Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után
Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után Rab Itália, hajh, nyomor tanyája, Kormánytalan hajó vad förgetegben, Világnak nem úrnője, csak rimája.”34 35 36 37 Prohászka Dante és a joachimizmus kapcsolatára135 „Daniét a pápai imperialismus ellen nemcsak a latin-római impérium hite s nemcsak Itália szeretete állította frontba, hanem egy más szellem is: az egyházi reform szelleme, mely Gioacchino de Flores [=Fiore] apuliai kolostorából indult ki, s befolyása alá hozta Itáliát s Dél-Franciaországot. Assisi Szt. Ferencet is a »domina paupertas« bájolta el; de ő nem csinált téziseket; ő, a »poverello di Christo«, élte s énekelte az Ur evangéliumát, de nem csinált controversiákat, hogy a szegénység kötelező-e s mennyiben minden keresztényre nézve. Szabályokat csinált rendje számára, de azokat III. Inczepápa visszaadta neki, mondván, hogy ő szabályokat s nem dalokat várt tőle. A dalos szabályokat azután azok nem tudták élni, kik nem tudtak Szt. Ferencz módjára énekelni. Dante, maga is Szt. Ferenc harmadrendjének tagja [?], az egyházi reform híve, mindazt szemére veti a pokolba taszított III. Miklós, VIII. Bonifác, V. Kelemen, XXII. János pápáknak, amit a spirituálisok kifogásoltak, a gazdagságot, a pompát, a kapzsiságot, a hatalmi vágyat; a Paradiso-ban haragtól izzó szavakat ad Szt. Péter apostol ajkára. Amennyire szereti s becsüli az anyaszentegyházat s amennyire szeretné, hogy az Evangélium szelleme járná át azt egészen, oly hévvel fordul ő is az impérium s VII. Henrik felé, s még egyházreformi szempontból is várja a nagy Veltro-f6, azt, ki némelyek szerint imperátor, mások szerint a»papa angelicus« lenne, s a ki megreformálja majd az egyházat és »diquel umile Italiafia salute« (Inf. 1, 103-105.) fölemeli a megalázott Itáliát fi1 Prohászka találó megfigyelését igazolták kutatások, amelyeket jórészt összegezett, megrostált Henri de Lubac SJ kétkötetes monográfiája.38 Joachim de Flore/da Fiore, rendalapító, a dél-olaszországi Calabriában (Celicében) született 1135 körül, talán zsidó ősöktől; elhunyt Fioréban 1202. március 30-án. 1189-ban elhagyta a corazzói ciszterci kolostort, és Sila magányában építeni kezdte a San Giovanni in Fiore kolostort, amely a „floriánusok” anya34 PROHÁSZKA 1921: 16.; Purg. 6,15-16. 35 Erről bővebben lásd Szabó Ferenc SJ: Hétszáz év után. Dante hite és teológiája - mai szemmel. Budapest, 2021. 36 ÖM 12,327-328. Veltro=Agár. Lásd a II. Függeléket. 37 PROHÁSZKA 1921: 16-17. 38 Henri de Lubac: La posterité spirituelle de Joachim de Flore, I-II. Paris—Namur, 1978-1981. Lásd főleg a Bevezetést, 13-23., 93-145. és 140-142. 106 Prohószka-tanulmányok, 2018-2022
