Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok
Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok Lokális rendezvények Miként a kezdetekben Franciaországban, úgy Európa más részein is voltak lokális, világeseménynek nem tekinthető eucharisztikus kongresszusok. Magyarországon 1895-ben Sopronban volt az első,4 pár évvel később azután Vácott,5 Pécsen6 és Szombathelyen7 is voltak ilyen rendezvények. 1900-tól az ezeket szervező oltáregyesületek és szentségi társulatok már arra törekedtek, hogy az Országos Katolikus Nagygyűlés többnyire ősszel, Budapesten tartott rendezvényéhez kössék országos eucharisztikus kongresszusaikat, értekezleteiket.8 Egy ilyenen beszélt Prohászka 1901-ben Az Oltáriszentség, mint erkölcsi tényező címmel.9 Egy ilyenre utal egy 1902-es szövegében, mikor megjegyzi: „Az ez idei budapesti eucharisztikus kongresszus a mifigyelmünket a »Mirae caritatis« kezdetű apostoli körlevélre irányozta.”10 11 (XIII. Leó említett körlevele a szentáldozás gyakori vételét sürgette.) Lassanként a katolikus társadalmi élet rendezvényeinek állandó része lett az eucharisztikus kongresszusok tartása. Kicsit elkülönültek ugyan azoktól mondanivalójukkal - ám külsőségeik miatt nagyhatásúak voltak.11 Az eucharisztikus kongresszusok programelemei lényegében ugyanazok voltak: gyóntatások, előadások, szentségimádások, szentmisék és körmenetek. E keretek lehetőséget adtak arra, hogy az egyház tanítását az Oltáriszentségről közvetítsék, átadják, megerősítsék a hívekben. Az azzal kapcsolatos újabb lelkipásztori kezdeményezések népszerűsítését, terjesztését is szolgálták. (E korszak egyik alapkérdése például a szentáldozás gyakorisága: X. Pius pápa 1905-től egy motu propio-ban maga is népszerűsítette ezt.12 Hasonlóan nagy kérdés az volt, hogy milyen életkorban lehet elsőáldozásra vezetni a kisgyermekeket. A Szentszék 1910-ben a Quam singulari dekrétumban nyilatkozott erről.)13 Egy-egy eucharisztikus kongresszus külsőségei - különösen a körmenet — pedig alkalmas 4 Religio, LIV. évf. (1895) II. félév, 9. sz. 72. (hirdetés); 14. sz. 110. (beszámoló). 5 Alkotmány, III. évf. (1898) 131. sz. (június 2.) 6., 134. sz. (június 5.) 5. Wajdits Gyula beszámolóját közli: Religio 57. évf. (1898) I. félév 52. sz. 417-419. és Pécsi Közlöny, VI. évf. 65. sz. (1898. június 14.) 1-2. 6 Pécsi Közlöny, VI. évf. (1898) 91. sz. (augusztus 17.) 2.; 94. sz. (augusztus 25.) 3. 98. sz. (szeptember 4.) 2. 7 Alkotmány IV. évf. 92. sz. (1899. április 16.) 8.; Religio 58. évf. (1899) 1. félév 31. sz. 248.; 34. sz. 268-272., 35. sz. 278-280. 8 Gianone András — Klestenitz Tibor: Katolikus nagygyűlések Magyarországon. Budapest, 2017. 9 GIANONE-KLESTENITZ 2017:162.; Religio LX. évf (1901) 38. sz. 310. 10 ÖM 19,286. 11 GIANONE-KLESTENITZ: 2017. 84-89. 12 GIANONE-KLESTENITZ: 2017.163. 13 Jorio, Domenico: A „Quam singulari” dekrétum az első áldozok koráról. Budapest, 1929. 60 Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022
