Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-04-07 / 1. szám

Megsértenénk elődeink szent árnyékait, ha hálával el nem ismernénk , hogy ők is figyelemmel tárták iskoláinkat, 's azokon koronként javítni el nem mulaszták. — Különösen lelkipásztoraink, felsőbb iskolatanítóink, a' külföldről , hova hajdan is, mint most, tudományuk' és tapasztalásuk' öregbítése kedveért kiutazni szoktak volt, a' műveltebb nemzeteknél talált jobb iskolai rendszerből, a'mit nálunk alkalmazni lehetett, behozták az iskolákba. — így lett, hogy a' protestánsok' iskolái a' más felekezetekéi felett némelly tekintetben , mindenkor kitűntek , 's talán most is kitűnnek hazánkban. — Igen sokáig, majd századokon keresztül a' reformatío után — midőn még az uralkodó gondolkodásmód szerint az iskolák annyira a' templomok leányainak tartattak, hogy azokban úgyszólván csak a' theologiaért tanítottak és tanultak — az ifjakkal úgy bántak, mintha egyenesen a' papságra kellene neveltetniök, a' melly részenkénti javítások akkorban történtek, többnyire csak a' tanítás rendére vonatkozva, kielégítők lehettek 's voltak a' nélkül, hogy a' rendszer alkotmányának megbontatnia, ujítatnia, vagy épen újból formáltatnia szükség lett volna. — Közeledvén azonban az újabb időkhöz , lényeges javításokat tenni iskoláinkban mind mind nehezebb lett, mert az idők mindig többet többet kívántak. — A' legközelebb mult század' utolsó évtizedeiben — a' mikor már, jegyezzük meg, új formába öntve diszlettek 's virágoztak a' külföldi iskolák, 's létre is jöttek olly neműek, mellyek az előtt nem léteztek, — közönséges lett iskoláink hijányai 's fogyatkozási ellen a' dologhoz értők panasza, mind a' tanítás, nevelés, gyermekekkel és ifjakkali bánás és fenyíték tartás módjára, a'tanítás köre szűk voltára, a'tárgyakat illetőleg; mind és különösen az iskolai rendszer alkotmányának formájára nézve, melly még mindig a' megavult idők bélyegét viselé magán, miből folyvást következtették, hogy az iskola klastromi szerkeztetésében messze hátramaradván , növendékeit az éleire nevelni, készíteni, azon tulajdonokkal, mellyeket a' műveltségben előhaladó újabb idők az új nemzedéktől igénylenek, felruházni nem képes. Mi módon, mennyiben, és mi sükerrel némították cl elöljáróink a' panaszlókat ? azt iskoláink, közelebb ezen anyaiskolánk' jelen állapot jóban láthatjuk. — Tagadhatatlan, hogy az óta korunkig, bölcs belátás, szilárd igyekezet, és fáradatlan munkásság által sok történt nálunk is, a' nevelés és tanítás hatóságának elősegítésére, — bizonyosan még több is történt volna, ha azt az időnek jobb lelke, akkor, olly parancsolólag kívánta volna, mint ma kívánja; — mire némi bizonyságul szolgálhat azon intézkedés is, mi szerint itt már sok évek előtt állandó literaria deputatio neveztetett volt, az iskolák javítása ügyében folyvást munkálandó. Nagy változásokat szenvedett nemzetünk , mondhatni minden viszonyaiban, még többeken átmenendő, ragadtatva inkább, mint vitetve az idő lelkétől. — Befolyással vannak 's lesznek azok mind a' különböző osztályok, mind az egyedek életére , mint a' jelenben , úgy a' jövőben is. — Mellynél fogva nekünk a' megváltozott gondolkodásmód , körülmények , nemzeti helyezet, politicai rendszabályok és törvényes határozatok szerint, azon kell törekednünk iskoláink rendszerezésében , hogy az iskolai nevelés és tudományos készítés által , nemzetünknek a' kifejlésre olly szerencsésen indult erkölcsi ereje, átalános mivelődése , polgári jobb, szebb és kényelmesebb léte elősegítessék, és egy boldogabb jövendője eszközöltessék. Nagy és nehéz feladat n. t. Küldöttség! mindazáltal nem erőnket felülmúló, mihelyt elfogulatlan lélekkel fogunk a' dologhoz, és bölcs mérséklettől vezérlett lelkes igyekezettel folytatjuk azt. — A' jó kezelettől függ a' munkálat gyors előhaladása. — Minekelőtte azonban arról határoznánk, hol és min kezdődjék munkálatunk: szabad legyen nekem a' t. Küldöttséget ezen anyaiskolánk szerkeztésére és jelen állapotjára nézve némellyekre figyelmeztetni. Anyaiskolánkban , az iskoláknak minden nemei, mellyek nálunk léteznek egyesítve vannak. — Nem csak hogy ugyanazon egy épületbe szoritvák, hanem iskolai rendszerűnk által annyira egy testté alkottattak, hogy egyik a' másiktól függ, egyik a' másik által feltételeztetik, vagy egyik a' másik nélkül el nem lehet, fen nem állhat. — Ila azt kérdezné valaki, jó-e az így ? helyes-e? — a' világszerte hires nevelőkkel azt felelném: nem ! sőt károsan halónak állítanám közönségesen véve, a'különböző korú tanuló ifjúságra , az illendő magaviseletet, az erkölcsöket tekintve, és 2