Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-16 / 11. szám

- 130 -scheinung — tökéletes volta, 's ha az életet is mint tüneményt vesszük fel, ugy amaz értelmezést helyben-hagyhatjuk, bár felőle vitatkozni is lehet­ne. Valamíg a' szépnek cánonja megállapítva nincs, minden aesthetika' oktatójának szabadságában áll annak alapeszméjét legtisztább meggyőződése sze­rint adni elő. A'szépnek, mint ideale-nak forma altali előadása (Darstellung) támasztja — szerző szerint — a' szemlélő' lelkében az aesthetikai éle­let, mellynek jelei: erő, mozdulat, méltóság , fellen(jósey, kellemesség. A' második részben értekezik: 1. de arte in genere, 2. de arlibussin­gulis, 3. de vita aesthetica subjectiva. Artes sin­gulae ezekre oszlanak: architeetura, plastica, pictoria, m naiv a, poesis — és utoljára artes relatívae et compositae. E' rövid vázlatból lát­hatni, hogy a' philosophiai elem tömött ugyan, de az első előkészülő oktatásra (primánusoknál) ele­gendő 's az irodalmi nyereség' élvezése annál ter­jedelmesebb. Érdekesek lehetnek a' mellékelt ha­sonlítások, magyarázatok, mellyek sokszor he­lyesen fejtik a' czikkekben előadott fogalmat ki, mint például a'7.§. a' szépbeni szabad gyönyör­nek voltát így: ,.die Sternc, die begehrt man nicht : man freut sich ihrer Pracht." Nagyon szít szerző Göthe' pártjához. A' könyvis­mertetés bő : jeles aesthetikai ujabb és nyomosabb kézikönyvek közül kevesen fognak hiányzaní; (az a-wval czimzett ismertető hibásan emelte ki Lu­dennek , mint aesthetikusnak idézetét: pedig csak ugyan irt egy aesthetikát a' híres statisticus is (I. H. Ludens Grundzííge aesthetischer Vorlesungen zu akademischen Gebrauche. Götlingen b. Dank­vverlh. 1808. 8r. 12 gr.) — Hogy Gregussmk könyve kihagyatott, hibából eshetett; hogy pedig használta vulna a' szerző, vagy tréfa, vagy alap­talan koholmány. — Sajnálni lehelne , hogy az idézetek és a' bő literalura többnyire német (idéz­tetnek mégis Kölcseynkről Elet és hleratara X rész ; Toldy Handbuch der ungrischen Poesie, és Steinackers Pannónia); azonban a' ki gondolóra veszi, hogy az aesthetika, mint tudomány, német eredetű, 's hogy édes hazánk még maiglan is Lessingek és H'iulielmawioW hiával van: Szer­zőnek a' német kútfőkhezi ragaszkodását nem tu­lajdoníthatni vétkül, 's a'ki előtt tanító tehetsége ismeretlen, tudakozzék csak, mikint a' magyar iro­dalomról 's felbuzdítóbb modorban szólalkozik, mintsem valaki sejdíteni hajlandó. Kívánható pe­dig, hogy protestáns tudósaink bírálásaikban egye­dül a tndomanghoz ragaszkodjanak "s az anony­mussággal már hazafiságból se éljenek vissza. A' könyvöcske' külseje a' nyomtató műhely' becsü­lelére válik. Tamasko. Vegyes közlemények. Untál is szellemű templomszentelés. Nem les/ tán érdektelen a' sok, már eddig kijött 's még ezután kijövendő uniális elméleti értekeze­sek mellé egy olly egyházi ünnepélyt állítani, melly felelt elejétől végig uniószellem lebegett 's gyakorlatilag és legszebb sikerrel foganatba véte­tett a' nagy eszme, mellynek kivihetése körül né­hol legyözhetlen akadályok említetnek, holott illy események világosan lanúsitják annak szeretet és szilárd akarat általi könnyű létesítését — üen­geleg, Szirák anyának, ágostai hitvallású né­pes liókegyháza, ékes űj egyházat épített, 's e' körüli több évi fáradalmi 's költségeinek (hála a fiókegyház' érdemteljes felügyelője' és földes ura' m. báró Podmaniczkg Mihály ur' bőkezűségé­nek, és helybeli lelkész egyszersmind nógrádi es­peres n. t. ÍValentimji János ur' buzgalmának ) édes gyümölcsét, élvezé, midőn május' 29. napja felviradott, mellyben az űj istenház' felszentelésé­nek örömünnepe vala megülendő. És az öröm­ünnep, mondhatjuk kettős uniális szellemben vi­tetett véghez, mert ágost. hitv. tót fiókegyház egyházában két nyelv és két protestáns feleke­zet ölelkezett együtt. A' szertartás rövid sz. ének­kel megkezdetvén, először Szviatko János béri ág. hitv. lelkész szónokia tót nyelven, nyomban utána pedig Erdélyi János, gödöllői helv. hitv. lelkész tarta magyar beszédet, mellynek végsza­vaiban midőn emlílé, mikép az ő e' helyeni fel­lépte, habár csak apró mustármagban is, mutatja a' jelen összeolvasztási mozgalmaknak egyik gyü­mölcsét , örömkönyek ragy ogtak a' hallgatók' sze­meiben 's édes sejtelmek dagaszták kebleiket, hogy a' mustármagból idővel magas és terebélyes fa nö­vend ki, mellynek lombjai alatt két, sokáig el­választva volt iker testvér egymást átkarolva pi­henend. E' beszéd után a' helybeli lelkész és es­peres tót nyelven elmondott, szive' mélyéből ere­deti imával Istennek szentclé az egyházat 's most ismét magyar szóra nyilának meg ugyanannak aj­kai, 's következelt az egésznek koronája, t. i. az úrvacsorának kiszolgáltatása olly renddel, hogy a' szent kenyér és kehely felett evang. pap úri imád­ságot, reform, pap pedig a'megáldás'szavait mon­daná el, mire mindkelten, azüdvezítő' igéit mond­ván , osztogalák a' szent jegyeket az úr' asztalá­hoz járult több 's mindkét felekezetű és nemű hí­veknek, és jelenvolt lelkészeknek; végre pedig maga a' két külön felekezetű hivataloskodó pap vevé egymásnak kezéből a' Jézus készítette lelki táplálékot. Erre következett több egyházi cselek­vény, úgymint egy uj házaspárnak egybeadatása, ke­resztelés és avatás, mind ez felváltva magyar és tót nyelven. Szertartás után fényes ebéddel fogadá a' vendégeket helybeli felügyelő ur. Az egész ün­nepély illő renddel, 's ájtatos csenddel ment vég­hez; a' dengelegi 's vidéki nagy számban egy­besereglett tót nép nemcsak meg nem ütközött a' vegyes nyelvű és vegyes felekezeti szellemű ün­nepélyen , sőt ünnepies figyelemmel kisérte azt mind végig, 's mi azon óhajtással oszlánk el, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom