Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-11 / 19. szám

- 230 - V szerenysege; midőn hallgatni parancsolt; mert illy nagy, és illy szépen nyújtott jótéteménynél elhallgatni a1 tartozott köszönetet, kínos volt. — Most azonban, midőn ő, a' megdicsőült, minden földi mellékességeken túlvan, felszabadítva ér­rem magamat lerázhatni nyelvemről és kezemről a' nem örökre szóló parancs' kötelékét, sőt, szinte réteknek tartanám, ha késni tudnék nagy jóte­vőnk' nevének megadni az érdemlett tiszteletet. „Megboldogult Juranics /Wa/nak, győri megyés püspöknek, a' felekezeti szükkeblüségen messze kiemelkedett főpásztornak, a' kegyes földes urnák, a' Jézus' lelkében embert szerető keresztyénnek, a' nagy férfiúnak, édes honom 's az egész világ' szine előtt szivemben mélyen érzett áldást mondok nyugovó porára. Az utókor' tisztelete lengjen sír­boltja felettlC ( Haubner Máté, győri evang. lelkész. Nagybanijai egyház és iskola1 pártolta­tasa. N. bányai lakos, néhai Bogdán György ur' özvegye, született Kelemen Sára asszony, közjó iránti szeretetének, vallásos buzgóságának, nemes szivüségének igen szép 's annál fogva örök becsű példáját adá a' közelebbi napokban. Ugyan is a' tisztelt asszonyság, néhány héttel ez előtt, másod­szor férjhez menvén, előbbi házastársával keresett szép vagyonából tiz ezer váltó forintot kötött la n. bányai ev. reformáta egyházunk' számára , olly meghagyással: hogy abból romladozott állapot­ban levő fiú-iskola-házunk'annak idejében újonnan építessék, 's nem régiben készült diszes tornyunkba ogy a' mostaniaknál nagyobb "harang öntessék. És itt nem hallgathatjuk el, hogy bár jóltevőasz­szonyunk mind a' kétszer tőle különböző hitű fér— fiival kötött házasságot: mindazáltal ezek közül egyiktől sem akadályoztalék nemes szíve sugal­lotta jótéleményezésében; sőt lehet mondani, még elősegíleték. Mert már első férje' idejében is ne­vezetes pénz- öszveget nyertünk (ölök toronybeli óránk' készülése' alkalmával; most pedig müveit lelkű új hiles lársa Stiffelbnuer József ur volt leginkább azon , hogy ama' szép tettel örökítse közöttünk nagy nevét. — Szabad legyen itt egy­úttal kiereszkednünk azon átalános egyetértés megdicsérésére is, melly kis városunkban az újabb időben nemcsak a' két protestáns egyházban mellynek vallásszolgái ottan ottan egymást felvál­tólaghirdetik az úr' igéit 's készítik hiveiketaz unió­ra. hanem mind a' négy vallásbeli felekezetek között divatozik Hálával említjük mi ev. reformátusok a' felebaráti szeretetnek többek kőzött ama' szép jelét, mit néhány évvel ezelőtt tornyunk' épülé­sekor tapasztalánk, midőn városunk' minden rendű '$ vallású előkelőbb hölgyei, asszonyi müveik sors általi kijátszásával nem megvetendő pénzmenv­nyisóget adtak kezünkbe. Adja Isten, hogy kö­*ös keresztyén vallásunk' tüzpontja, a' szeretet több illy gyümölcsöket érleljen! Támasszon az ég időről időre szegény egyházainknak — mellyek így állhalnak fen — jó lelkű , nemes szívű fiakat és leányokat! Részünkről forró köszönetet mon­dunk a' fenebb tisztelt asszonyságnak; egy másik­nak pedig, néhai Sebestyén Juliannának, ki folyó évi április' 25-kén örökösök nélkül hunyván el, 's egyházunkat végrendelete következtében ezer ötszáz váltó forintig részeltetvén, minthogy szép teltét már éltében meg nem hálálhatjuk , halála után emelünk számára nyugovó helyén sirkövet, szivünkben pedig ennél maradandóbb emléket. 4 Csanál osi Gyö rgy , ev. ref. prédikátor. Levél a1 magányból 's adomány a lesti pap1 részére. Kedves barátom! Tegnap előtt alig menél el tőlünk , hogy az Egyházi és Iskolai la­pok hozzám megérkeztek, és csomóstul, 3 egyT szerre. Egyikben a' szerkesztőség aláírást nyit a' lesti égett paptársunk' fölsegélésére. — Mon­dád, holnapután indulsz Pestre; reád bízom az ide zárt 5. pftot — de jelentsd meg Töröknek, hogy nevemet, az adakozóknak a1 nyilványosság miatt megkívántató közlésében „egy pap" czím alatt kö­zölje. — Nem állhatom meg, édes barátom ! hogy a' hátralévő üres papirost, a' többszőr volt be­szédünk' tárgyában támadott tán üres gondolatim­mal ne töltsem meg. Tudod én mindig azt vitatára veled beszélgetésünkben, hogy a' protestáns pa­)ok közt létező kikiáltott szegénységet, és azt íogy nagyobb tiszteletük legyen, magok orvo­solhatják Miképpen ? az elsőről hogy meggyő­ződhessél, téged csekély házi köröm' titkába — a' jó Cicero lám megengedte, hogy , Intimi aper­tiora multa videont—bepillantani megengedlek *) Nőm és leányom előtt olvasám a' czikket, mellyben az emiitett paptársunkat ért csapás, an­nak maga hasznát mellőzve, mások'segítésére kész szive, lelkes nejének lélek-ébersége, egy két vonásban szívet indítólag rajzoltatik. — Másnap vásárra szándékozánk, — egy két forint éppen volt kezünk közölt Nőm új főkötőt akart venni, mert N - hoz szándékoskodtunk névnapra, X. neje pe­dig már mások előtt megszólta, hogy csak min­dig azt a' két főkötőjét látja, meg azt a' három czicz- ruháját. — Lám az mindenkor divatszerüleg öltözik, csak selyem ruhája van kettő , főkötője 6—7. mindenik drágább volt 8 forintnál. — ,,No , de édes feleségem, látd, az a'derék papnő, ki­ről olvastam, most talán rongyban jár, neked ran­godhoz illő tiszta öltözeted van, neked az ollyan hitvány beszéd 's hir' hallására meglehet álsze­*) És barátom talán megenged, ha a' csendes ma­gány' titkos fényéből egy sugárt kilövelleni en­gedek, hiszen neve nem lesz e' sugár' fénypontjába írva; az ő tiszta lelkét mutatja az, melly még a' névhez is ragadott földporán felül leng 's igy mint lélek test nélkül az vrigyiég' nyilával Rem sértethetik. Köz i 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom