Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-09-22 / 25. szám
- 303 -les' helyén: csak most jutott eszébe egy győri köveinek ez az eszme. De azt kérdem, ha a' levéltár épen szükséges volna a' gyűlések' tartásához , miért nem lehetne tehát gyüléskedni annak tövében Dömölkön, hol a' 17, IS. évszázadokban eleink legtöbbször öszvegy ültek ? Vájjon képes-e Győr, Pápa, Veszprém annyi vendéget elfogadni, mint a'inerén vendégházakból álló pór Dömölk (az az Kís-Czell) ? De nem többet — Végre meszünnen jött jeles vendégeink között megemlítem tek Benyovszky Péter tb. urat Pestről, ki gyűlésünkben nemcsak végeztig jelen volt, hanem ügyeinkhez nézetei szerint szólott és munkás részvéttel is járult- aw. Iskola -ügy. Patakról de nem Patakból. Hason hangzatú rovat alatt közöltetének minap a' Pesti Hírlapban a' trencséni események, nem akarván közlő, hogy a' nyilvános élet ne szóljon midőn nyelve van , és hallgasson midőn van mit beszélnie ; annyival inkább, mikor a' felébredett ügyelem és részvét a' köz dolgok iránt, ezeknek tudatását mintegy igényelni látszik. E' szempontból indulva ki, szabad .'egyen nekem is a' sárospataki közönséges vizsgálatok' rövid vázlatát, bár távol onnan, előterjesztenem, látván hogy a' közelebbi tudósítás igen késik vagy épen elmarad , hijányul ezen lapokra nézve is, mellyek szinte fosztva lennének egy adattól, egyik korszerű és fontos feladatukat: „őrszemekkel kisérni az iskolai életet minden mozgalmiban" a' lehetőségig megközelíteni. Mire főleg magoknak az iskoláknak kellene czelravezetö segéd kezeket nyujtniok , és mintegy a' hitelesség' pecsétje alatt tárni fel a' nyilvánosság előtt nemcsak nagyobbszerü intézkedéseiket', hanem lelöknek egyes jeleneteit is, hogy igy a' gyakran félszeg magány-jelentések 's a' belülök nem ritkán eredni szokott hasztalan viták megelőztetvén , ne lenne többé kérdés: igy vagy nem igy történt-e ez vagy amaz? és a' becses idő ne ezen többnyire meddő kérdések' kipuhatolására, hanem inkább a' hitelesen közlött tények' bírálatára, és ezáltal a' nevelés és tanítás' nagyszerű érdekeinek előbbvitcléic fordítatnék; mi mindaddig, mig meg nem szokják az iskolák, naplóját vinni mintegy a' körükbeni erdekesb eseményeknek, és azt hiteles kivonatokban közleni, még akkor is, midőn annak az iskolai lapokban nyilvános organuma keletkezeit, bajosan lesz eszközölhető. Ezen kevéssé eltérő, de véleményem szerint nem épen felesgcs észrevétel és figyelmeztetés után fő tárgyamra térek , a' pataki közönséges vizsgálatokról említendő némcllyckct, némcllyekct mondom, mert ha nem figyelmetlenül, de nem is olly szempontból valék azokon, hogy róluk mintegy naplót vive, most a' részletekig kimerítő tudósítást közölhetnék. A' közönséges vizsgálatok Patakon — mint gondolom c' lapok' olvasóinak nagy része előtt tudva van -r- mindig Apostolok' oszlása' hetinek vasárnapján szokták venni kezdelöket, melly most julius' 10-kén esett, midőn először a' városi templomban sereglelt össze a' számos papok's világiakból álló fényes gyülekezet, nem különben az egész tanuló ifjúság; hol a'megható közönséges éneklés után még szivemelübben zendült meg az iskolai éneklőkar' báj hangú éneke, mellynek végeztével az iskola' papja t Zsurnay Lajos urnák alkalomszerű ékes egyházi beszéde ragadá meg a' figyelmet és az érzést, mellyből kiemelendőnek vélem az elvet, mellyet Jézus' tiszta tudományáróli nyomos beszéde' folytában minlegy következés gyanánt az unióról nyilvánított: „ne Luther , ne Kálvin legyen — úgymond, — hanem maga Jézus, kinek zászlója alatt az egyesülés történjék/' Végezetül az iskolai pályájukat bevégzett ifjakhoz intézett hely- és korszerű intésekkel 's jó kívánásokkal rekeszté be tartalomteljes beszédét, mellynek szép viszhangjaként zenge fel újólag az éneklő-kar' utóéneke, és nagy része a'gyülekezetnek az iskolai legnagyobb hallgató-terembe mene fel, hol theologia-okta tó t. Somossy János ur' ihlelleljes imája után elkezdődtek a' vizsgálatok, először a' theologiából, és folytattatának olly renddel, mint a' nyomtatott meghívó levelekben előre kihirdetteték, al-gondnok t. Barczy Mihály ur' elnöklete alatt, d. e. felsőbb, d. u. pedig rendszerint az alsóbb tudományokból. Mindeniken öröm volt hallani a' számos kitűnő értelmes feleleteket, mint meganynyi bizonyságait mind a' tanítók' mind a'tanulók' dicséretes szorgalmának : kedvesen hatotlak különösen a' mindenkor számos hallgatóságra , meglepő szavalali próbái az alsóbb iskolák' gyöngébb növendékeinek, kik közül egy Vörösmarty' honszerle ismert, szózatért, olly tetszőleg szavalá el, hogy borsodi főszolgabíró, t. Ragály Ferdinánd ur által, ki ez iskolai ünnepélyt becses jelenlétével szinte diszesílé , tüstént egy tallérral jutalmaztatok En pedig gondoláin, bár Kárpátoktól Adriáig mindenfeléhangzanának e',szózat' magasztos hangjai, mellyek ha olly jelesek nem volnának is mint minők, minden esetre alkalmasabbak nemzeti érzelmeket ébreszteni, mint Horácz' bár menynyire kedves dalai, vagy Róma' több jeleseinek bármilly classicus müvei, a'nélkül hogy legkevesebbet is le akarnánk vonni rég kivívott érdemekből; bár ne néznénk azt úgy, mint valamelly divat-czikkct, mellyet megununk, mihelyt az újság' csillogó színét elvesztő, és látjuk hogy közönségessé lenni kezd; 's bár sok olly buzgó kebleket találna mindenütt, kik magok örömmel hallva, másokat hallalására buzdítanának. Eszme-rokonságnál fogva itt vélem legalkalmasabban megemlíthetni egyszersmind azt is, hogy a' magyar társaság szinte a' közvizsgálalok' foly tában tartá egy délután évtizedes öröminnepét, számos mivelt hallgatóság , különösen ékes helybeli és vidéki hölgy-koszorútól környezve. Megjelcn-