Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Gianone András Prohászka Ottokár hatása a magyar Actio Catholicára
Gianone András: PROHÁSZKA OTTOKÁR HATÁSA A MAGYAR ACTIO CATHOLICÁRA tio Catholica tevékenységét, legalábbis annak jelentős részét - magyar sajátosságként - öt szakosztály keretében végezte, és ezek közül éppen a hitbuzgalmi és erkölcsvédelmi, a népműveléssel és iskolaüggyel foglalkozó kulturális, illetve a szociális és karitatív szakosztályt kellett minden egyházközségben megszervezni.15 Ami a hitéletet illeti, két kezdeményezést emelnék ki, amelyet az Actio Catholica indított vagy legalábbis támogatott. Az egyik a korábban szinte kizárólag egyházi személyek elmélyülését szolgáló lelkigyakorlatok szorgalmazása a világi hívek körében, amelyet Prohászka olyannyira fontosnak tartott, hogy orvosai tanácsa ellenére a halála előtti hetekben négy lelkigyakorlat vezetését is elvállalta.16 A másik a hívek hittani képzettségének növelését szolgáló előadások sorozata, amelyhez természetesen mintául szolgálhattak és szellemi muníciót is adhattak Prohászka előadásai. A teológiai továbbképzések már átvezetnek a kulturális szakosztály legjelentősebb tevékenységéhez, az iskolán kívüli népműveléshez, amely alapvetően kulturális jellegű előadásokkal és esetleg azokhoz kapcsolódó műsorral színesítette egy-egy település életét. Végül a szociális és karitatív szakosztály a szegénygondozás mellett az egyház társadalmi tanításának ismertetését végezte, amely Prohászkának ugyancsak szívügye volt. A VILÁGIAK APOSTOLKODÁSÁNAK ALAPVETŐ KERETE: AZ EGYHÁZKÖZSÉG Az Actio Catholica ügyrendje az eleven hitbuzgalmi életet, a keresztény szellemű műveltséget, valamint a szociális gondolkodást és cselekvést sorolta föl a modern egyházközségi élet jellemzőjeként.17 De hogyan kerül a képbe az egyházközség? Az Actio Catholicának XI. Pius pápa nem adott szervezeti leírást, hanem a helyi egyházi vezetésre bízta, milyen keretben kívánják bekapcsolni a világi híveket. Míg a világ többi országában általában külön szervezetet hoztak létre, addig nálunk - ismét egyedi módon - az egyházközségeket tették meg az Actio Catholica alapszervének. Azokat az egyházközségeket, amelyek az 1910-es évek végétől kezdtek szerveződni Budapesten, és csak az 1920-as években kezdtek vidéken is elterjedni. Prohászka az első püspökök között volt, aki sürgette a „hitközségek" meg15 AC 1937: 31-32. §. 16 Barlay Ö. Szabolcs: ..És az üstökös eltűnt szemünk elől". Prohászka életének utolsó hónapjai. írások Prohászkáról 6. Székesfehérvár, 2011.19. 17 AC 1937: 31. §. Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017 419
