Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-16 / 11. szám

- 130 -scheinung — tökéletes volta, 's ha az életet is mint tüneményt vesszük fel, ugy amaz értelmezést helyben-hagyhatjuk, bár felőle vitatkozni is lehetne. Valamíg a' szépnek cánonja megállapítva nincs, minden aesthetika' oktatójának szabadságában áll annak alapeszméjét legtisztább meggyőződése szerint adni elő. A'szépnek, mint ideale-nak forma altali előadása (Darstellung) támasztja — szerző szerint — a' szemlélő' lelkében az aesthetikai élelet, mellynek jelei: erő, mozdulat, méltóság , fellen(jósey, kellemesség. A' második részben értekezik: 1. de arte in genere, 2. de arlibussingulis, 3. de vita aesthetica subjectiva. Artes singulae ezekre oszlanak: architeetura, plastica, pictoria, m naiv a, poesis — és utoljára artes relatívae et compositae. E' rövid vázlatból láthatni, hogy a' philosophiai elem tömött ugyan, de az első előkészülő oktatásra (primánusoknál) elegendő 's az irodalmi nyereség' élvezése annál terjedelmesebb. Érdekesek lehetnek a' mellékelt hasonlítások, magyarázatok, mellyek sokszor helyesen fejtik a' czikkekben előadott fogalmat ki, mint például a'7.§. a' szépbeni szabad gyönyörnek voltát így: ,.die Sternc, die begehrt man nicht : man freut sich ihrer Pracht." Nagyon szít szerző Göthe' pártjához. A' könyvismertetés bő : jeles aesthetikai ujabb és nyomosabb kézikönyvek közül kevesen fognak hiányzaní; (az a-wval czimzett ismertető hibásan emelte ki Ludennek , mint aesthetikusnak idézetét: pedig csak ugyan irt egy aesthetikát a' híres statisticus is (I. H. Ludens Grundzííge aesthetischer Vorlesungen zu akademischen Gebrauche. Götlingen b. Dankvverlh. 1808. 8r. 12 gr.) — Hogy Gregussmk könyve kihagyatott, hibából eshetett; hogy pedig használta vulna a' szerző, vagy tréfa, vagy alaptalan koholmány. — Sajnálni lehelne , hogy az idézetek és a' bő literalura többnyire német (idéztetnek mégis Kölcseynkről Elet és hleratara X rész ; Toldy Handbuch der ungrischen Poesie, és Steinackers Pannónia); azonban a' ki gondolóra veszi, hogy az aesthetika, mint tudomány, német eredetű, 's hogy édes hazánk még maiglan is Lessingek és H'iulielmawioW hiával van: Szerzőnek a' német kútfőkhezi ragaszkodását nem tulajdoníthatni vétkül, 's a'ki előtt tanító tehetsége ismeretlen, tudakozzék csak, mikint a' magyar irodalomról 's felbuzdítóbb modorban szólalkozik, mintsem valaki sejdíteni hajlandó. Kívánható pedig, hogy protestáns tudósaink bírálásaikban egyedül a tndomanghoz ragaszkodjanak "s az anonymussággal már hazafiságból se éljenek vissza. A' könyvöcske' külseje a' nyomtató műhely' becsülelére válik. Tamasko. Vegyes közlemények. Untál is szellemű templomszentelés. Nem les/ tán érdektelen a' sok, már eddig kijött 's még ezután kijövendő uniális elméleti értekezesek mellé egy olly egyházi ünnepélyt állítani, melly felelt elejétől végig uniószellem lebegett 's gyakorlatilag és legszebb sikerrel foganatba vétetett a' nagy eszme, mellynek kivihetése körül néhol legyözhetlen akadályok említetnek, holott illy események világosan lanúsitják annak szeretet és szilárd akarat általi könnyű létesítését — üengeleg, Szirák anyának, ágostai hitvallású népes liókegyháza, ékes űj egyházat épített, 's e' körüli több évi fáradalmi 's költségeinek (hála a fiókegyház' érdemteljes felügyelője' és földes ura' m. báró Podmaniczkg Mihály ur' bőkezűségének, és helybeli lelkész egyszersmind nógrádi esperes n. t. ÍValentimji János ur' buzgalmának ) édes gyümölcsét, élvezé, midőn május' 29. napja felviradott, mellyben az űj istenház' felszentelésének örömünnepe vala megülendő. És az örömünnep, mondhatjuk kettős uniális szellemben vitetett véghez, mert ágost. hitv. tót fiókegyház egyházában két nyelv és két protestáns felekezet ölelkezett együtt. A' szertartás rövid sz. énekkel megkezdetvén, először Szviatko János béri ág. hitv. lelkész szónokia tót nyelven, nyomban utána pedig Erdélyi János, gödöllői helv. hitv. lelkész tarta magyar beszédet, mellynek végszavaiban midőn emlílé, mikép az ő e' helyeni fellépte, habár csak apró mustármagban is, mutatja a' jelen összeolvasztási mozgalmaknak egyik gyümölcsét , örömkönyek ragy ogtak a' hallgatók' szemeiben 's édes sejtelmek dagaszták kebleiket, hogy a' mustármagból idővel magas és terebélyes fa növend ki, mellynek lombjai alatt két, sokáig elválasztva volt iker testvér egymást átkarolva pihenend. E' beszéd után a' helybeli lelkész és esperes tót nyelven elmondott, szive' mélyéből eredeti imával Istennek szentclé az egyházat 's most ismét magyar szóra nyilának meg ugyanannak ajkai, 's következelt az egésznek koronája, t. i. az úrvacsorának kiszolgáltatása olly renddel, hogy a' szent kenyér és kehely felett evang. pap úri imádságot, reform, pap pedig a'megáldás'szavait mondaná el, mire mindkelten, azüdvezítő' igéit mondván , osztogalák a' szent jegyeket az úr' asztalához járult több 's mindkét felekezetű és nemű híveknek, és jelenvolt lelkészeknek; végre pedig maga a' két külön felekezetű hivataloskodó pap vevé egymásnak kezéből a' Jézus készítette lelki táplálékot. Erre következett több egyházi cselekvény, úgymint egy uj házaspárnak egybeadatása, keresztelés és avatás, mind ez felváltva magyar és tót nyelven. Szertartás után fényes ebéddel fogadá a' vendégeket helybeli felügyelő ur. Az egész ünnepély illő renddel, 's ájtatos csenddel ment véghez; a' dengelegi 's vidéki nagy számban egybesereglett tót nép nemcsak meg nem ütközött a' vegyes nyelvű és vegyes felekezeti szellemű ünnepélyen , sőt ünnepies figyelemmel kisérte azt mind végig, 's mi azon óhajtással oszlánk el, hogy