Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-07-07 / 14. szám

- 163 -félé pedig óráljon, söt templomok' szentcléseinél is ez történjék. És mind ezek köznépnél nem cse­kély tekintélyű dolgok a' közeledhetésre. 11.) Végre minden mivelt protestánsnak, minden matatkozó alkalommal azon kell lenni, hogy körök­ben és nép között,a' két fél közötti elöitéletek legyő­zettessenek. félreértések íelvilágosílassana ^szögle­tességek kisimítassanak; mert valóban a' hit' dolgá­ban legfőbb bajaink onnan származnak , hogy nem értjük egymást, 's nincs türelmünk egymás' okait türelemmel kihallgatnunk és fontolgatnunk. Köl­csönös méltatása az érdemnek , becsületességnek, foglalja ei az elöitéletek' helyét a' szivekben , 's a1 mindkét részről mutatkozó hibákat és türelmet­lenségeket, legyünk hajlók kivételek gyanánt te­kinteni. És ezen eszközökkel, illy vagy illyforma fokozatokban fogunk végre elérhetni az óhajtóit czélhoz, a' magyarországi protestánsok' teljes egybeolvadásához, mit ezek után önként fog kö­vetni az anyagi érdekek', úgymint: iskolai inté­zetek , alapítványok, templomok, iskolák, 's más intézetek' teljes közössége. Csalatkoznék, ki azt hinné felőlem, hogy mindezeket csak könnyű dolgoknak tekintem, vagy netalán egyházkerületi, vagy consistoriumi határozatokkal azonnal eszközölhejőknek, 's a' ki­viteli akadályokat át nem látom. 0 igenis ismerem én ezeket, és meg vagyok győződve, hogy az előkészítéseket is érlelnie kell az időnek , hogy leendnek ebbeli haladásainkban egyes visszarogy­gyanások , apró hajótörések 'stb.; de ha jól in­tézzük , és csüggedés nélküli szilárdsággal foly­taljuk előkészítéseinket: előbb a' közeledésnek, később az egybeolvadásnak kimaradnia nem lehet. Én az unió' legfőbb akadályát, eleitől fogva in­kább egyébben, mint önmagunkban tudtam keresni. Erős akaratnak és időnek, de az utóbbinak csak amaz után, nem állhatnak ellent részünkről semmi akadályok. Különösen a' lelkeseket illeti, nem­csak az apostolkodás, de példaadás is. Ám létes­sék próba Pesten mind a' két fél' templomaiban, a' fentebb előadott communiói módszerrel, 's ösz­szcszólva vegyék fel a' két fél' előkelői. tekin­télyesebb és lelkesebbjei, kölcsön egymás' pap­jaitól a' kenyeret, ostyát, és bort ; fogadom : jótékonyabb hatást sziilend ez a' közvéleményben, mint minden theoretikai tervezetek, Köznépnél botorság arra számolni, hogy azt valaha átalá­nosan oda vigyük, hogy philosophiai gyözödés után tegye a' jót, csak azért, mert tennie kö­telesség. Értelem mellett, különösen a' szivhaj­lam képeztessék nála , nevelés és példaadások által, 's ez oda is elvezérlendi őt, hova amaz el nem ér. Mi pedig akarjunk és tegyünk ! ez a' dolog' veleje. Fáy A n d r á s. Felelet Könyves Tótlt Mihálynak, az unió iránti észrevételeire. Mi szellemben, mi czélul iratolt az e' lapok' 11-ik számában első helyet foglalt birálat, ennek bevezető 's berekesztő soraiból eléggé kitűnik. A' t. b. úr t. i. az uniót „elvileg szereli ugyan", de, miként innen talán következtetni lehet, an­nak teltleges létesítésével nem igen barátkozott meg; vagyis, az uniót elvileg pártolja ugyan, de ,létesítése' módjáról gondolkozni vagy rá nem ér, vagy nem akar ; mert hogy gondolkodni tud — ex ungue leonem ; szóval a' t. b. úr, úgy látszik, azok' soraiba tartozik, kik az unió' léte— sülhetését ábrándos elmeszüleménynek tarlván , vagy létesítését nem kívánván , számtalan kétel­kedések, aggodalmak állal, bár akarallanúl is, kedvetlenítik az unió' hatósb pártolóit, csüggesz­tik a' közönség' serdülő reményeit. Ha valahol, itt mellőzve minden aggasztó hajszálhasogatást, önszülle rémektőli félelmet, a' nagy közczél felé törekvők felbátorítandók; — Bátran előre, bi­zonyos a' diadalez nyeri a' csatákat; „Sokan vannak, — bukunk!" bizonyos a'megbukás! A' t. b. ur érinti, hogy azt állítom, miszerint az ágost. és helv. hitvallásuak közölt különbség csak az úrvacsorájában van, holott a' praedesti­natiobanit, és az Isten' kegyelme' müködésébenit is megemlítvén, a' különböző nézeteknek csekély véleményem szerinti egyenlítése' módját is előad­tam; mi pedig az ezen hittanokon kivül eső kü­lönbségeket illeti, azokkal a'köznép, hacsak má­sok által fel nem bizgattatik, nem igen fog baj­lódni; mert minden ember csak azon véleménye­ket 's nézeteket áldozza föl nehezen , mellyek teljes felfogással, gondolkodásmódjába, szívébe, vérébe szivárogtak; mellveket pedig öntudata sze­rint épen föl nem fogott, vagy mellyekröl csak átalános, homályos fogalmai vannak, azoknak csak közönyösséggel hódol, 's tülök közönyös­séggel el is vái; mi különösen a' t. b. úr által említett symbolikus könyvek után született hitta­nokról áll A' t. b. úr állítása szerint csak kiszabott dog­mákra lehet uniálni a' néptömeget, vagyis min­denek előtt szükségesnek tartja egy közös vallás­tétel' szerkesztését. Erre egy érdemleijes íróval felelek: „Vágynák talán ollyanok, kik egy közös vallástétel'szerkesztését illyen előkészületre szük­ségesnek tartanák ? De én ezt sok oknál fogva egészen elmellözhetönek , sőt ártalmasnak tartom. Mert az emberek' különböző véleményénél fogva, serjii mindnyájoknak eleget nem lehelne, 's igy csak kártékony vallási vitákra nyújtatnék alkalom, és a" két felekezetből könnyen egy harmadik ke­letkeznék. Ha pedig valaki képes volna is ko­jrunk' kívánságait kielégíteni, ki biztosíthat minket a' felöl, hogy utódaink is, a' műveltség' és értel­messég' gátolhalatlan haladásánál fogva, melly

Next

/
Oldalképek
Tartalom