Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-18 / 20. szám

, - 235 -korunkban is fölötte nagy szükség van, főleg honunk' mostani helyzetében. Vannak kik a' rcfor matiot károsnak kiáltják, és tekintve a' romai curiát, mellynek ez tetemes kárt okozott, épen nem helyeslik; ennek történeteit hamis világításban adván clö. Illyenek: Duperron . Platina, Varillas, Maimburg, Pallavicini, és Bosvet Es bizonnyal, ha az egyház annyit tesz, mint romai curia; a' papi túlhatalom, és túlgazdagság, annyimint az egész egyház'jólléte : igy igazságuk van. Ámde, Dumoulin, Mornay, Seckendorf. Sarpi, Hontheim, YVessenberg , Claude, és Villers , bár jobbadán katholikusok , de nem hegytúli elvekből indulva ki, elismerek a' reformatio' szükségét és áldásait; de nem a'curiára, hanem a'ker. egyházra nézve; és valóban óhajtható vala, hogy a' r. katholicismusnak hivei, ne csak a papság' ügyét vették volna fel szempontul, hanem főleg a' keresztyénség' érdekét; ellenkezőleg a' reformátor atyákkal, kik, ha tévedtek, abban tévedtek meg, hogy a' papság' polgári állását, melly tői pedig igen sok függ, egyedül a' nép' kezébe adván, — melly mint Tocqueville alaposao megmutalá, szint olly zsarnok lehet, minta' középkori papság; — ennek helyzetét, és világi sorsát , ott, hol a'reformatio a' néptől, nem pedig a' kormánytól jött ki, ingataggá, magokat pedig az egyházifenyíték' gyakorlására tehetlenekké tették. Másik hiba, melly a' reformatio' századában elkövettetek, az, hogy az ekkori ellenkező szellemű papság, bölcsebb akarván lenni mennyei tanítónknál, és a' tanítás, a' szelid meggyőzés és kérés helyett., kényszerítő eszközöket: átkokat használván, elhintette a' türelmetlenség' magvait az által, hogy tanait és hitelveit erőszakkal kötözte az ellenvéleményben levőkre ; igy meggyújtaték a' vallási szakadás' fáklyája; ez maga után voná az egy hon' lakosai', egy király' alattvalói', egy törvény' védcnczei', sőt egy keresztyénség' vallói' szivének egymástól elszakadását. Igy föl— emolé fejéi a' hévbuzgalom' szörnye ; a' felekezeti templomok egymás ellenébelőnek szegezvék, mint ellenséges ágyúleiepek; a' ker. egyház' évkönyvei pedig bemocskoltatlak siciliai estékkel, bertalani vérmenyekzőkkel. eperjesi mészárlásokkal; a' törvénytárak égetési törvényekkel. Igy visz be a' konok tudatlanság vért és fegyvert a'szeretet'templomába ; igy állottak ellent sokáig a' zsidó és pogány papok az cvangcliom' elterjedésének; igy szaporodtak a' Nérók, Deciusok, Diocletianok; kiknek üldözései azonban csak diadalt készileltek a' mennyei tudománynak, és a' vértanúknak alkalmat nyújtottak hős jellemük' kitüntetésire. Hetényi János. (folytul ás ti ki/vetkezik J Az erdélyi ev. ref. papok' teendői. Az Erdélyi Hiradó' f é. 43-ik számában a' Társalkodó, vallási egyesület' ügyében költ szózatot közöl, a' honi protestáns papokhoz intézettet. E' czél magasztos, idves; de sikert, mint sok egyébben, úgy itt sem adhat a'jelen. Hirtelen javítás az erkölcsvilágban csak gátolná a' dolgok' természeti fejlését, sőt örökre útját zárhatná az érettséghez jutásnak. Mondja az érintett czikkely , hogy a' papság „hev nyarat is kemény téllé változtatni képes hidegséggel, 's akármelly lelkes buzgóságot ellankasztó részvétlenséggel bir, 's hogy inkább buzgóság-, akarat- 's haladási ösztönének hiánya akasztá meg a' .Prédikátori tárt' is, semmint jövedelmeé " Említni lehetne itten, hogy az érdeklett egyházi folyóirat' előfizetőinek lajstroma s írói' névsorában feltűnendő több igen jól hangzó nevek némileg ellenkezőt bizonyílni láttatnak. Én azonban csak annyit állítok, és azt teljes bátorsággal, hogy: „ha a' papság a' közvárakozásnak 's fejlődő korunk' kivánatinak hivatásához méltóan nem felel meg, oka éppen ott rejlik, hol a' társalkodói' író legkevesbbé gyanítá : a'jövedelmi hiányban." Ezzel azonban korántsem szándékom, védni érdemtelent, 's menteni a' hanyagot. „Mi azoktól vagyunk í.zetve, a' kik mindenre űzetnek, 's ezért nyomos szolgálatra köteleztetünk:" mond igen helyesen az író, Schiller pedig ugyancsak ránk is illeszthetőleg hozza fel, hogy egykor Zeüs csődet hirdete, a' földet a' lakosok közt felosztandó, 's midőn részét kivette minden, nagykésön jő költő is. Kit midőn késedelmczése' helyéről és okáról kérdezne: „Nálad , uram! — feleié — minden érzékeim dicső műveiden elragadtatva legelvén." Mire amaz: „Már most, midőn semmi sem enyém, földi jókkal neked nem szolgálhatok, hanem helvettök velem fogsz élni... mennynek kapuja mindig tárva lesz előtted " E' hasonlat ha mindenben nem is, de a' fődologban talál. Ugyan is : Nálunk a' minden teher viselő köznépet nyomja az egyház-szolgák' lizetése is , 's miután közszükségekre, adósságai' fedezésére, 's igen gyakran zsarolásokra minden terményéi kiadá : utol jura jön az egyház szolgája, 's ha csak az éhes gyermekek' kezéből az utolsó darab kenyeret is kiragadni 's illy szívtelen bánás által maga és vallás iránti gyűlöletet gerjeszteni nem akar, kénytelen követelésével felhagyni, aggasztó jövőjével vérzöleg szembe szállandó. Im az éleiből kikapott hű kép ! — Kérdem már: illy állásban könyvekre, hírlapokra, 's magasb szellemi élvekért áldozni Iehelséges-e?! E' szomorú sors pedig hivataltársaink' nagy részének osztályrészéül jutóit, 's ha ki az elkopott közmondatot idézné „Pap' zsákja soha meg nem telik": „Nem biz a', — bizton válaszolhatjuk — mert azok töltik , kik már az utolsó csepp mustot is máshová cllölték." Nekem a' gondviselés' útait hálásan megismerni, s tisztelve imádni elég okom van. 's midőn békélelen panasz-hang szakadna fel keblemből, bűnössé tenném magamat. De ha körül*