Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után
Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (19211. Akadémiai székfoglalója - száz év után háza lett. Egy szentháromságtani tételét a IV. Lateráni zsinat 1215-ban elítélte ugyan, de életszentségét nem vonták kétségbe. Fő művei: Concordia novi ac Veteris Testamenti (1519); Expositie in Apocalipsis (1527); Psalterium decem cordarum (1527). A középkori apát „prófétai” víziójának — leegyszerűsítve: „az Atya és a Fiú kora” után következik a „harmadik korszak”, a „Szentlélek kora” - hihetetlen hatása miatt napjainkban is egyre szaporodtak a kutatások életműve alaposabb feltárásáért. Joachim maga — legalábbis életpályája első szakaszában — őrizkedett attól, hogy a „próféta” címet tulajdonítsa magának, de még életében mások tették ezt vele; igazában Dante szentesítette ezt a „próféta” címet a Commedia híres tercinájában, ’9 ahol Bonaventura mutatja be,39 40 baljára helyezi Joachimot: itt van Rabanus; mellettem világít CalabriábólJoachim apát, akinek prófétai szelleme volt. 41 Joachim igazában nem annyira próféta volt, mint inkább vizionárius. O maga mondja el a Psalterium és a Concordia bevezetőjében, hogy egy napon látomása volt, amely megerősítette a Szentháromság misztériumába vetett hitét. Ma már tényként állíthatjuk: Dante kapcsolatot tartott és rokonszenvezett kora joachimitáival. 1287 körül Firenzében került kapcsolatba Pietro di Giovanni Olivi ferencessel és főleg barátjával, Ubertino da Casaléval, az Arbor vitae crucifixae szerzőjével. Ubertino da Casale (1259-1329), aki a Paradisóban is szerepel,42 Joachim fanatikus híve volt. A pápához intézett memorandumában hevesen megvédte Joachimot. Osztotta azt a nézetét, hogy az evangéliumi szegénység gyakorlása általános lesz a világ hatodik korszakában. Arbor vitae crucifixae Jesu (1305) című nagy művében többször idézett Joachimtól. Ubertino halmozta a képeket, az apokaliptikus jövendöléseket, vagy a világ hét korszakára vonatkozó spekulációkat. Nála is megjelent a joachimita ferencesek nézete: a párhuzam Assisi Ferenc és Jézus között: Az „alter Christus” Ferencet ünnepli, aki megnyitja az „új századot”, az új, kontemplativ Egyház korszakát, amely békés, csodálatos elővételezése lesz „az eljövendő dicsőségnek”. A ferences legenda szerint Uberti-39 Par. 12,139-141. 40 Dante sokat vitatott párhuzamos szereposztása figyelhető itt meg: amikor a mennyben a ferences Bonaventura mellé helyezi az eretnek-gyanús Joachimot, ugyanakkor előzőleg a domonkos Tamás mellé fő ellenfelét, az elítélt Brabanti Siger averroista filozófust (Par. 10,136-138). 41 Javítottam Nádasdy fordítását: „akinek látnoki szelleme volt”. Az eredetiben ez áll: „il calabrese abate Gioacchino, / di spirito profetico dotato. ’’Babits így fordította: „ki jós leikével a jövőbe látott”. 42 Par. 12,124-126. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 107