Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében
Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében dott, és a kereszténység örökérvényű erkölcsi alapjára helyezte országa jövőjét. A krisztusi tanítás eggyé olvasztja a nemzeteket. Rónay István példaként felhozta az 1869-1870-ben összehívott (első) vatikáni zsinatot,35 amelyre a világ minden tájáról érkeztek Rómába. A nagy alkalomnak örültek a hívők, de gúnyolódtak rajta az ellenfelek, viszont világraszóló jelentőségét mindenki elismerte. A római találkozó eseménye egyúttal képviseli a nemzetek egységét Krisztusban, hiszen a kereszténység a szeretet révén testvérekké teszi a legkülönbözőbb emberi fajokat, egyesíti a nemzeteket, békét hoz a földre kijelölve az egyház jövőjét. A katolikus vallás egyetemes, nézetei az egész emberiségé. A teológus megállapította, hogy a 19. századnak számos irányzata ellenkezik a kereszténységgel, s bár elfogadta, hogy minden nép csak a saját nemzetisége, nyelve és természete révén juthat műveltségre, valamint elismerte, hogy a nemzeti eszme emberszeretet-, béke-, testvériségi, bölcsészeti, műveltségi és vallási felfogásának vannak előnyei, de kárhoztatta annak gyűlölködést, vérontást és háborúkat keltő oldalát, amelyeket a történelem is bőségesen igazol. A katolikus egyház a maga megingathatatlan erkölcsi talapzatával küzd az ellenségeskedést szító korszellemmel, azaz csak addig lehet tere a nemzeti eszmének, ameddig az nemesíti egy nép szellemét és lelkét, de amint másokat korlátoz, akkor elvetendő. A megosztó törekvést gátolja, többek között, hogy a római egyház ragaszkodik a szertartások a régóta használt latin egynyelvűségéhez, ezzel is egységbe terelve a népeket. A szónok elkeseredetten sóhajtott fel, hogy mindezzel együtt a 19. század egyre távolodik az evangéliumtól, mert a megszólított tudósok és felvilágosult férfiak - az elvben támogatandó - céljaikat a hit és Isten nélküli tudománnyal és humanizmussal kívánják elérni. Majd ellenérvként hozta fel, hogy az Isten nélküli humanitás átlép a testvériségen, hiszen a modern tudományban megfogalmazott fajelméletek megkülönböztetnek népeket erkölcsi tápot adva a „civilizáló”, rabszolgatartó gyarmatosítóknak. A kor humanitása az önzésben merül ki. „A modern ember ledöntötte Isten képét az oltárról, s önmagát állította oda Isten gyanánt”36 37 és kineveti a „szeresd embertársad, mint önmagad” intelmét, majd egy olyan világot hoz létre, „mely megvédi az állatot és géppé alacsonyítja az embert; mely mindig békét hirdet és sátáni furfanggal tökéletesíti a gyilkoló eszközöket; mely dolog, tudomány és lelkiismeret nélkül gazdagít egyeseket, és a nyomor örvényébe taszít milliókat”?1 A teológus rámutatott arra, hogy az üresen csengő politikai testvériség nevében felforgatják az „erkölcsi és társadalmi alapokat, a természeti 35 Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Szent István kézikönyvek 5. Budapest, 2001. 373-376. 36 RÓNAY 1877: 8. 37 RÓNAY 1877: 9. 22 Prohászka-tanulmányok, 2018-2022
