Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár beszéde a leány- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi kongresszuson (Graz, 1924)
Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár beszéde a leány- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi kongresszuson a genfi nyilatkozat ratifikációját és a gyermekvédelem ügyének erősítését hangsúlyozták. Október 12-én került sor a XVI. Országos Katolikus Nagygyűlés keretén belül Prohászka nagy visszhangot kiváltó szónoklatára.27 Ami igazán érdekes, hogy a püspök más-más hangsúlyokkal, példákkal és gondolatmenettel, de lényegében ugyanazzal a tartalommal töltötte meg a magyar katolikusok seregszemléjén elmondottakat, mint két héttel korábban a teljesen más körülmények és közönség előtt tartott grazi beszédét. A nyilvános erkölcstelenséggel, a túlfűtött és bűnökbe torkolló szexuális magatartással való szembefordulásának célja ezúttal nyilvánvalóan a társadalom közéleti indíttatású mozgósítása, a „keresztény-nemzeti” politika erkölcsi megalapozásának szándéka volt, ellentétben a prostitúció elleni küzdelemben „szakmainak” számító nemzetközi kongresszussal. Utóbbin inkább csak utalásszerűén foglalkozott a számára egyedüli megoldást jelentő keresztény erkölcsöknek a társadalom és az állam alapjává tételével, az októberi nagygyűlésnek ez sokkal inkább központi gondolatává vált. Prohászka azt sem rejtette véka alá, hogy nemzetközi és hazai közszereplése számára fontossági sorrendet is jelentett. „Sok minden megmozdult ez ellen" - mondta a prostitúció elleni küzdelemre utalva, majd így folytatta: „Történtek tiszteletreméltó internacionális fellépések. Ott van a Leánykereskedelem Elleni Nemzetközi Egyesület. Ott van a pornográfia elleni küzdelem, ez is internacionális. A gondolat az állami törvényhozásba is föl van véve. Ott [...] van a Grácból kiindult mozgalom a nyilvános erkölcstelenségek ellen." Konklúzióját ezekről a nemzetközi kezdeményezésekről nyilvánvalóvá tette: „De mindezek csak feljajdulások, holott valóságos rémkiáltássá kellene fokozódniok. Megremegések ezek, amelyeknek megrendüléssé kell növekednie. Nekünk katolikusoknak elsősorban kötelességünk, hogy mind e törekvésekből kivegyük részünket. Nekünk elsősorban feladatunk, hogy ezzel a rémséges nemzeti és emberi [sic!] veszedelemmel szemben gátat emeljünk, annak az etikai, gazdasági és szociális okait kutassuk, hogy azután kezet fogva mindenkivel, képesek legyünk — nem mondom, letörni, de töltést, hatalmas bástyát építeni a végveszedelemmel szemben. ”28 A katolikus nagygyűlésen felszólalt még a tanítók rendezvényén,29 és megjelent a püspöki kar október 15-i tanácskozásán is, ahol örömmel rögzítették, 27 Ld. erről részletesen: Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XVI. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1924. október. In: Prohászka-tanulmányok, 2009-2012. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2012. 153-174. Elhangzott beszédének újraközlése továbbá: Az országos katolikus nagygyűlések Magyarországon, 1920-1932. Válogatott beszédek és tudósítások. Vál., jegyz., bev. Gianone András - Klestenitz Tibor. Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak. Egyháztörténeti források. Budapest, 2016. 147-149.; VPOK 2019: 283-286. 28 VPOK 2019: 284. 29 VPOK 2019: 287-290. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 151
