Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Frenyó Zoltán: Keresztény politika egykor és ma - Prohászka Ottokár öröksége
Frenyó Zoltán: Keresztény politika egykor és ma - Prohászka Ottokár öröksége az egyház politikai szerepvállalásának kérdése. Az egyháznak küldetése, hogy a társadalomban jelen legyen, s hitbéli és erkölcsi tanait érvényesítse, de a szekuláris politika idegen terep a számára, amelyben kényszerű önmeghatározásokkal van jelen. Ennek megfelelően jönnek létre politikai irányzatai, s a koreszmék vonatkozásában megformálódó történelmi mozgalmai: a katolikus konzervativizmus, a katolikus liberalizmus,5 a hivatásrendiség, a keresztényszocializmus és a kereszténydemokrácia. A kereszténység egyik sem, de több-kevesebb sikerrel mindegyikben jelen van, és valamelyest érvényesül. A kereszténység azért kényszerült erre a politikai szerepvállalásra, mert a XVIII-XIX. század folyamán soha nem látott mértékű támadás indult a kereszténység ellen. Ez három lehetséges irányból történt, ahogyan a tematikát a klasszikus vallásfilozófia három részre tagolja. Ezek az úgynevezett költői teológia, a politikai teológia, valamint a természetes teológia. Ezek a vallási képzetek területét, a vallás közösségi szerepét, végül a filozófiai istentant jelentik.6 Az újkori támadás ezek teljes szélességében kibontakozott. Az újkor a költői teológia síkján magát „felvilágosodottnak” tekintve a kereszténységet babonának kiáltja ki. A politikai teológia síkján antiklerikalizmus jellemzi, a szekularizáció híve, az államot és az egyházat elválasztja, az egyházat üldözi. A természetes teológia síkján valláskritikát gyakorol, a „tudomány” nevében ateizmust hirdet. A francia forradalom az egyházat kisajátította és meggyalázta, rémuralma a hívek és a papság körében tömegmészárlásokban tetőzött.7 A modern olasz állam a szabadkőműves politika vezérletével az Egyházi Állam megsemmisítésén keresztül született meg. Ha erre a hatalmas változásra gondolunk, megérthetjük IX. Pius pápa munkásságát és törekvéseit, akit a Gondviselés azzal a kereszttel tüntetett ki, hogy hosszú uralkodása alatt (1846—1878) ezt az egész átalakulást átélje és végigszenvedje. 382.; Frenyó Zoltán: A konzervativizmus, a katolicizmus és a jobboldaliság fogalmai. In: Frenyó Zoltán: Korfordulón. Filozófiai tanulmányok. Budapest, 2015.203-212.; Frenyó Zoltán: Keresztényszocializmus - hivatásrendiség - kereszténydemokrácia. In: Az élő hagyomány. Barankovics István és a magyar kereszténydemokrácia öröksége. Szerk. Mészáros József et al. Budapest, 2007. 65-76.; Frenyó Zoltán: A keresztény szociális doktrína. In: Gazdaság társadalom, hivatásrendiség a 20. századi Európában. Szerk. Zachar Péter Krisztián. Budapest, 2013. 91-98. 5 Prohászka Ottokár: ,A liberalizmusban felnevelt keresztények, a katholikus liberálisok [...] öntudat, gerinc s tiszta látás tekintetében szitáló kő, sár és vályog, melyből falat építeni s ellenállást fejleszteni nem lehet. ” A katholicizmus ideáljai alapjai a katholikusok egységének (1922). - ÖM 13,270. 6 Ld.: Frenyó Zoltán: Szent Ágoston és az augusztinizmus. Budapest, 2018. 299-348. (A 'theologia tripartita' átértelmezése Szent Ágoston vallásfilozófiájában című fejezet.) 7 Carlyle Tamás: Afranczia forradalom, I-III. Budapest, 1875-1878.; Várnai Sándor: A franczia rémuralom története. Budapest, 1890.; Török Pál: Afranciaforradalom története. Budapest, 1931.; Meszlényi Antal: Az egyház és a francia forradalom. In: Bangha Béla - Ijjas Antal: A keresztény egyház története, VII/2. Budapest, 1941. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 171
