Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Mózessy Gergely: „Tévely volt...” - Prohászka Ottokár a tanácsköztársaság rendszeréről
Mózessy Gergely: „Tévely volt..." Prohászka Ottokár a tanácsköztársaság rendszeréről A központi hatalomnak valódi tömegbázisa nem volt - vidéken különösen nem. Az sok esetben a helyi direktóriumokon múlt, hogy mit tudtak, illetve mit akartak a fővárosban született direktívákból érvényesíteni. Székesfehérvárott a direktórium vezetői vallási kérdésekben túlbuzgónak tűntek. Velinszky László a diktatúra első heteiben betiltotta az egyházi rendezvényeket, a kongregációs és legényegyleti összejöveteleket,25 megszüntette az iskolai vallásoktatást.26 Megkísérelte a prédikációk beszüntetését is - ez nem járt sikerrel, de a húsvéti időben figyeltette azokat.27 Beszüntették a kegyúri alkalmazottak (székesfehérvári papok, kántorok, sekrestyések, egyházzenészek) fizetését.28 Felléptek a szerzetesrendek működése ellen.29 Törekedtek - a központi rendeleteken túlterjeszkedve - az istentiszteleti eszközök likvidálására is.30 Számos egyházi ingatlant szocializáltak, vagy Velinszky saját kezelésébe vonta azokat.31 A püspöki palota kertjét megnyitották az érdeklődők előtt. Az épületbe vöröskatonákat szállásoltak be, ezzel gyakorlatilag háziőrizet alá helyezték a püspököt. Ezek részegeskedtek, a püspök-portrékra célba lőttek. Az őrséget a hírhedt Fabik-különítmény váltotta áprilisban — ekkor Prohászka maga kérte, hogy kiköltözhessék az épületből. Streit Ferenc kanonok házában kapott szobát. A palota egyre lepusztultabb s kifosztottabb laktanyává vált, július végén Velinszky hivatala költözött bele.32 Közben a diktatúra revolversajtója tollhegyre tűzte a püspököt. Egyre-másra jelentek meg „szűkmarkúságáról”, vagy „demokratikus érzelmű papjai elleni hajtóvadászatairól” lejárató, a valóságot alapvetően elferdítő - s később, a létezett szocializmus éveiben gyakran idézett - stílustalan cikkek.33 post tiltakozása az egyházi birtokok „likvidálása” ellen - 1919. június 10. In: Prohászka Ottokár; Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról. Szerk. Szabó Ferenc - Mózessy Gergely. Szeged, 2002.103-107. 25 JUHÁSZ 1927:133-134. 26 JUHÁSZ 1927: 275. 27 JUHÁSZ 1927:174.; GERGELY 1998b: 132-133. 28 JUHÁSZ 1927: 142. 29 JUHÁSZ 1927: 302-306., 311. 30 JUHÁSZ 1927: 239-245. 31 JUHÁSZ 1927: 285. 32 JUHÁSZ 1927: 182-185., 279., 299., 382.; A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21. - 1919. augusztus 1. Szerk. Gábor Sándorné - Hajdú Tibor - Szabó Gabriella. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 6. Budapest, 1959.1. 198. Frissebb öszszegzések az épület sorsáról: GERGELY 1998b: 133., FAZEKAS 2002. 103-105. 33 GERGELY 1998b: 136-139.; Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország”. A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. In: Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis XXXI. Szerk. Fitz Jenő - Fülöp Gyula. Székesfehérvár, 2002.61.; Mózessy Gergely: Nagy Károly ügyének historiográfiája. In: Rótt Nándor és kora. A katolikus egyház 1918-1919-ben és a veszprémi püspökség a két világháború között. A veszprémi Szaléziánumban 2019. március 21-én és Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022 85
