Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében
Krisztus személye közvetít az embereknek, és amely életnek - az evangélium központjában álló eucharisztikus beszéd szerint - biztosítéka testének és vérének vétele.11 Nem véletlen tehát, hogy Prohászkánál központi szerepet játszik az Eucharisztiának az „élet kenyere” kifejezésben is szereplő táplálék jellege, amely egyfelől, mint a magasabb rendű lelki-kegyelmi élet erőforrása és életenergiája kitűnően illeszkedik az életfilozófiai narratíva logikájába, másfelől pedig mint az embert belsőleg átalakító és krisztusivá formáló tényező jelentkezik. Prohászka intellektualizmus-ellenes szemléletmódjából következik, hogy amikor Prohászka újat szeretne írni az Eucharisztiáról, nem az örök dogmatikai igazságok kifejtésével foglalkozik, még kevésbé valamely új tant kíván megfogalmazni. írásának újdonságát és frissességét arra az igazságra építi, hogy az „isteni mindig jelen - actus purus”,11 12 ezért igazából nem is lehet „az Oltáriszentségről tegnapit s régit mondani.”13 Következésképpen az elvont értelmi megközelítés helyett döntően érzelmi megközelítést javasol, miközben hangsúlyozza, hogy az Eucharisztia érzelmi megközelítése, illetve tapasztalatra épülő tárgyalása nem „beteges tünet”, „dogmatikus tévely”,14 vagy „érzelgés” és „szentimentalizmus”, hanem az Eucharisztiában megtapasztalható szeretet természetes velejárója.15 Ezzel együtt Prohászka nem kérdőjelezi meg az értelem és tudomány szerepét sem: az elkötelezett hitélet forrásai között az Oltáriszentség mellett a tudományt is megnevezi,16 és ismételten hangsúlyozza, hogy az értelem, tapasztalat és művészet kölcsönösen kiegészíti és megvilágítja egymást a megismerési folyamatban.17 A Prohászkára jellemző nem elsősorban elméleti, hanem tapasztalati megközelítésnek másik kulcsfogalma, az ugyancsak az életfilozófiák terminológiájából kölcsönzött intuíció kifejezés.18 Mivel Prohászka elfogadja azt az álláspontot, hogy a létben magában működik „egy öntudatlan »erosz«”, amely fokról-fokra magasabb rendű életre, „finomabb lelkiségre” irányul, amellett érvel, hogy az életnek ezt a finalitását és irányultságát (amelyben a fejlődést hajtó energia a teremtő Istentől kiinduló szeretet) értelemmel nem, csak intuícióval lehet megragadni.19 __________Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében__________ 11 Ladd, George Eldon: A Theology of the New Testament. Michigan, 1993.290-305. 12 ÖM 25,277. 13 ÖM 25,243. 14 ÖM 10,92-95. 15 ÖM 18,175. 16 ÖM 24, 89. 17 ÖM 25,305. 18 ÖM 14,182-191.; ÖM 14,264-277. 19 ÖM 25,367. 74 Prohászka-tanulmányok, 2018-2022
