Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA A tőke név alatt csak termékeny dolgot érthetünk, azaz olyant, mely emberi munka hozzájárulásával valami új hasznosat hoz létre. Csakhogy nem minden termékeny dolog tőke, hanem csak az, melyet termelésre szántak. Például bizonyos mennyiségű búza lehet tőke, ha vetésre szánjuk, és nem tőke, ha fölemésztésre szántuk, mert csak az első esetben termel, a másodikban pedig megsemmisül. [...] A tőke is megsemmisül ugyan, de csak többszörös haszonnak szolgáltatása után. A termékeny tárgyaknál tehát a tőke és nem tőke közötti különbség nem reális, hanem ideális, mert a tulajdonos szándéka adja meg neki ezt a jelleget. Kétféle tőkét különböztethetünk meg, ti. állandó és forgó tőkét. A tőke ugyanis fölemészthető egyszeri használat által, mint azt az elvetetett búzánál látjuk, s azért a teljes hasznot egyszerre szolgáltatja. De van olyan tőke is, mely állandóan termel, huzamosabb ideig, el nem vész egyszeri használat által, azonban a hasznot is csak részletenként adja. Például egy gép sokáig működik és lassan adja vissza azt az értéket, melyet belefektetek. [...] Azonban akár forgó, akár állandó a tőke, nem gondolható ilyennek az emberi munka által előidézett változtatási processzus nélkül. A tőke tehát olyan termékeny dolog, mely az emberi munka által létesített változtatási processzusban gondoltatik. A pénz mint ilyen, nem termékeny, hiszen haszna csak abban áll, hogy mindenért becserélhető, ez által pedig új érték nem jön létre, hanem csak a cikk urat cserél. Ez az alapkülönbség a tőke és a pénz között. [...] De különbség van a tőke és a pénz között azért is, mert a pénzzel, mint ilyennel, termelő munkát nem lehet összekötni úgy, hogy a kettő együttvéve termelő alannyá legyen. A szántóföld például nem termel értéket, de ha munkám természetének megfelel, termelővé lesz, mert a tárgy tényleges termelése attól függ, vajon a természetének megfelelő munka járult-e hozzá, vagy sem. S milyen munka felel meg a pénz természetének? A cserélés, a hasznos cikkért való beváltás.90 Ez azonban sohasem szaporítja a pénzt, vagy egyéb értéket. A pénzforgalmát - tehát a pénzt mint forgó tőkét - úgy foghatjuk föl, mint annak vándorlását egyik kézből a másikba. Ha én száz forintomat kiadom valamely cikkért s utánam kiadják százan, ez által sem több forint, sem áru nem támad. Lehetséges, hogy a száz forint kőrútjában néha nagyobb értéket fog képviselni, mint amennyit nálam képviselt, csakhogy ez nem onnan származik, hogy becseréltetett, hanem onnan, hogy az árucikkek megszaporodtak s így a pénz több becserélhetőt képvisel. Tehát akkor sem emelkedett a pénz értékében, hanem az árucikkek értéke a pénzhez viszonyítva csökkent. Mint állandó tőkét pedig a pénzt nem gondolhatjuk, mert értéke éppen a forgalomban leli alap90 A javak csereértéke, melynek a használati értéket kell tükröznie (mivel belső összefüggésben vannak), több tényezőtől függ, így 1. a kereslet-kínálat nagyságától, 2. a javak ritkaságától és megszerzésük, és előállításuk nehézségétől. 3. az előállítás költségeitől. 4. a javak azon szükségességétől és hasznosságától, amit azoknak tulajdonítunk. Ennek megfelelően a munka értékét is ezek a tényezők irányítják. Vö.: WAHLNER 1910: 156-157,162. Prohószka-tanulmányok, 2015-2017 81
