Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár alakja az osztrák sajtó tükrében
Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár alakja az osztrák sajtó tükrében csányi Esztergomban hevesen kikelt Prohászka akadémiai székfoglalója, az Intellektualizmus túlhajtásai ellen, mint amelyben téves és skizmatikus tanok szerepelnek. Tomcsányi - arra hivatkozva, hogy az előadás szövegének kivonatos német fordítása már megjelent az általa modernistának tartott német folyóiratban, a Münchenben megjelenő Hochland 1910. júniusi számában - közölte, hogy már lépéseket is tett a jezsuita generálisnál, hogy a székesfehérvári püspök tanait az egész világon skizmatikusként ítéljék el. A Vaterland ezekkel az értesülésekkel szemben ugyanakkor hangsúlyosan idézte Tomcsányi nyilatkozatát, amelyet a legfontosabb budapesti német nyelvű lapnak, a Pester Lloydnak. adott: ezek szerint a páter soha nem tett jelentést Prohászkáról Rómába, és soha nem vádolta őt herezissel.20 A lap idézte a Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesületének megállapítását is, amely szerint a budapesti liberális sajtó cikkei légből kapott információkat tartalmaztak.21 Ma már tudjuk azonban, hogy az értesüléseknek valójában volt némi valóságalapjuk: az esztergomi vigilancia-bizottság október 13-i ülésén a testület kilenc tagja valóban megvitatta az Intellektualizmus túlhajtásait, a megbeszélésen pedig Tomcsányi is részt vett és kritikus megállapításokat tett. A bizottság az ügy aktáit — a két elmarasztaló teológiai szakvéleményt csatolva — Vaszary Kolos hercegprímás elé terjesztette, aki decemberben az Apostoli Szentszékhez fordult. Az eljárás 1911 nyarára elveztett a püspök három művének indexre tételére.22 Az a feltűnő tény, hogy - az általában szigorúan bizalmas jellegű - eljárásról a magyar (és az osztrák) sajtó már a folyamat megindításakor bennfentes információkhoz jutott, arra utal, hogy az illetékesek nem elsősorban tartalmi, teológiai indokok miatt, hanem kifejezetten az extravagánsnak tartott székesfehérvári püspök megrendszabályozása érdekében léptek a tettek mezejére.23 24 Az esetet az osztrák nyilvánosság is komoly figyelemmel követte. A bécsi liberális sajtó egyik legfontosabb orgánuma, az ekkoriban naponta átlagosan ötvenezer példányban megjelenő Neue Freie Presse2,4 június 13-án közölt összeállítását a kérdésről, azt hangsúlyozva, hogy a Vatikán szigorú döntése Budapesten álta20 Eine angebliche Aktion gegen Bischof Prohászka. In: Pester Lloyd, LVII. Jg. 246. Nr. (1910. október 16.) 6. 21 Eine angebliche Aktion gegen Bischof Prohaszka. In: Das Vaterland, LI. Jg. 476. Nr. (1910. október 18.) 8. Az egyesület Védőirodájának az volt az egyik fő feladata, hogy az egyházra vonatkozó téves sajtóértesüléseket megcáfolja. Klestenitz Tibor: A katolikus sajtómozgalom Magyarországon 1896-1932. Budapest, 2013. 66-68. 22 Adriányi Gábor: Prohászka és a római index. Budapest, 2002.44-48. 23 Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában. In: Prohászka-tanulmányok, 2012- 2015. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2015.16-17. 24 Dersi Tamás: Bécsi lapok Budapesten. Vázlat a századforduló osztrák sajtójának hatásáról. In: Világosság, XV. évf. (1974) 7. sz. 401. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 49
