Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-22 / 25. szám

_ 395 -toskodjék. Én tehát megtámadóraat szelíden de komolyan is kérdeztem : tudja-e, vájjon mit hirdettem ezelőtt egy évvel ezen ügyben a' szent székről? 'S ő a'dolog' tudójának vallotta magát. Én kérdeztem , ha ismeretes-e előtte , hogy a' kivánt rend az egész gyülekezetben egy egész éven által szépen megtartatott ? 'S ő igennel felelt. Ismét kérdeztem, ha nem látja-e, hogy a' tőlem kívánt rendnek gyülekezetünk'egészére igen jó hatása van ? Ő nem tagadta , hogy ezt igen is látja. Dorgálám tehát, ha ő azt látja, ugyan mért nem alkalmazza magát ahoz a' mit jónak lát ? Ötet , úgymond , e' rendelés nem illeti, mert ő gondoskodott arról, hogy vendégei mind józanok legyenek , ő azokat még estének előtte könnyen haza szállítja, 's ő helyesnek találja, hogy népei visszaérkezésükkor mindjárt asztalhoz ülhessenek. Úgyde, mondám, ha valamelly törvény az egészre nézve üdves, nem szükséges-e , hogy magát az egyes, kényelmének feláldozásával is, annak alája vesse Ugy van, monda, ha valamelly törvény valahol áll, de hol vette magát ez a' törvény? Azt, felelém, kérdezni illetlen : mert mihelyt valami okos és jó, az maga magát adja mindnyájunknak törvényül! — Azonban feleselésünknek vége az lön, hogy ő gyermekeinek összeesketésöket kívánta, 's annak megtagadása' esetére fenyegetődzni kezdett! Mit volt a' szegény prédikátornak mit tennie? Legkönnyebb volt volna engedni, az igaz; de mivé tettem volna én mindenkorra magamat ez által ? Ellenben megtagadás által, mennyi bajnak teszem ki magamat? Mindazáltal nyiltan kijelentettem, hogy a' jelen házasulókat e' mai napon megesketni nem fogom, annyival kevesebbé, mivel az alig .keletkezett jó rendnek megbontója egy előjáró akar lenni. Erre iszonyú lelt a' lárma, zúgolódás, panasz, szemrehányás és fenyegetés, mellyek között én a' lehető nyugodtsággal csak annyit mondottam, hogy minden embernek kötelessége úgy tenni, a' mint legjobbnak látja; ha valaki azt hiszi, hogy rosszul cselekszem, tegyen ellenem panaszt felsőim előtt, nekem sok uraim vannak! Elég az, ho^y a' házasulok kísérőikkel együtt más nap dél előtt jöttek , és én őket tőlem kitelhető szívességgel és ünnepélyességgel copuláltam Egy ideig sok oldalról sok idegenkedést kellett szenvednem , de mivel a' magokat legyőzötteknek vélők, részemről soha sem tapasztalhattak semmit , a' mi azt mutatta volna, hogy én győzni kívántam volna , sőt irántok egyforma szívességgel viseltettem, utóbb velem kibékültek. És 8 év alatt ez volt az egy eset, mellyben a' copulatiók miatt gyülekezetemmel bajom volt. Azt kérdem: mondhat-e valaki, egyfelől, magamviselctébcn hicrarchának, másfelől, erősítheti-e valaki, hogy a' szegény protestáns pap nem tehet semmit a' nyilvános rendnek fentartására? Eltávoztom után kétszer ürült meg olt a' papi hivatal és mindkétszer megkérdeztettem, ha a' gyülekezet' visszahívását elfogadnám-e? II. A' confirmálandók' tanítását megkezdvén, az első évben 120 nevendékeimnek egy harmada épen nem tudott olvasni, írni és a' szentírási mondatokat felkeresni, — a' másik harmada mind ezt rosszul tudta, a'.harmadik is, igen keveset kivéve, csak tűrhetően tudta Okát abban találtam, hogy sokan épen nem jártak iskolába, sokan pedig csak kevés ideig. A' szülők azzal mentegették magokat, hogy az iskolapénz átalában nehezen kerül ki tőlök, egyébként is a' gyermekek a' tanítók' hanyagsága miatt az iskolákban nem igen tanulnak többet, mint elfelejteni azt is, mit már otthon tanultak. Kezdettől fogva figyelmem első tárgyaievén az iskola, ezt a' vádat nem találtam ugyan egészen igaznak, mert mestereim átalában nem voltak semmivel sem ügyetlenebbek , a' máshol levőknél; azonban volt még is valami a' dologban, iskoláim' állapotja bizonyára sok tekintetben szomorító volt 's legmérsékeltebb várakozásomnak sem felelt meg. Gyülekezetemben öt helyen volt rendes iskola, de egész éven által csak az anyagyülekezet' iskolájában volt tanítás és csak ott tartatott évenként nyilvános próbatét; a' fiókiskolákban határtalan önkény, és a' mi ennek természetes következése , rendetlenség uralkodott: a' szülők akkor küldötték fel gyermekeiket, mikor kedvök tartotta , és akkor fogták azokat ki, mikor nekik tetszett Amaz közönségesen igen későn, ez pedig igen korán történt, mi a' tanítókat elkedvetlenítette. Hogy ez ügyben valami jó változást lehessen eszközölni, mindenek előtt természetesen a' mestereket kellett megnyernem, azokat velem és egymás között egyesítenem, bennök magok iránt bizodalmat, szent hivataluk iránt tiszteletet és szeretetet, 's ennek viselésére ügyességet és buzgóságot munkálnom Mert jó iskolák csak ott lehetnek, a' hol jó tanítók vannak. Az öreg Dinter' példája szerint öszvehívtam tehát magamhoz öt iskolamestereimet egy egész napi conferentiára. A' reggeli órákat barátságos beszélgetések között azzal töltöttük, hogy kiki előadta, eddig mit hogyan tanított, mennyire ment, helyzetében törekvései millyen kedvezéseket, milly akadályokat találtak. Mindenikünk kimondotta helyeslő vagy rosszaló véleményét 's egyszersmind javallatát is, mimódon gondolná a' jó ügy' gátjain segíthetni. Délben egyszerű asztalomnál vígan voltunk. Délután különbféle jó iskolai könyvekből, tőlök használhatókat olvaslam nekik. Estvcli elválásunkkor meghívtam őket pünkösdtől kezdve Sz. Mihály' napjáig, minthogy ez időben a' filialisokon iskola nem tartatott, minden héten egy meghatározott napon vendégeimnek, kimondván szándékomat, hogy szeretném őket hivataluk' mindennemű foglalatosságaiban gyakorolni , u. m átalában az iskola'tartás — a'tanulmányok' időszerinti