Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Frenyó Zoltán: Keresztény politika egykor és ma - Prohászka Ottokár öröksége
Frenyó Zoltán: Keresztény politika egykor és ma - Prohászka Ottokár öröksége szabadságát és méltóságát, s hogy ítéletet mondjon a politikai rendszerre vonatkozó dolgokról; az egyháznak joga, hogy e téren használjon olyan eszközöket, amelyek összhangban vannak az evangéliummal; s a hívő emberek feladatához tartozik, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági viszonyokat a katolikus tanítás szerint rendezzék.2 Hasonló szellemben tette közzé irányelveit a Hittani Kongregáció A katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben címmel.3 Történeti hullámzásoktól függetlenül a kereszténység alapvető magatartása a világgal szemben az ókeresztény kortól máig nem a nem-azonosulás és az azonosulás helyetti középút követése, hanem a nem-evilágiság és az evilágiság szintézise. Az egyház és a keresztény szemlélet egyfelől elítéli mind a társadalmi közömbösséget, mind a politika abszolutizálását, másfelől felöleli mind a világon túlra tekintést, mind pedig a közösségi és politikai aktivitást. Nem puszta aránytartásról és egyensúlyozásról van tehát szó, hanem egy lényegi szemlélet kétirányú megnyilvánulásáról. A probléma abban áll, hogy a modern korban ez mégis dilemmaként tűnik föl, és különböző politikai irányokból egy nem létező „következetességet” számon kérve mindkét véglet iránt igény mutatkozik. A kereszténység és az egyház az újkorban Az Egyház nehézsége a modern korban mindezek után közvetlenül nézve a következő. Az újkor politikai története a liberalizmus és a szocializmus valóságos államrendszereit hozta létre, és ezzel párhuzamosan egész szakaszában ellehetetlenítette a keresztény szellemű, az egyén és közösség kölcsönös viszonyán alapuló társadalmi berendezkedést. Miközben az európai újkorban és jelenkorban szembesülünk a megfelelő társadalmi és állami rendszer hiányával, és erőteljesen felmerül a keresztény társadalmi tanítás érvényesítésének igénye, az egész történelmi periódusban nyitott kérdés marad, hogy az Egyház miképpen tud hozzájárulni egy kívánatos társadalmi rend realizálásához olyan feltételek közepette, amelyek nem az ő természetéből, hanem a modernitás anthropocentrikus ideológiájából erednek. Vallás, állam és társadalom egységének újkori széttörését követően a kereszténység arra kényszerült, hogy az egyháznak a világban elfoglalt helyét teljességgel újragondolja, és kialakítsa viszonyát a politikum önállóvá és ellenségessé vált szférájával.4 Ebben a helyzetben lép színre a politikai katolicizmus, és merül fel 2 A Katolikus Egyház Katekizmusa (1997). Budapest, 2002. 898-899; 1897-1927; 2244-2246. 3 A katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben. 2002. IX. 24. Aláírók: Joseph Ratzinger, Tarcisio Bertoni. 4 Bővebben ld.: Frenyó Zoltán: A filozófia tankönyve. Budapest, 2016. 177-181.; 266-267.; 371-170 Prohószka-tanulmónyok, 2018-2022
