Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-22 / 25. szám

- 394 -mondanom sem kell. Nekem dolgom elég, bajom sok, jutalmam igen kevés volt. A' ki külső állapotomat szemlélte , abban irigyleni valót alig találhatott. Minden hivatalos kedvetlenségeim között azonban eleinten legsértőbbek voltak azok, melylyeket a' lakodalmasok okoztak, minthogy azok legtöbb, legátalánosabb és legnyiiványosabb rendbontásokkal és legbotránkoztatóbb kicsapongásokkal jártak. A' menyegzői kíséretek közönségesen nagy csoportokban 's kivált a' távolabbi íiókgyülekezetekből nagy zajjal és lövöldözésekkel jöttek a' későbbi délesti órákban esküvőre és többnyire ittasan tértek be a' templomba. Ki nézhette volna nyugodtan, ha kábult fővel köttetik Isten előtt az a' szövetség, mellytől két embernek, egy családnak egész életbéli boldogsága függ? Derék elődöm a' rendetlenséget már előbb szerette volna orvosolni. Sok sikeretlen könyörgések, intések, dorgálások után, midőn egykor értésére esett, hogy maga a' vőlegény sincs eszméletén, buzgóságától elragadtatva pálczával ment fel a' templomba , hogy kihajtsa azokat, a' kik az imádság' házát latrok' barlangjává tevék. De milly rosz néven vette ezt tőle a' rendet önként nem becsülő, az erőszakos rendreigazítást elfogadni nem akaró közönség, 's menynyi megbántásokkal keserítette utóbbi napjait! — Kétség kivül nekem is még tovább el kellett volna néznem a' botrányos jeleneteket, ha egy javító szándékomat támogató eset nem adja magát elé. Egy januari rövid napon délután négyóra felé indult vissza a' lakodalmas nép az esküvőről két órányira fekvő lakába. A' hideg kemény volt, az utak mély hóval borítva 's az éj setéten közelített. Útközben az egyik sebesen haladó szánról észrevétlenül lemaradt az ittas násznagyok' egyike. 'S ha ez épen a' násznagygyal nem történik , — kinek jelen nem létét hamar észreveszi a' haza érkezeit sereg, 's érte viszszahajtatott — könnyen egy ember' éltébe kerül a' rendetlen lakodalmaskodás, mert másnap kétségkívül megfagyva találták volna az elmaradott részeget. — E' történetet én azonnal közöltem gyülekezetem' elöljáróival, felhivám őket, hogy segéd kezeket nyújtsanak olly rendnek megalapítására , mellyet törvények sürgetnek, 's melly által hasonló történetek clhárítathatnak. Azonban felszólításomnak most sem volt több foganatja-, mint sok előbbinek. Azt kelle hallanom: hogy a' dolgon segíteni nem lehet, azért legjobb eltűrni a' mit megmásítni akarni nem tanácsos. — Erre én a' legközelebbi vasárnapon e' következőt hirdettem a' szent székről: „Tudtokra adom a' híveknek, hogy én e' mai naptól fogva, az ollyan házasulókat, kik déli 12 óra után jövendenek hozzám esküvőre, az nap semmi esetre sem fogom öszveesketni. Ezt nem azért teszem, mint ha magamnak uj kényelmet,; j hasznot, vagy hatalmat akarnék szerezni: kémjeimetnem, mert kiki látja, hogy a'copulatiót délelőtt végezni semmivel sem könnyebb mint délután ; hasznot nem, mert kiki tudja, hogy az eddig divatozó szokás szerint, a' kik 12 óra után fél órával jöttek későbben 1 ftot, a' kik egy órával 2 ftot, 's a' kik két órával 5 ftot fizettek bündij' fejében , melly nyereségről én ezennel, egyátalán lemondok; hatalmai nem-, mert önkényt ajánlkozom a' tőlünk távolabb levő fiiliákon lakóknak, kik bármilly okból nem reménylhetnek 12 óráig hozzánk eljöhetni, hogy saját költségemen lumenek a' hozzájok legközelébb eső íilialis templomba őket dél előtt öszveadandó. Eltökélésemet fontos okok támagatják. Első okom: mert illendőnek tartom, hogy mind azok , kik Isten elölt vagy házassági szövetséget kötnek, vagy az illy kötésnek tanúi akarnak lenni, józanok legyenek , a' mi tapasztalás szerint a' délelőtti órákban könnyebben fentartható. Másik okom : mert ha valamelly lakodalmas nép a'távolság miatt déli 12 óráig hozzánk el nem jöhet, az a' rövidebb délesti órákban ugyanazon távolságra haza térni veszedelem nélkül még kevesbbé lesz képes, mit a'legutóbbi esketés után történt és mindenek előtt tudva lévő eset nyilván tanúsít. — Bizom a' hívekben, hogy józan okaimat méltányolni fogják, 's könyörgök is, ne kényszerítsenek arra, hogy ellenkező esetben akárkinek is kedvetlenséget okozni kénytelen legyek." 'S ime az egész évben öröm volt látni, mint vetélkedtek a' lakodalmasok egymással minél pontosabban megtartani a' déli 12 órát és minél józanabb embereket hozni az esküvőre. De csak hamar támadtak itt ott nyugtalanok, kiknek ez nem tetszett és a' többit is ingerelni kezdették: hát nekünk urunk-e a'pap? az ő fejéből szabjon-e nekünk új törvényt? Nem mi adunk-e neki kenyeret,'s nem akaratunk szerint kell-e tennie? Ha előbbi papjaink meg tudták tartani a'régi szokást, hát ez mórt nem ? Több akar-e lenni másoknál ? Majd meglássuk, nem fog-e engedni, ha mi akarjuk? — Es nem sokára egyik legnagyobb legközelebbi filiámban a' legelőkelőbb , legtehetősb előjáró férjhez adván leányát, a' nagyszámú lakodalmi nép egész illendőséggel ugyan, de délutáni 2 órakor jött esküvőre. Az örömatya nagy befolyásának egész érzetében, ünnepélyes feszességgel lépett kisded szobácskámba és daezosan követelte a' jegyeseknek öszveadatását. E' pillanatban én igen is azon ponton láttam magamat, mellyen a' szegény protestáns pap külső védelemtől pusztán , világi jelentőség nélkül , kedvező törvénytől nem pártoltatva áll, a' hol egy indulatos ellenszó az ő részéről nagy per-patvart indíthat , mellyben az elitélt vesztes mindenkor ő lesz; de éreztem, hogy épen ez a' pont az, mellyen mivelt ember, kinek feladása embereket mivelni, az indulatosokkal szemközt, ne indula-