Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok
Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok volt arra, hogy felmutassa az egyház csendes erejét és súlyát. Ez egyfelől erősítette a hívek eltökéltségét: kimozdította őket passzív-befogadó szerepükből és az eseményekbe való tevőleges bekapcsolódás lehetőségét nyújtotta. Másfelől kifelé, az egyházon kívül álló világnak is szólt, erős jelzést adva az egyház erejéről. Az egyházon kívüli világ alatt egyrészt a katolicizmuson kívüli keresztény felekezeteket értjük, amelyek az Eucharisztiáról másként gondolkodnak. (Talán nem véletlen, hogy az erős evangélikus gyülekezettel rendelkező Sopronban volt az első ismert magyar lokális eucharisztikus kongresszus.) Másrészt üzenet volt ez a szekularizálódó, egyház értékeit közömbösen szemlélő, vagy egyenesen azt lekicsinylő, lefitymáló, netán kinevető, gúny tárgyává is tevő közéletnek is. Harmadrészt a politika szerepére is fel kell figyelnünk. A lokális eucharisztikus kongresszusok ugyanis többnyire liberalizmus irányította politikai közegben születtek; és általában akkor, amikor a katolikus híveknek elege lett abból, hogy a hatalom semmibe veszi vallási meggyőződésüket, vagy szétzilálja annak kereteit. Magyarországon 1895-ben léptek életbe az egyházpolitikai törvények. Ezek vezették be a polgári anyakönyvezést; alacsonyították le szentségből felbontható polgári szerződéssé a házasságot; mondták ki a zsidóság emancipációját; a vallásszabadság nevében korlátozták az egyház bírói jogosítványait; és tették hivatalosan is lehetővé a felekezeten kívüli létet.14 A törvények körül kialakult vita felrázta a katolikus közéletet, társadalmat. Vallási alapon még párt is szerveződött a törvények revíziója érdekében. — E közegben egy körmenet tömegeket megmozgató valósága csendes és elegáns demonstrációnak tekinthető. Azt jelezte, hogy a hívek erőt képviselnek, nem lehet akaratuk ellenére mindent keresztülvinni. A politikának egy másik aspektusára is gondolnunk kell: a munkásmozgalomra. A szociáldemokrata és kommunista irányzat nem kapott teret a parlamentben - megnyilvánulásaik legfőbb terepe így az utca lett. A nyíltan ateista mozgalmak szimbolikus térfoglalása zajlott felvonulásokkal, tüntetésekkel. Az, hogy a kereszténység is tömegeket tud ugyanezekre a terekre kivinni; s hogy ott hívei erőt, fegyelmet és nyugalmat mutatnak - a közrendet is gyakran megzavaró baloldali tüntetéseknek ellenpontjának számított. Egy 1902-es sajtótudósítás így szól katolikus nagygyűléshez kötődő nemzeti eucharisztikus kongresszus körmenetéről: „A bulevárd\rvAx\ vagy aszfaltnak máskor olyan könnyed szelleme elhallgatott és elkomolyodott ”, s még „bamba bámészkodással” sem zavarták az ünnepélyességet.15 14 Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790-1992. Kronológia. Budapest, 1993.123-125. 15 Idézi GIANONE-KLESTENITZ 2017: 86. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 61
