Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA dasági tevékenység alaptermészete, csak különböző módon nyilvánulhat meg a történelem során. A kapitalizmus nem csak a modern főleg pénztőkés gazdálkodást jelenti, éspedig azért, mert „mindenféle gazdálkodás - azaz nem puszta fogyasztás - amely nem élősdi gazdálkodás, tőkegazdaság. A rablógazdálkodás részben puszta fogyasztás, de főleg nagystílű élősdi gazdálkodás, ezért nem tőkegazdaság. [...] A kapitalizmus nem is a pénzgazdaság, bár a nélkül nem fejlődhet nagyra: mert pénzgazdaság volt és van - igaz, hogy kisebb mértékben - kapitalizmus nélkül is. [...] A kapitalizmus nem is hitelgazdálkodás: mert hitel nélkül fejlettebb gazdasági élet [...] el sem képzelhető. Legkezdetlegesebb azonban az a nem egy szociológiailag és közgazdaságtanilag tudatlan egyéntől hangoztatott állítás, hogy a kapitalizmus nem más, mint a magántulajdonon alapuló termelési rend. [...] Mi tehát a kapitalizmus? Kétségtelenül egy speciális gazdasági rend, amely tehát egyúttal - de nem csak - termelési rend is, éspedig magántulajdonon felépülő tőkegazdaság; sőt kifejlett alakjában pénz- és hitelgazdaság nélkül nem lehetséges. Mindez azonban nem találja el lényegét, mert valamennyi vonás jellemezhet nem kapitalista gazdasági rendet is. A kapitalizmusban van valami hősi vonás: ez a vállalkozónak sokszor nagy rizikóval járó merész gazdasági kezdeményezésében nyilvánul meg, amely a kapitalizmus egyik lényeges vonása. Van benne ugyanezért valami kalandorvonás is, mindamellett párosulva racionális számítással. Legfőképpen pedig egy többé-kevésbé rejtett elv működik benne, amely a gazdasági élet alapértelmét túlozva azzal nemsokára ellenkezésbe jut: a kapitalista gazdálkodás nem csak és nem is lényegileg az életszükségletek kielégítésére, hanem a minél nagyobb és minél több haszonra dolgozik; haszonra, amelynek elvileg nincs határa. [...] Mintha a pénzt a pénzért keresné. Pedig végső fokon nem ezt keresi; nem is az élvezetet, amelyet a pénzen megvásárolhatunk; hanem a hatalmat: a gazdasági hatalmat, majd ezen keresztül a hatalmat általában."40 A kapitalista szellem csak ott juthat uralomra, ahol oly fejlett a gazdálkodás, hogy a cserét a hivatásos és szabad kereskedelem bonyolítja és irányítja. Csak így lehet ugyanis „korlátlan mértékben hasznot és pedig könynyen mozgatható pénzhasznot szerezni. [...] A kapitalista gazdálkodás lényege tehát a korlátlan haszonra törekvő, hivatásos és - legalább kezdetben - szabad nagykereskedelmen alapuló, magántulajdonban folytatott tőkegazdálkodás. [...] Ezért azután a kapitalizmus az egész emberi életet soha nem látott mértékben a gazdasági életág körébe vonja: valóban mindent áruvá tesz, mindennel kereskedik [...] sőt végül önmagával, a kereskedelemmel, valamint a pénzzel és a hitellel is kereskedik. így létrehozza a bankrendszer, a bankjegy, értékpapír és csekkforgalom, a zsíró és klíringüzlet, a 40 BRANDSTEIN 1936: 367-369. 68 Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017
