Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZOASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA van az uzsorára, bár az uzsora eredetileg a kölcsönszerződésre vonatkozott (többet követelni a dolognál). Éspedig azért, mert „minden szerződés kölcsönre változtatható át, amennyiben egyrészt tárgya consumptibilis értékre vihető viszsza, ti. a pénzre, másrészt pedig minden követelés creditum csak úgy, mint a kölcsönből eredő kötelem".86 A fentiek előrebocsátásával vizsgáljuk meg mármost a pénz természetét. A pénz úgy keletkezett, mint általános csereeszköz, hogy az adás-vételi reális szerződést konszenzuálissá változtatta, s így a közvetlen csere közvetetté lett. A pénz aztán értékmérővé is lett, hiszen a különböző becserélendő termékeknek valamiképp egyenlő értékét kellett tükröznie épp a csere igazságosságának biztosítása végett. Ennek az értéknek a megjelenítője az ár, aminek nagysága már nemcsak a termék önmagában vett értékességétől függ (pl. ritkaság, kereslet-kínálat, a forgalomban levő pénz mennyisége), vagyis az árból csak az aktuális csereértékre következtethetünk, de nem a belső értékre. Minden dolognak „annyi az értéke, amennyire természetének megtartása mellett hasznos. Mi a pénznek természetes haszna? Az, hogy csereérték és értékmérő, minden árut képvisel, hogy időt és fáradságot megkímél a szükségesek beszerzésénél. [...] A pénznek értéke tehát sem az anyagban, sem a különlegességben, hanem azon képességben áll, hogy rajta mindent megszerezhetek, ami szükséges és hasznos. [...] Azért a pénz nem is gazdagság magában véve, mert, ha be nem cserélhetem, legyen még oly mennyiségben is birtokomban, nélkülöznöm kell. Csak ott képez gazdagságot, ahol a forgalom olyan nagy, hogy minden érték megszerezhető rajta. [...] Habár a pénz képviseli a beszerezhető tárgyakat, még nem ad domíniumot fölöttük, hanem csak abba a kedvező helyzetbe hoz, hogy amikor valamire szükségem van és az kínáltatik, megszerezhetem a domíniumot fölötte."87 A pénz továbbá tőkeként is funkcionál, ám önmagában nem tőke.88 Ugyanis a tőke „a vagyonnak azon része, mely új termelésnek alapjául szolgál.89 86 MIHÁLOVICS 1899: 214. 87 MIHÁLOVICS 1899: 219-220. 88 A pénz főleg a kereskedőnél és a bankárnál tőke, hasonló eszköz ez a kezében, mint a föld és a gazdasági felszerelés a földművesében. A pénz ilyen természetet csak az intenzív és állandó kereskedés mellett veszi fel. Ám amíg a valódi tőkék „potenciális termőképességgel bírnak a munkának tényleges hozzájárulása nélkül is, a pénz ilyen képességgel nem bír. Ha azonban [...] a pénz gyümölcsöző tőke természete általános, mert akkor mindent helyettesít. S minthogy a becserélhetők között termékeny tárgyak is vannak, a pénz is osztozik ezen termékenységben, amihez hozzájárul még mint csereeszköznek haszna. Ilyen módon a legtermékenyebbé lesz, mert minden gazdászati vállalatnak és foglalkozásnak föltételét képezi. Ez a változás nem a pénzt éri, hanem a javakat, melyek helyettesíthetők lettek. A pénz a maga lényegében akkor sem változik, hanem a gazdasági állapotok.” (MIHÁLOVICS 1899: 445.) 89 A munkán kívül gyakorlatilag minden más erőkifejtést, vagyis a gépeket, a kézi eszközöket, az állatokat, a nyersanyagokat szolgáltató természeti erőket a tőke körébe soroljuk. Vö.: Wahlner Béla: A munka értékéről. In: Hittudományi Folyóirat, 21. évf. (1910). 155. 80 Prohószka-tanulmányok, 2015-2017
