Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-18 / 20. szám

- 234 - V Az egyházújítás' természetét illetőleg tehát, két egymással ellenkezni látszó hajlam uralkodik az emberi lélekben: egyik a' régihez ragaszkodás, másik az újnak kedvelése. Természetes és jótékony indulat mind a' keltő. Mert, egy felől, mi lenne a' világból, ha, teszem, az ősvallás iránt az emberek semmi vonzalmat nem éreznének magokban ha őseik' hitét könnyelmüleg megvetnék, mellyet anyatejjel szílak be, és a' mellyet a' régiség, legalább sajátszemeik előtt, megszentelt, és tiszta állhatatos igazságnak lenni bebizonyított? Csupán a' mindenható szeretet' érzelmének mélysége fakaszthatja Ruth asszonyt az alól idézett szavakra.*) De, másfelől, elleneállhallan vágy van lelkünkben, az újabb, jobb, igazabb, és a' szebb alakban feltűnő iránt. Mert, bár sokszor az alak' újságától megvakítva, újnak képzeljük azt, mi régi, és az is megesik, hogy az új nem jobb, igazabb , nem szebb mint az ó; de még is megkapó ingere van az újnak, mint ezt a' divat' széles országa, és zsarnoki halalma bizonyítja. Téelyegnénk azonban , ha a' világ' haladásának ré:uu...",i ;<j>K,n ^^«»^i/.„i. fü„i..'i gibbről újra , jóról jobbra menetelének főelvét kétségbe hozva, az új utáni vágyát lelkünknek, és keblünknek újítási kívánságát kiirtandóknak bélyegzenők, Mert, hogy ezek Istentől jőnek, magok az egyház' történetei hatalmasan tanúsítják. Ama' gyökeres újító, a' Jézus , eltörlé a' véres áldozatokat, szükségtelen szertartásokat, az egyetlen jeruzsaiembeli templomba zarándoklást: és ezek helyett behozá az észszeres isteni tiszteletet, melly nem ártatlan bárányt, hanem a'vétkes hajlamokat parancsolja Istennek állítatni kedves áldozatul. Magok a' pápák eltöriilék a' bűnbocsánatnak pénzért árulását, melly alkalmul szolgált az egyházújítás' szükségének átlátására. Az átalános ész, melly az emberiségben egyetemileg kifejlik , minden században újabb és jobb elveket hint ki a' korszellem által: mellyek meg annyi irtó eszközök és fejszék, mellyek által a' régibb 's helytelenebb vélemények — opinionum commenta — kiirtatnak ; tisztítószerek, mik által a' századok' rozsdái letöröltetnek. De hát már nincs semmi állandóság e' világban , és Chronos jó 's rosz gyermekeit egyaránt megeszi és feldúlja ? Nem : a' későbbi kor csak a' mellékest, a' hibás alakot törölheti le; a' lényegesen hatalma nincsen Vannak az egyháznak is *) Ruth. 1: 15—17. Naomi monda Hnthnak: „íme megtére rokonod az ő népéhez, és istenéhez: térj hátra te is rokonod után; és monda Ruth: ne kérj engem, hogy elhagyjalak, vagy elmenjek tőled: mert valahova menendesz, oda megyek, és valahol lakandasz, ott lakom; aJ

te néped én népem , és a' te istened én istenem. A' hol meghalandasz, olt halok meg, és ott temettetemei. Így cselekedjék az ur velem ; ha az egy halál nem választ el engemet tetőled." ollyan tanai, mellyek sérthetlenek, és teszik a' vallás' lelkét. A' melly újiló , vak dühében, elrontani akarná vagy megmásítni merné a' vallás' sarkalatos ágazatait, tagadná például: az lslen' létét, ennek csodateljes háromságát, gondviselését, a' váltság' munkáját, Jézus' érdemeit, erkölcstanának felséges voltát, a' lélek' hathatlanságát; és az igaz Isten' oltára helyett álistennek emelne templomot, mint szándéklott Robespierre Párisban: az illyen, az észnek és értelemnek izenve hadat, nevetség' tárgyává tenné magát, és kortársaiban rokonszenvre épen nem találna Ámde, ellenkezőleg van a' dolog az ollyan egyházújitással, mellyet a' kor' eíőhaladotl lelke kiván, a' műveltebb század' halomra gyűlt szüksége pedig parancsol. Midőn ez már annyira megért a' gyökeres javításra , hogy koránsem kell rákötözni az újabb tanokat és elveket, hanem csak egy húrnak kell megpendülni, és ez mindenekben erős viszhangra talál, — miért ? mert mindenki érzi az újítás' szükségét, a'jól megszántott föld várja a' bele vetendő magot, — illy énkor balgaság volna a' század' méltányos kivánatainak ellenszegülni ; mivel ez nem kisebb merény lenne, mint ha valaki a' Rajna' vagy Niagara' zuhatagait feltartóztatni akarná A' közvélemény és közkívánat olly hatalom, melly csaknem isteni erővel hat, és ront, dúl, pusztít olt , a' hol akadályra talál, lllyenkor Ielkisméretesnek és koránsem saját hasznát őrzőnek kell lenni a' papságnak ; engedni kell a' köz és méltányos kívánatnak; és önkényt le kell törleni azon mocskokat, mellyek a'szent vallás1

ruhájára ragadtak : különben a' nép törlendi le ezeket, miben aztán alig leend köszönet; mivel illyenkor a' fürdővel a' gyermek is kiöntethetik , és a' nép a' visszaéléssel egjütt elveti a' szentet is; a' vallásos ér/elem' megrendültével, megingattatnak benne a1

többi erkölcsi elvek is. „Bizony , nem kevesbbé vészleli, mint a' derék Schneller irja, ha a' nemzetek - legyük hozzá: a' papság is— régi elveikben könnyelmüleg ingadoznak, mint, ha nyakasan megátolkodva, mi újításról sem akarnak hallani": mivel igy előidéztetnek a a elvharezok, mellyek vallási háborúkban, hitnyomozásokban, máglyákban végezödnek Márpedig a' keresztyénség szeretet vallása; ennek történetiben nem kellene illyen borzalmaknak elöfordúlni: annálinkább , mivel ennek szelid alkotója, nekünk nem adott fegyvert kezünkbe idétlen vélemények', hamisaknak talált elvek' erőszakos őrzésire, vagy behozására. Mennyei tanítónk nem kívánta még a" konkolyt is erőszakkal kilépetni: ö az eltévedt juhot nem kínozta meg azért, hogy eltalált tévedni, hanem elhagyva a'kilenczvenkilenczet, őt felkereste, feltette vállaira és haza vitte. Most már, úgy vélem, kitaláltuk a' kulcsot, mellynek segélyével bemehetünk az egyház' történeteinek titkos teremébe, és itt az egyházjavítás' mulhatlan szükségét átláthatjuk. mellyre jelen-