Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-23 / 12. szám

- 134 -az ellenpártnak pétiig teljes jog adaték vala, visszahárítani a' vádat magokra a' reformátorokra; hogy t i. ők, változtatott alakban új, de annál. mellytöl most elszakadtak, sokkal nyomasztóbb hatalmat's embertekintélyt emeltek fel. Nyomasztóbbat. mert mindenki felbonthatlanabbnak, megalacsonyítóbbnak, szenvedhetlenebbnek kénytelen tartani a' symbolum' holt betűi által szövött kötelékeket, mint a'hierarchiáéit. A' hierarchiában legalább élő főnökök váltogatják fel egymást, 's igy az életfejlemény átalánosan lehetlenné téve nincs. 'S ki tagadhatná, hogy a' dolog igy van. Ki Luther, Zwingli, Melanchton, Kálvin 's más reformátorok' könyveire, confessióira ... ezeknek nagyobb részint határozottan nyilvánított akaratjok ellenére... megesküszik, 's így emberi tekintélynek hódol: abban az evangyeliomi keresztyén' lényeges jellemeiből egy vonás sincs; az, a' protestáns egyház' kebelében, egy öröklő könyvzsarnoknak hatalma alatt, szabadságától megfosztatott symbololatra. Ennyire, még a' hierarchiai elemekkel behintett coucordiae formula sem ment; sőt nyilván mondja 572 1. ,,symbola non obtinent auctoritatem judicis, haec enim dignitas solis sacris litleris debetur; sed duntaxat pro religione nostra testirnonium dicunt, eamque explicant; et ostendunt, quomodo singulis temporibus sacrae litterae in articulis controversis in ecclesia, a doctoribus, qui tum vixerunt, intelleCtae et explicatae fuerint." A' helvetica confessio pedig elöljáró beszédében, a' legszerényebb nyilatkozattal jelenti, hogy vallói „azoknak, kik az Isten' beszédéből jobbakra tanítanának , készek köszönettel mind helyt adni, mind engedelmeskedni az úrban." 'S íme! a' mai időben, ujolag szóba, akkép hozatnak az egyházfelekezeteket elkülönítő tanok, hogy sokan nagyobb fontosságot tulajdonítanak a' confessiónak , mint az eredeti keresztyénség' lényeges elemeinek, mellyeket az egész keresztyénség elfogad. Vajha! e'XIX. századbeli protestáns egyházban, az említett egyházi iránynak , 's a' korlátoló symbolumoknak barátai meggondolnák: minő zavart okoznak kártékony 's merőben czéltalan törekvéseik által, mcllyekkel az idő' folyamát feltartóztatni, vagy épen visszafelé vezetni erőködnek! Mennyire rongálják, a'tekintély-erőszakoltatás' következtében , a' protestantismus' benső életelvét ; mint eszközölnek tespedést, sőt halált, a' fáradhatlanúl előre iparkodó életfejlemény helyett. Es a' mi legveszélyesb! mikép kényszerítik a' protestáns lelkészeket, igaz útról, a' tettetés' tévutára botorkázni; mikép' alacsonyítják ezeket, a' lélek- és becstelen gépelyszerüség' szolgáivá; holott ezeknek, hivatalos munkásságuk' sikere és áldása, egyedül és egészen, személyzeti beesőktől, igaz hitöktől, 's magas hivatásuk' szent tárgyaiiránt mélyen érzett őszinte részvétüktől függ. A' legszomorúbb sorsra akkor jut a' protestáns egyház, ha szóvivőik templomi vagy iskolai tanítószékekben, gyülésteremekben, egyházon kívüli czéloknak szolgálva, a' symbo.'ica orthodoxiut, írással és beszéddel, mint szinész, betanult szerepét, ügyesen játszák a' nélkül, hogy bensőjükben legkisebbé is résztvennének a' dologban, vagy annak igazsága felől megvolnának győződve. Ezeket, bár mint látlassék is tisztelni a' profanum vulgus, valódilag úgy tekinthetni, mintáz igaz lelkészek' iróniái csalképét. Gyalázatot és gúnyt hoznak ezek a' reformatio'egész munkájára, melly, egyedül az iyazsay iránti Uős szellemű szerelet, fed/tetten tiszta lelkület' , es eálláshoz fűző őszinte részvét nagyszerű szövetsége alatt virúlhatott föl, 's virulhat ezeknek utána is. Mit kell ezek szerint a'symbolikus könyvekre tett esküről szólani V Ezt: hogy illy esküt sem követelni sem teljesítni nem kellene. Mert, ki esküt tett, és később az igazság' teljesebb isméretére jut: ártatlanul 'sakaratlanul kell esküszegővé fajúlnia. Arra mindenki és minden időben kötelezheti, sőt tartozik is kötelezni magát: hogy teljes erejéből, mindenütt és mindig , csak az igazságot, csak a' jót követi , és Isten' és polgárzat' törvényének , mindenféle körülmények közt híven engedelmeskedik. De arról, hogy ez vagy amaz egyházi véleményt, ha szinte úgy volna is a' felöl meggyőződve az eskütételkor, mind végig magáénak is vallandja , a' felől mindig mostani meggyőződésében maradand; arról e' világon, egy ember sem biztosíthatja, nemhogy az esketőket, de csak egyetlen önmagát sem. A tettetés pedig, kivált vallásos dologban , a' legnagyobb utálatra méltó, mitől a' vallásszolga teljes éltében őrizkedjék. Mondjátok meg „hol és mikor vett Jézus, hol és mikor vettek apostolai tanító-utódjaiktól esküt, bizonyos hittanok, vélemények' és szertartások' megörizése végett?" A' protestantismus oda munkált, hogy a' keresztyénséget eredeti szerkezetébe visszaállítsa: azért is az evangyeliomi lélekszabadságot,a' szentiratok' vizsgálhalása' jogát, bár mibe kerüljön is, minden protestánsnak, drága féltőkincs gyanánt ótalmaznia magasztas és szent kötelessége. Azon hittanok, mellyekre nézve a' keresztyéneknek , mint Krisztus' híveinek, öszhangzó egyetértésben kell lenniök : nem igen nagy számmal vannak, 's mind ollyanok, hogy tiszta és növelt lelkületűek , azokat eddi g is átalánosan elfogadták , 's elfogadásukra minden más józan eszű embert is könnyen megnyerhetni, ollyanok, melylyek az ó és uj testamentomi szent iratokban egyről egyig mind bizonyosan , 's tisztán érthetöleg befoglaltatnak. Ezeket illetőleg más könyv az egyetlenegy Bibliánál nem kell. Ezekhez képest, bár nem lehet kárhoztatni, hogy a' reformatiónak , vagy is az egyházi közszellem' rendkívüli felbuzdulásának korában —