Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-11 / 19. szám

% , - 329 -rendők. Megérkezésünk után midőn hosszas várakozás után nem hozatott elő a' holt test, mint mindenütt szokás, kérdeztem a' körülállóktól annak hollétét? mondának: hogy oda bent van! — 's miért nem hozzák ki ? mondának : mert nem lehet! — Bementem tehát a' hajlékba, hogy okát lássam, miért nem? 's láttam egy setét, nedves, bűzhödt kamarában a' földön penészes szalmán, zsák- formában feküdni valamit, — 's néhány aszs^pnyok a' zsákra mutatván mondának : abban van a' halott! — Ugy de, mimódon fog az igy kivitettethetni? Felelének: illy sorsú lutheránusokká! és kálvinistákkal eddig ügy teltek, hogy eljöll a papjok kántorával, elénekelték és beszentelték a' halottat, azután itt hagyták, 's éjjel taligán egy pár ember kivitte, és mivel temetőjök nincsen, eltemette a' tudva levő helyen. — Eletemben még soha sem éreztem nagyobb fájdalmat, és soha sem szégyenlettem magamat annyira, mint e' pillanatban ! Többször kellett magamat körültekintenem, hogy ugyan Magyarhonban, mivelt emberek , keresztyének közölt vagyok-e ? Emberi tetemek még a' vadak között is némi tiszteletben tartatnak I — Természetes, hogy én a' halottat igy 's az napon el nem takaríthattam. Rendeléseket tettem, hogy a' holt test hiteles tanúk előtt a' zsákból kivétetett, megvizsgáltatott, ha ugyan az-e, a' kinek bejelentetett, 's hogy rendes halállal mult-eki, nehogy igy eldugva vagygúnynyá tétessem, vagy valami galibába keveredjem, nem tudván mit, vagy kit temetek el; azután koporsót csináltattam , sirt ásattam neki, és másnap az újvárosi temetőbe késértem ki. Az eltakarítás tehetségemhez képest annyiba került, hogy csak néhány illyeneket meggyőzni nem volnék képes, a' mit nem más okból mondok, hanem hogy azután tett lépéseim annál megfoghatóbbak legyenek , a' jótétemény' becse pedig, mellyben utóbb részesíttettünk, egész érdemében kitűnjön. — Első lisztelkedésem' alkalmával a' püspök ő méltóságánál, mint Győr-Szigeth' földes uránál, elbeszéltem a' történetet, és a' nemes résztvevő érzés1

gyöngyeit láttam a' tiszteletre méltó főpapnak szemeiben csillogni. Szemrehányásokat tett, hogy illyenek neki eddig nem adattak tudtára, 's igy az ő hibája nélkül efféle botrányos jelenések sokaktól eddig rosszaltattak az ő szivének, 's nevének rovására. Kezemet atyai indulattal szorítva, azzal a' vigasztaló szóval bocsátott el, hogy ő a' sérelmes hiányt minden bizonnyal orvosolni fogja, hanem megkívánja, hogy a' szigethi protestánsok írásban adják be temetkező helyérti folyamodásukat. — Nem sokára szerencsés voltam vendége lehetni, bizodalmas beszélgetés közben mély fájdalmát mutatta , hogy kérésünk' teljesítését sokkal nehezebbnek tapasztalja , mint sem gondolta, mert minden vizsgálódásai után is eddig nem tudott ollyan helyet kitaláltalni, a' mellyhez árviz' idején hozzáférni Jehetne. Az ennyire leereszkedő méltóságnak nyájasságától felbátOrítatva merészkedtem mondani ,,Méltóságos püspök, ne nehezteljen, — Győrött az uj- és belvárosi sírkertben vegyesen temetkeznek a' katholikusok és protestánsok a' nélkül , hogy akár az élők, akár a' holtak között Ízetlenségek támadnának, — nem lehetne ez Szigethben is igy?" — E' kérdés, monda ő, nem meglepő előttem, első gondolatom nekem is ez volt, de az tesz nehézséget, hogy a' katholikusok' sírkertje magoknak is olly szük , hogy azt bővíteni kellene , ha lehetne ! Akkor kimondám , hogy én már egy ácscsal, a' ki a' temető mellett egy tágas kertet bir, fundusa végett alkudozásban voltam, de ő azért olly summát kér, mellyet anyagyülekezetünk egyéb nagy és sok kiadásai miatt nem bírhat meg, — 's ennél több nem kellett a' szép lelkű Juranicsmk. 1831-ben a' cholera Szigethben is dult. Az első megholtnak bejelentésekor átizent hozzám a' helység' akkori minden tekintetben derék bírája, hogy a' püspök ö méltósága már jóval ezelőtt kiadott rendeléséből halottjainkat tartózkodás nélkül a" katholikus sírkertbe temessük. — Megszűnvén a' pusztító ragadvány , minekutána városunk' körében lakozó minden polgártársakkal együtt megültük öröminnepünket , másnap egy gyülekezetünkből kinevezett diszes küldöttséggel mentem fel a' püspökhez, neki kimondandók , hogy, bemutatván megtartó Istenünknek hálánk' buzgó áldozatját, őt tartjuk elsőnek, a' kit szivünk'mélyében érzett köszönetünk' adója illet, azon kegyes gondoskodásaért, mellyel az inség' icíején keserveinket enyhíteni méltóztatott. Hozzánk intézett szavai a' tisztelt nagy férfiúnak, édes megilletődésnek eleven tanúi voltak. Kellemetes arczának vonásaiban az a'magával megelégedésnek derültsége mutatkozott, melly a' jótevésnek mennyei jutalma szokott lenni. Bizonyosokká tett bennünket, hogy ezután szükségtelen lesz aggódnunk azon , hová tegyük megholt kedveseinknek maradványit, mert a' szigethi sirkert közös fog lenni, nem csak addig, mig ő közöttünk leend. hanem mindenkorra. Intézkedése' körülménycinek megtudása végett a' szigethi községhez utalt bennünket Magának egyedül azt kérte ki, hogy azzal, a' mit számunkra igen szívesen tett, semmi felé zajt ne indítsunk ! — Megtudtuk a'szigethi községnek hozzánk intézett, 's igaz keresztyéni szeretet' lelkétől meghatott remek leveléből, hogy Juranits püspök ő méltósága az említett ácstól 400 fton vette meg a'kertet, és azt a' községnek az alatt a' feltétel alatt adta által , hogy az a' sírkerthez csatoltalván — abba minden, Szigethben lakozó keresztyén felek megkülönböztetés nélkül temetkezhessenek, 's azonkívül a' n. győri prot. gyülekezetek felszólítassanak, hogy a' sirkert' bekerítéséhez és fcltöltetéséhez költségeikkel járulván , annak bírására maguknak jogot szerezhessenek... Bizonyára nehéz kötelességet vetett reánk a" nagylelkű püspöknek 38