Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)

TARTALOMJEGYZÉK - Szalay László: „Fald fel felebarátodat...” Jegyzetek egy Prohászka-beszédről

Szalay László: „Fald fel felebarátodat...". Jegyzetek egy Prohászka-beszédről rát iránti szeretet igazságos legyen harmadszor: a felebarátot ne a magunk „hasz­náért vagy élvezetéért” szeressük, hanem azért, hogy jót akarjunk neki, akár­csak magunknak.73 Összefoglalva: Szent Tamás szerint „az embernek önmaga iránti szeretete mintaképe a más iránti szeretetének”, s mivel „a minta elsődlegesebb, mint a megmintázott”, a természetfeletti szeretetből következően az ember „jobban tartozik önmagát szeretni, mint a felebarátját”.74 A neves neotomista filozófus, Josef Pieper azt írja, hogy „a létünk beteljesíté­sére indító vágy” maga az önszeretet, ami „a legmeghittebb formája a szeretet­nek”, s csak ezt tudatosítva érthetjük meg, hogy a magunk-szeretete minden más szeretet mércéje. Hosszabban idézzük Pieper gondolatmenetét: „Először kétség­telenül meghökkentően, szinte provokációként hangzik, hogy az önszereteten mint egy paradigmán olvasható le, mi is egyáltalán a szeretet. Am ha érvényes a »teszt-képlet«: Jó, hogy vagy! — vajon állíthatjuk-e ezt önkéntelenül másról annyira szívvel-lélekkel, mint amennyire önmagunkról, még akkor is, amikor kritikus önvizsgálatunk nyomán egyáltalán nem tartjuk magunkat különösebben szeretetre méltónak? A spontán fele­let erre a kérdésre, véleményem szerint, annyira egyértelmű, hogy fölösleges megfogal­mazni. Ez természetesen nem illik bele abba az elképzelésbe, mely szerint szeretet és »önzetlenség« egy és ugyanaz. Es talán egy kicsit mindig azon vagyunk, hogy a ked­vezőtlennek tűnő igazságot elfojtsuk.”75 Idéztük már Aquinói Szent Tamás szavait az önszeretetről; Pieper is őt idé­zi, de szövegében Szent Ágostonra is hivatkozik: „Aquinói Szent Tamás is egyszerre használja a baráti szeretet és az önszeretet ki­fejezést. »A barátunkat úgy szeretjük, mint akinek kívánunk valamit; és az ember ugyanúgy szereti önmagát is. «Az ember először hajlik arra, hogy úgy értse ezt az ana­lógiát, mintha az önszeretetet tekintené a barátság képmásának: az ember úgy szereti önmagát, mint a barátját. Csakhogy Aquinói Szent Tamás éppen fordítva érti: a ba­rátság a képmás, az őskép az önszeretet. Az ember úgy szereti a barátját, mint önma­gát. [...] Az ilyen dolgok hallatán először meghökkenünk, és már a nyelvünkön van az ellenvetés: de hiszen az ember, enyhén szólva, nem önmaga barátja; nem kötünk barátságot önmagunkkal! Tamás ebben igazat ad nekünk: »Barátságot nem kötünk ugyan önmagunkkal, de valami sokkal nagyobbat teszünk annál... Saját magával mindenki egy; és ez, hogy egy-vagyok önmagámmal, több mint az, hogy eggyé-vá­lók egy másikkal (unitas est potior unione). Ahogy tehát az egy-lét eredetibb, mint az eggyé-válás, úgy az ember önmaga iránt érzett szeretete az ősformája és gyökere a barátságnak. A mások iránt érzett barátság abban áll, hogy úgy kapcsolódunk hoz-73 Uott. 289-290. (II, II, 44,7.) 74 Ld. 72.jegyz. 75 Josef Pieper: A szeretet. In: A szerétéiről. Budapest, 1987.149. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom