Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)

TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében

Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében A kulcsfogalmak egyúttal Prohászka eucharisztikus teológiájának hangsú­lyait is jelzik. Az általa tárgyalt témák javarészt lefedik a teológiai kézikönyvek­ben az Oltáriszentségről szóló fejezetek témáit. Az egyes kérdéseket ugyan nem szisztematikus felépítésben — egy-egy hittétel egzegetikai, történeti és spekula­tív teológiai indoklásával - tárgyalja, mégis explicit vagy legalább implicit mó­don szerepelnek nála a valós jelenlétre, átlényegülésre, az eucharisztiás jelenlétre és szakramentális színekre, állandó jelenlétre és szentségimádásra, az Oltári­­szentség és a szentmise áldozati mivoltára, a miseáldozat és keresztáldozat vi­szonyára, a szentmiseáldozat négyes céljára vagy éppen gyümölcseire vonatkozó tanítások. Prohászka nyilvánvalóan jól ismerte a korabeli teológiai szakirodal­mat, gyakorlati-lelkipásztori célkitűzése miatt azonban a dogmatikai témák el­méleti kifejtésére csak úgy tekintett, mint ami elősegíti a hitet és megélést. Ezzel magyarázható, hogy (szinte) egyáltalán nem szentelt figyelmet a korabeli dog­matikai kézikönyvekben szereplő olyan témáknak, amelyek kánonjogi-techni­­kai kérdéseket tárgyaltak, és a hívek lelkiéletét csak távolról érintették, mint pél­dául az Eucharisztia kiszolgáltatásának és a koncelebrációnak, vagy Krisztusnak az egyes eucharisztikus színek alatti teljes jelenléte kérdésének. Sőt, mivel szán­déka buzdítás és az Oltáriszentség misztériumának teljesebb megismerésére va­ló rávezetés volt, a szentáldozás szükségszerűségét sem fejtette ki. Prohászka eucharisztikus teológiájának az egykorú dogmatikai kéziköny­vek által tárgyalt kérdésekkel való - kevés kivételtől eltekintve - lényegi tartal­mi azonossága a dogmafejlődés katolikus felfogásának fényében nem meglepő. Lelkipásztori szemléletmódjából következő hangsúlyai mindazonáltal elsősor­ban az Eucharisztiáról szóló pápai enciklikákkal rokonítják írásait. A stílus- és megközelítésbeli hasonlóságok mellett igazán szembeszökő a Prohászka által részletesebben kifejtett témakörök, és IV. Orbán pápa 1264. évi Transiturus de mundo című bullájában, illetve XIII. Leó pápa 1902-es Mirae caritatis kezde­tű enciklikájában szereplő témák közötti átfedés.32 Az Űrnapját elrendelő do­kumentumban az Eucharisztia alapításáról, az Oltáriszentségről mint az isteni szeretet kiáradásáról, az Eucharisztia lelket átformáló és örök életet előkészítő táplálék voltáról szóló gondolatmenet, illetve a XIII. Leó enciklikájának főbb témakörei (Élet kenyere, hittel megközelíthető misztérium, táplálék és gyógy­szer, erőforrás) arra engednek következtetni, hogy a dogmatikai szakirodalom 32 IV. Orbán pápa Transiturus de mundo kezdetű bullája, mellyel elrendeli Űrnapja, a mi Urunk szentséges testének és vérének ünnepét 1264. augusztus 11. In: Pápai megnyilatkozások az Eucharisztiáról. Pápai dokumentumok 1264-2007. Szerk. Diós István. Budapest, 2019. 11-15.; XIII. Leó pápa Mirae caritatis kezdetű enciklikája az Eucharisztiáról 1902. május 28. In: Pápai megnyilatkozások az Eucharisztiáról. Pápai dokumentumok 1264-2007. Szerk. Diós István. Buda­pest, 2019.20-35. Prohaszka-tanulmónyok, 2018-2022 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom