Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Frenyó Zoltán: Keresztény politika egykor és ma - Prohászka Ottokár öröksége
Frenyó Zoltán: Keresztény politika egykor és ma - Prohászka Ottokár öröksége Az akkori közállapotokra fényt vethet, ha felidézzük a IX. Pius halála és temetése körüli eseményeket. Pius pápát halála után a Szent Péter Bazilikában temették el, de ő végakaratában a San Lorenzo Fuori le Mura templomot jelölte meg végső nyughelyéül. Utóda, XIII. Leó pápa a felfokozott nyugtalan helyzetben az újratemetést évekig halogatta, míg végül az 1881. július 13-ra virradó éjjel sor került a koporsó átvitelére. A temetési menetet azonban szabadkőműves és antiklerikális tüntetők megtámadták, és a koporsót a Teverébe akarták dobni.8 A fizikai összecsapásnak végül a katonaság bevetése vetett véget. Magyarországon a XIX. század végén a liberális kormányok egyházpolitikai harcai az 1894-1895. évi egyházpolitikai törvények elfogadtatását eredményezték a polgári házasságkötésről, a gyermekek vallásáról, az állami anyakönyvezésről, az izraelita vallás bevett vallásnak nyilvánításáról, és a vallás szabad gyakorlásáról.9 Ezeket megelőzően, 1893. szeptember 2-án XIII. Leó pápa kiadta Constanti Hungarorum kezdetű enciklikáját, amelyben tiltakozott az említett törvényjavaslatok ellen, és katolikus szervezkedésre szólította föl a magyar papságot és a híveket.10 1894-95 folyamán létrejött a Katolikus Néppárt, amely ebben a szellemben lépett fel az egyházpolitikai törvények revíziója érdekében. Az egyházpolitikai törvények ellen más politikai erők is fölléptek. Egy képviselő újságcikkben fordult az említett törvények ellen,11 mire 1895. február 14-én 8 havi fogházra ítélték, s főhadnagyi rangjától megfosztották. Bármilyen méltatlannak érezzük is ma az itthoni nemzetietlen és keresztényellenes erők kórusát, egy mai magyar polgár leginkább csak akkor nyerhetne némi fogalmat a száz évvel ezelőtti állapotok nyomasztó voltáról, amely állapotok közepette a nemzet és a kereszténység fuldoklott, ha lehetősége lenne s venné a fáradságot, és teljesen végigolvasná a korabeli sajtó megannyi gátlástalan, arrogáns és uszító lapját, s összességében számba venné társadalmi életünkben a politikai, gazdasági és kulturális erők valós arányait. 8 Roberto de Mattéi: Pius IX. (Monferrato, 2000.) Herfordshire, 2004. 90.; Franz Xaver Seppelt - Klemens Löffler: Papstgeschichte von den Anfängen bis zur Gegenwart. München, 1933. 448. 9 1894: 31. tc.; 1894: 32. tc.; 1984: 33. tc.; 1895: 42. tc.; 1895: 43. tc.; Ld.: K. Török Mihály Miklós: A magyar egyházpolitikai harc története. Budapest, 1933.; Salacz Gábor: A magyar kultúrharc története, 1890-1895. Pécs, 1938; Csáky, Moritz: Der Kulturkampf in Ungarn. Die kirchenpolitische Gesetzgebung der fahre 1894/95. Graz-Wien-Köln, 1967.; Tanczik Balázs: Egyházjogi változások és azok civiljogi hatásai Magyarországon a XIX. század második felében. Budapest, 2012. 10 Acta Sanctae Sedis, Vol. 26. (1893-1894) 129-136.; Magyar Sion XXX3. (Uj Sorozat VII.) évf. (1893). 643-651. 11 [Szemnecz Emil:] Consummatum! In: Magyar Állam,XXXV. évf. 283. sz. (1894. december 12.) 1. 172 Prohászka-tanulmcmyok, 2018-2022
