Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében
Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében leszünk képesítve halálunk után Istennek színről-színre való látására s ennek megfelelő boldogságra,”24 Rámutat továbbá, hogy az Eucharisztia éltető és átalakító hatása annak köszönhető, hogy a magunkhoz vett táplálékban maga Krisztus egyesül velünk, az áldozásban Istennel lépünk közösségre, áldozás után O él bennünk.2- Kiemeli, hogy ez a fizikai közeliét, közösség és egyesülés, nem kizárólag és még csak nem is elsősorban az ember igénye, hanem Isten maga ennek az egyesülésnek a kezdeményezője, aki a világ szeretetből fakadó megteremtésétől kezdve vágyik erre az egységre.26 27 Isten ember iránti szeretetének következménye — tulajdonképpen magának a szeretetnek sajátja —, hogy a lélek módjára létező megdicsőült Krisztus velünk akar maradni. Sőt nem csak jelen akar köztünk lenni, de egyesülni akar velünk és éltető erőnk akar lenni: „E célból a kenyér állaga eltűnik, s helyébe lép a megdicsőült Úr Jézus; az elváltozás révén megközelít, s kielégíti a szív legtitokzatosabb s legcsodálatosabb vágyainak egyikét, hogy bennem s én benne legyek. [...] Nemcsak egyesülni, hanem tevékenységemnek princípiuma akar lenni.”21 Ezzel az Istentől kiinduló kezdeményezéssel találkozik az ember vágya, hogy teremtőjéhez visszatérjen és vele egyesüljön. Az eucharisztikus egyesülésben bizonyos fokig ez a visszatérés valósul meg, amennyiben az Istentől teremtett emberi lélek az isteni életben részesül, amit az Istenből élő Jézus közöl vele. Prohászka ezért azt hangsúlyozza, hogy a szentáldozás egybeolvadás és intim egyesülés,28 Isten közellétének csaknem olyan kézzelfogható megtapasztalása, mint amilyen Krisztus lelket nyugtató, boldogító és gyógyító jelenlétének megtapasztalása volt azok számára, akik földi életében találkoztak vele. Ezért nevezi valóságos Úrvacsora-jelenetnek nemcsak az utolsó vacsorát, de Jézus és Mária bethániai találkozását, a feltámadt Ür és Mária Magdolna húsvét reggeli találkozását, az emmauszi tanítványok tapasztalatát is.29 Tudniillik a lakoma, a vendégség, az élet kenyerének evése csak jelzi az egyesülés létrejöttét, az igazi úrvacsora feltétele azonban nem az étkezés, hanem „a két egymásba fonódott s szövődött s elmélyedt lélek”.30 Prohászka ezért hangsúlyozza a megfelelő érzelmi felkészülés jelentőségét az áldozásra, hogy az ember hitbeli és érzelmi egyesülés-igényét felindítva alkalmassá váljon erre az intim találkozásra, ami feltételezi az imában és engesztelésben való egyesülést is.31 24 ÖM 25,258. 25 ÖM 25,368-369. 26 ÖM 25,269. 27 ÖM 6,250. 28 ÖM 6,250; ÖM 25,343-344. 29 ÖM 19,288. 30 ÖM 19,289. 31 ÖM 19,297-301.; ÖM 7,346. 76 Prohószka-tanulmónyok, 2018-2022
