Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-11 / 19. szám

képviselve nincs, atyáskodó figyelmét tanító-ülnök' választatására is terjessze ki. — Alakultnak ny il— vánítatván e' szerint az egylet, pénzalapja az elnök-gróf bőkezű példája után szép mennyiséggel megkezdetett. Köszönet az emberiség'nevében azoknak, kik magvait hintegelék ezen dús reménynyel kecsegtető társulatnak! hála a' nemes grófnak ez ügy-iránti meleg részvéteért; 'sbára' szerénységet megbántani félek, mégis kikeli mondanommiszerint ezen terv, létrehozását nagy részben t. Dobos János ó-budai lelkésznek köszönheti. Ezen örvendetes rajz után engedje meg a' nyájas olvasó, ha egy nevetséges tényt említek, melly a' gyűlés' folyama alatt történt A' dolog ebből áll : t. B. J. alsó-némedi lelkész 's mult gyűlés' alkalmakor leköszönt jegyző fájdalmasan panaszlá, miszerint tudósító leirván ezen lapok' számára a' mult gyűlést, többek közt ezeket is mondta: „fájdalommal kell itt említnem azon rendetlenséget, melly a'jegyzőkönyvet bélyegzé; 's mig egyfelől egy liatai lelkész ez iránti aggodalmát nem lehet eléggé nem méltányolni, másfelöl megbocsátható az érdeklett ellenfél' korgyengeséginek, ha személyeskedésre vetemült"; kérvén egyszersmind a' gyűlést: tegyen bizonyságot, ha vá jjon rendetlenség bélyegzé-e az általa vitt jegyzőkönyvet 's vetemült-e ö személyeskedésre? — Nem akarom itt felizgatni azon kedélyeket, mik a' maj. 23-ki gyűlésnek olly komoly szint adának ; nem akarám ezt tenni akkor sem, midőn e' lapok' egyik tisztelt szerkesztőjének felszólítására azon gyűlés' vázlatát adtam , 's nem fogom vele most sem el a' hasznosbra fordítható hasábok' szűk szeleteit; pedig megemlíthetném, hogyönkénytes volt-e a' leköszönés, vagy sem? elősorolhatnám mikép a' maj. 23-ki gyűlés' elején mindjárt tüzes vitatások keletkeztek , nem helyeslök a' jegyzőkönyvi rendetlenséget; megemlíthetném, hogy a' gyűlés' szine előtt is ugy nyilatkozott a' honszerte tisztelt elnök-gróf, miszerint „készebb az egyh. megye' kormányát letenni, mint a' kérdéses rendetlenségek közt azt folytatni": mellőzve azonban ezeket, igazolásomul legyen szabad a' f. t. dunamelléki egyh. ker. mult évi juniusban tartott gyűlése jegyzőkönyvének 34-dik pontját ide iktatnom , melly igy szól: „a' pesti e. vidék' beadott tudósításában, mellyet a' jegyző nem irt le egészen, hanem az illető esperes pótolt ki, de annak külső formájában is nagy hanyagság mutatkozván: ez a' tractusnak hibául tétetik ki és oda utasítatik, hogy vagy aljegyző kineteztelése , »'«//// más modon igyekezzék jövendőben az e'fe/e rendetlenségeknek elejét renniy Mi pedig a' személyeskedési vádat illeti: erre akkor fogok válaszolni, ha a' n. t. egyházmegye adand is ellenem bizonyítványt... Most még egy pár szót! Tudom én azt, hogy azon jó uraknak, kik a' zöld asztal mollott bölcs hallgatással őszültek meg 's rendszerint örökös alvásukkal bizonyítják közügy iránti részvétüket, nehezen esik, ha kivált liatai ember, 's mi több nem is testületi tag — emel szót, 's hosszú évek' lefolyt sorára képzetükben épült tekintélyük' veszélyeztetésit gyanítván mindjárt's mindenre feljajdulnak: hanem jusson eszökbe, hogy a' szóemelés vagy alapos, vagy alaptalan ; első esetben igen tanácsos hallgatni, semmint nyűgös gyermek' nevetséges modora szerint, ott hol nincs helye, panaszkodni vagy pityeregni; — második esetben pedig jog- 's okszerű olt 's olly fegyverekkel harczolni, hol 's millyekkel a' megtámadás löilént; mert hisz egyesek' hírlapi vitája mit tartozik gyűlés elébe? Valóban az illy lépés csak itélö-tehetségi hiányt 's nagy jellemgyöngeséget tanúsít. Varga. e) Beregi ref. egyházmegye' közgyűlése. Nyárhó' 26. 's több következő napjain tartá beregi ref egyházmegyénk közgyűlését Beregszászban, az ezen innepélyes alkalomra 's czélra valóban nem alkalmas paplakon Szeretve tiszt, esperes urunk jelen évi negyedik körlevelében felhívott minden megyéjebeli lelkészt, világi táblabíró urat, és mind azokat, kik függőben levő ügyök' eldöntését ezen közgyűléstől várják, megjelenésre: 's mint előre is reménylénk, ez atyai szelíd felhívás nem zenge pusztában el. — Mi előtt ezen gyűlés' eredményéről szólanék, legyen szabad néhány szóval érinteni a' túlzó balvéleményt, melly korunkban uralkodik a' lelkészi hivatal iránt. Például felhozom az ifjút, kiben lélek— nagyság , tudományos miveltség élénk diszben tűnnek fel: nemde sokan fájdalmas részvétlel halmozzák , miért tehetségeit a' lelkészi pályán sirolja el ? Én állhatatosan hiszem, tisztán fog a' tudat mindenki lelkében felragyogni,ha állítom,hogy: a' hivatal annál nagyobb 's nemesebb , minél felsőbb czélja , és minél nagyobb szellemi munkásságot kiván. Tudjuk a' kath. és prot. lelkészek' anyagi tekinletbeni nagy különbségét, és ismerjük a' kört, melly mindkettőt sajátságos jellemében tünteti fel. A' prot. lelkész erkölcsi tekintetben, szinte mint amaz , feszült erővel tölti be körét munkásságának, de anyagi tekintetben, nem szinte mint amaz, sokszor nyomorban és Ínségben hal; a' prot. lelkész' hivatala mellett magas érzelmekkel áldozó szivének sokszor fakadnak fel véres könyüi a' a' hálátlanság' gyilkának döfésc után , de — nem szinte amannak; a' prot. lelkész pompállan egyszerűségben él, miként előidők' apostola . szenved miként egy vértanú , ha bár ma nem is ugy, mint 1480-ban a' sevillai supremum inquisitionis tribunár lobogó máglyáin, vagy a pozsoni ítélő— széktől 1674-ben zaklatva a' nápolyi gályákon; békén hordozza terhét a munkának, mint Jézus Krisztus'jó vitéze (2 Tim. 2, 3) ; hunytával gyámtalan árvákat, nyomorral küzdő özvegyet hagy el,