Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA tőzsde és a tőzsdei spekuláció berendezéseit, amelyek már szinte teljesen - sokszor valóban! - elszakadnak a gazdasági élet anyagi alapjától."41 Éppen ezért ez a termelési mód, illetve az azt átható szellem eddig sohasem látott kockázatokkal jár, közelebbről a tőke koncentrációjával, nyomában a tönkrement vállalkozókkal és kiszolgáltatott tömegekkel. Történetileg először az önálló kézművesipart sorvasztotta el, majd eltávolította a termelésből és a piacról. Ám a társadalom minden rétegével gyakorlatilag ugyanezt teszi, a már említett hatalomvágy, imperialista attitűd miatt. A gazdasági hatalom után a politikai hatalmat is a maga érdekeinek rendeli alá. Mivel e terjeszkedési vágy nem áll meg az országhatároknál, ezért a gazdasági hatalom kiterjesztése jelenti más népek leigázását, nyomában a nagy bel- és világháborúkkal.42 Mindebből látszik, hogy a kapitalista szellem összességében emberellenes, mai szóval, globálisan ártalmas, tehát átalakításra szorul. Mármost miként kéne átalakítani? Ehhez először az ép gazdálkodási modellt kéne vázolni. Közelebbről a gazdálkodást ismét az etika uralma alá kell helyezni. Mivel a kapitalizmus a pénz és a javak magánbirtoklásán alapszik, ezért a pénzgazdálkodást és a magántulajdont (főleg mint termelési eszközöket), illetve az örökösödést kell kellően szabályozni. A magántulajdonnak és magának a gazdasági termelésnek társadalmi dimenziói is vannak, vagyis „a magántulajdonnak és a vele az egyéni munka útján szerzett gazdasági haszonnak tehát társadalmi kötelezettségei vannak, egy része egyenesen a társadalmat illeti. Hogy a társadalom mekkora részt igényel, az speciális mérlegelés dolga: láttuk, hogy a fejlett gazdasági élet tevékenységének eredménye legnagyobb részben a társadalmat illeti. Tehát mindenesetre minél nagyobb a vagyon és az egyéni haszon, annál nagyobb [...] rész illeti a társadalmat. Ez tehát a magántulajdont és a gazdasági haszonszerzést úgy szabályozhatja, hogy a bizonyos határokon túl növekedő vagyont, illetőleg jövedelmet legnagyobb részben, adóztatás útján, lefoglalja, hogy feltétlenül meggátolja annak gazdasági és politikai erőszakos hatalommá való fejlődését. Hogy továbbá az öröklésnél az örököstől immár nem egyénileg szerzett vagyon egy részét igénybe veszi. Végül arra vigyáz, hogy minden hasznosan dolgozó vagy munkaképtelen tagja megfelelő, elegendő megélhetést nyerjen és minél több kisvagyon alakul-41 BRANDSTEIN 1936: 370-371. 42 BRANDSTEIN 1936:377. - Megjegyezzük, hogy ennek a nagy expanzivitásnak a sajátos és szinte szükségszerű megnyilatkozási módjai: a 1. nacionalizmus, 2. az imperializmus, 3. a militarizmus és 4. a revolúcionizmus, mint ideologikus hatalmi törekvések. Vö.: Messner, Johannes: Das Naturrecht. Handbuch der Gesellschaftsethik Staatsethik, und Wirtschaftsethik. Innsbuck-Wien, 1950. 611-625. Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7 69
