Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-23 / 12. szám

J2. PROTEiTAII EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Pesten 1842* Jun ius 3S. — Und jene Knabenfehde wolltet ihr Noch jetzt forlkampfen, da ihr Manner seid? Schiller. TARTALOM. A1

symbolok-"s symbolikus protestánsok'uniójáról. Kötiyves Tóth Mihály. — Töredékek az unióról. Lugossy József. — Tiszai evang. egyházkerületi gyűlés. Geduly Lajos. — A' tiszántúli h. v. egyházkerület1

f e. április' 20. 's azt követő napjain folytatva tartott gyűléseiben jóváhagyott 's elfogadott iskolarend. iVége). Közli Könyves Tóth Mihály. — Vegyes közlemények. A' symbolok- 's symbolikus protestánsok' uniójáról. A' keresztyén felekezetek közül némellyek felelte megbotránkozván a' pápai nyomasztó hituralkodáson , ezt mind e' napig ostromolják. Azonban még is, ettől csak alakjára vagy névre, de lényegére nézve legkisebbet sem különböző tant pártolnak. E' tan , a' symljolokhozi ragaszhadas, 's pártolói az evangelikus, vagy református keresztijén nevet bitorló symbolikus protestánsok; kiknek számuk most, különféle okok miatt, szembetiinöleg megnőtt, bár közűlök igen sok azt sem tudja „mit akar?" sokkal kevésbé azt. „hova sodor okvetetlenül eme', ágostai vagy helvét hitű egyház mellett, vigyázatlanúl gondoskodó szertelen buzgalom?" t i. vak halalom' nyomasztó igája alá, mellyet apáink, veszélyekés áldozatok közötti hosszas küzdés után, elvégre csakugyan kivetni szerencsések valának. Az ügyességet azonban némellyik emissariustól megtagadni nem lehet. Egész bátorsággal, tiszteletet igénylő pathoszszal erősítik ugyan, különféle világiakból gyiilt társasági körökben, hogy hitök' sinórmértéke csak a' szentirat: de érvényes bibliai tannak, 's igazán fejtegetett istenigériek csak azt tartják, a' mi, nagy idővel ezelőtt vészterhes és ellenséges viszonyok közt, mint cgyházfelekezetöknek, az akkor vita alatti tanpontok ügyében nyilvánított nézete, symbolikus könyvükben kimondatott vala. Melly nézetek mellett az ő — dc nem ám e' könyvek' és ezek' szerkesztői' — véleménye szerint mindenha meg kell maradni. Ezen symbolikus protestánsok tehát, a' reformátorok' akarata' és példája' ellenére, lemondanak a' szentiratokat vizsgáló jogról 's kötelességről: a' mennyiben úgy vélekednek, hogy a' vizsgálat, lényeges dolgokat illetőleg bevégeztetett, sőt tökéletességre vitetett symbolikus könyvükben; vagy legalább ennek tartalmához kívánják alkalmaztatni, 's mintegy szorítani a' vizsgálatot; egészen megfelejtkezve arról, hogy minden symbolikus könyvek az idővel együtt elvonuló , 's igy már régóta elenyészett korszükségnek szolgáltak; 's egyátalában nem az volt rendeltetésük, hogy a' következő századokbeli keresztyéneknek sinórmértékül legyenek. Milly szükkörü rendeltetése volt a' Luther' katechismusának , valamint a' későbben nyomasztó körülmények közt szerkesztett ágostai hitvallástételnek 's apológiájának, nem különben a' smalkáldi czikkeknek is, mindenki tudja ! Midőn az említett confessio a' császárnak 1530. átadatott: még nem volt „lutherana ecclesia", sőt Luther 's párthívei illyet alakítani nem is akartak. Mi több! még a' smalkáldi czikkek' évében is ([mellyeket Luther a' kihirdetett 's várt közgyűlés' esetére szedett össze) reményiették a' protestánsok a' r. katholikusokkali egyesülést , mert csak a' kiáltó visszaéléseket kívánták eltöröltetni, nem új felekezetet alapítni. Az pedig, hogy a' jóval előbb szerkesztett ágostai vallástételre, mint már bevégzett, kész és átalános érvényességű egyházi symbolumra hivatkozni kellene: egy embernek sem jutott csak eszébe is. Sőt midőn a'császár 1530. ezt a' tőrbe ejtő kérdést tette fel : „Benne van-e a' confessióban mind az, miken változtatást tenni szükségesnek hiszik ?*' mind a'fejedelmek , mind a' hittudósok tagadólag válaszoltak 's megtartották maguknak azon szabadságot, hogy a' szentiratból ezután is meríthessenek több több tudományt, 's a' reformatiót folytathassák. Es valóban maga Melanchton is, e' confessio' szerzője , az urvacsoráról 's szabadakaratróli tanban, vallásos nézeteit a' szentiratból későbben megjobbította. De ugyan mikép is ragaszkodhattak volna a' reformátorok bármellyik symbolumhoz is olly erősen ? Hiszen ez által a' protestantismus' első és sajátlagos alapelve — miszerint, mellőzve minden emberi tekintélyt, egyedül a' szentirat tartatik keresztyén hit' 's erkölcs' szabályozó sinórmértékeül — tettlegesen megsemmisítetett volna;