hogy ez örökké álló szabály leend: de a" jó uraknak előre megmondhatjuk, miszerint az sokáig nem álland és nem is állhat, A' protestantismus' geniusa őrködendik , hogy a' mindig ugyanazon helyen gyüléskedés által olly társulat ne szövődhessék, melly egy körben lakván, a' gyűlések' végzéseit önkénye szerint módosíthassa. — Egy győri conventi követ a' levéltárnak Győrre általtetetését is megpendítette. Melly szükségtelen és csak uralkodásra czélzó indítványt ezúttal mindenek hallatlanná tették. Ha pedig a' jövő gyülésünkön valaki elég szerénytelen leend ez indítványt ismételni: akkor majd meghallandja, mit még nem hallott. A'dunántúli evang. rendek midőn a'levéltárt 1801-ben középponti és biztos helyre alapítani határozták: azt ugy készakarva és bölcs belátással cselekedték; nem ítélvén tanácsosnak, hogy egy magyar superintendentiának közös kincse német vagy német-magyar gyülekezetnél tartassék; városiaknál pedig, mint mindig a' sok kiváltságot követelőknél és a' superintendentiával küzködőknél, épen nem. Jelen voltak akkor a' városi gyülekezetek' követei is; de nem kivánta magához a' levéltárt sem Győr, sem Soprony, — mellynek túlnyomó tekintélyét pedig minden falusiak tisztelik, és a' mellynek conventjére e' közös kincsünket még inkább bizhatnók, mint akármelly más városéra. Gyűléseinket is már 50 év óta tartjuk szerte a' superintendentiában : és senkinek sem jutott eszébe, hogy a' levéltárnak mindig kéznél kellene lenni a' gyű-