Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-11 / 19. szám

és azoknak nincs sehonnan semmi vigasztalás. A' társaság csakúgy érheti el czélját, ha a' közmunka részekie oszlatik, 's terheiből kiki azon részt vá­lasztja, mellyre anyagilag kötelezve, szellemileg híva van. Ezen hivatást, mellyben minden egyed munkássága' kimért körében önképzése mellett a' lehető legszebbet és leghasznosabbat tenni szent feladatának érzi, kell-e, lehet-e bárkinek meg­tagadni eltemetnie? Nem! de valóban szomorú tiszt a hivatal , mellynek mu/tkássáyi köre szén, n<tyy, dicső, mérhetetlen : de pályadíja, érdemkoszorúja csak síron túl virul. En azt hiszem, itt keletkezik a' hidegség a' lelkészet iránt, de erről más alkalommal többet. — Egyházme­gyénk' nagylelkű őrei lelkészeink' sokszor kedvet­len helyzetén akarván segíteni: szilárdul hatá­rozák ei, az eddig is létező de ingatag és csekély alapokon álió egyházi gyamiutézeti pénztart ugy egészítni 's tökélyesítni, hogy az eddigi mély sérv és hiány általa nemcsak némileg legyen fe­dezve, de az egyházi kar' anyagi áldásávali irány­ban a' lehetőségig czélszerü legyen. E' végre V. Naményban íolyó évi tavaszutó' 18. 19. napjain tartott gyűlésben elhatároztatott, hogy: „egy hó­nap alatt, minden kebelbeli lelkész, és iskolata­nító törvényes fizetését hitelesen följegyezve, le­hető pénz-és termesztményi jövedelmük' öszve­góvel n. t. esperes úrhoz büntetés' terhe alatt be­küldetni el ne mulassza: hogy ez kulcsul vétetvén a' különböző évi jövedelmet huzó egyházi egyedek ezen pénztárnak tehetségükhöz képest adózzanak." E'terv , e' határozat, mint közérdekű 's tudomású lehelő megvitatásul 's helybehagyásul e' jelen köz­gyűlésnek is fő feladata lön. — — A' délutáni órákon azon tiszt, lelkészek' megvizsgáltalásuk állt, kik az 1841-dik évi jul. (i. 's t. napjain V Naményban hosszú évek óta legszigorúbban tartott egyházmegyei közmegvizsgáltatástólbizonyos okok miatt elmaradtak. A' papiros-szeletkékre irott fontos és széles terjedelmű kérdések borzasztó rendetlenségben feküdtek zöld asztalán az ősz ta­nács-uraknak, és azokhoz a' ('élénkségnek azon nemével nyúlt a' kéz , mellyel kiki érezni szok , ha illy alkalommal már keblében zajlott érzelmek' tengere hullámzott Felolvastatván a' kérdés a' felelő által, néma csendben több vagy kevesebb sikerrel fejtegeié azt. Kérdezés, közbeszólás szo­rosan tiltvák, s az egyedül ön erejére 's lélek­éberségére hagyott felelő mindent beszélhetett, mit tudott, hallott, tanult életében, csak folyvást beszéljen; azt mit beszélt, a'dologhoz-e, kime­rítőleg-e , rendszeresen-e ?.. senkinek nem volt szabad megítélni. Látva e' terhelő állást, meré­szen álllak fel Szabó Károly v. atyai és Békás­sy Sándor n. lónyai lelkészek , az első azon szelíd de hatalmas buzgalommal. mellyel mindig hiven szokja pártfogolni a' gyengébb iigyet; a' második azon éber és ügyes tapintattal, mellyel az egye­dül igazat a' szövevények' tömkelegéből kitudja emelni: de most mindkettő hasztalan. Említést érdemel, hogy többek közt B. ur vitatván a' fele­lőnek útba igazítását „még akkor is, úgymond, hallgatni kell, ha a' felelő , tévúton , dogmáink' sarkalatos igazai ellen beszél?-'..Jgy a' munka folyt változatlan sziliben mint kezdődött; hiszszük azonban, utószor. Még egy tárgyat, melly egy­házunk' szőnyegén forgott, szabad legyen néhány szóval érintenem. Négy superintendenliánk' csak­nem minden megyéiben hiányzik az ,,egyházme­gyei gyülésház"; tudjuk, csaknem minden gyű­léssel Thalia' vándor papjaiként örökös költözés­ben vágynák egyházunk'főnökei 's egyedei. Egy­házmegyénk, jó istenünk' segedelmével, minden jóban haladni törekszik; igy történt, hogy 1838. évben mart. hó' első 's több napjain tartott hely­osztó gyűlés' alkalmával gerébet rontott vizáradat rohanván meg Gulácsot, futni kelle a' venerabile publicumnak. Ennél, de több okoknál fogva is született hát az eszme, a' terv egy valóban for­rón óhajtóit,,egyházmegyei gyülésház"1 létreho­zásához ; és bár Beregszászban 1840-ik évi febr. 25. 's t. napjain tartott helyosztó gyűlés' alkal­mával a' meleg kebellel pártolt ügy , szíves aján­latokat nyert, a' segedelmezés, épületi terv in­dítványba hozatott: további eredményét síri csend fedi. Mondhatná valaki: et voluisse sat est. Nem! igénytelen szeméremmel, de büszkén említjük ér­demkoszorús egyházi táblabiránk Lónyay György­nek fény-övedzte nevét, ki tetemes pénz és anyagi segedelmezése mellett, elégszivesvolt ezen min­den tekintetben szükséges épület' létesítéserei ü­gyelelet elvállalni. — Quod diirertur non aufertur; mi állhatatosan hisszük, reméljük. L i t c rá t y János, • gulácsi segédpap. Vegye§ közlemények. Aldas néhai Juranics Antal, győri megyés pi/spök ő méltósága hamvaira! A győr-szigethi protestánsoknak egész 1830-dik évig nem volt temetőjök. Az ott lakó néhány te­hetősebbek , halottjaikat nagy költséggel és nagy fáradsággal Győrre vitették az újvárosi, vagy bel­városi közös temetőbe. A' sokkal számosabb sze­gények pedig ollyan helyre temettettek, mellynek nevét, ha jelen századunk 30 évigelszivelni nem szégyenlette, nekem kimondani nem szabad átal­lanom,— a' sintér' árkába! .. 1829-dik esz­tendőben, mint új pap, ezt távúiról sem gyanít­hattam: azért midőn Szigcthből az első halott je­lentetelt be nálam, eszembe sem jutóit előre tu­dakozódni a' temetőhely végett, feltévén, hogy honunk' egyik nem utolsó városának tőszomszéd­ságában nem fog hiányozni olly valami, a' mit a' legfélrébb eső faluknak lakói sem nélkülöznek. — A' meghatározott órában a' többi személyzettel meg­jelentünk a' halottas háznál, egy elhunyt ember­nek maradványit illendőséggel nyughelyre késé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom