Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Szalay László: „Fald fel felebarátodat...” Jegyzetek egy Prohászka-beszédről
Szalay László: „Fald fel felebarátodat...". Jegyzetek egy Prohászka-beszédről rát iránti szeretet igazságos legyen harmadszor: a felebarátot ne a magunk „hasznáért vagy élvezetéért” szeressük, hanem azért, hogy jót akarjunk neki, akárcsak magunknak.73 Összefoglalva: Szent Tamás szerint „az embernek önmaga iránti szeretete mintaképe a más iránti szeretetének”, s mivel „a minta elsődlegesebb, mint a megmintázott”, a természetfeletti szeretetből következően az ember „jobban tartozik önmagát szeretni, mint a felebarátját”.74 A neves neotomista filozófus, Josef Pieper azt írja, hogy „a létünk beteljesítésére indító vágy” maga az önszeretet, ami „a legmeghittebb formája a szeretetnek”, s csak ezt tudatosítva érthetjük meg, hogy a magunk-szeretete minden más szeretet mércéje. Hosszabban idézzük Pieper gondolatmenetét: „Először kétségtelenül meghökkentően, szinte provokációként hangzik, hogy az önszereteten mint egy paradigmán olvasható le, mi is egyáltalán a szeretet. Am ha érvényes a »teszt-képlet«: Jó, hogy vagy! — vajon állíthatjuk-e ezt önkéntelenül másról annyira szívvel-lélekkel, mint amennyire önmagunkról, még akkor is, amikor kritikus önvizsgálatunk nyomán egyáltalán nem tartjuk magunkat különösebben szeretetre méltónak? A spontán felelet erre a kérdésre, véleményem szerint, annyira egyértelmű, hogy fölösleges megfogalmazni. Ez természetesen nem illik bele abba az elképzelésbe, mely szerint szeretet és »önzetlenség« egy és ugyanaz. Es talán egy kicsit mindig azon vagyunk, hogy a kedvezőtlennek tűnő igazságot elfojtsuk.”75 Idéztük már Aquinói Szent Tamás szavait az önszeretetről; Pieper is őt idézi, de szövegében Szent Ágostonra is hivatkozik: „Aquinói Szent Tamás is egyszerre használja a baráti szeretet és az önszeretet kifejezést. »A barátunkat úgy szeretjük, mint akinek kívánunk valamit; és az ember ugyanúgy szereti önmagát is. «Az ember először hajlik arra, hogy úgy értse ezt az analógiát, mintha az önszeretetet tekintené a barátság képmásának: az ember úgy szereti önmagát, mint a barátját. Csakhogy Aquinói Szent Tamás éppen fordítva érti: a barátság a képmás, az őskép az önszeretet. Az ember úgy szereti a barátját, mint önmagát. [...] Az ilyen dolgok hallatán először meghökkenünk, és már a nyelvünkön van az ellenvetés: de hiszen az ember, enyhén szólva, nem önmaga barátja; nem kötünk barátságot önmagunkkal! Tamás ebben igazat ad nekünk: »Barátságot nem kötünk ugyan önmagunkkal, de valami sokkal nagyobbat teszünk annál... Saját magával mindenki egy; és ez, hogy egy-vagyok önmagámmal, több mint az, hogy eggyé-válók egy másikkal (unitas est potior unione). Ahogy tehát az egy-lét eredetibb, mint az eggyé-válás, úgy az ember önmaga iránt érzett szeretete az ősformája és gyökere a barátságnak. A mások iránt érzett barátság abban áll, hogy úgy kapcsolódunk hoz-73 Uott. 289-290. (II, II, 44,7.) 74 Ld. 72.jegyz. 75 Josef Pieper: A szeretet. In: A szerétéiről. Budapest, 1987.149. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 139
