Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Gianone András Prohászka Ottokár hatása a magyar Actio Catholicára
Gianone András: PROHÁSZKA OTTOKÁR HATÁSA A MAGYAR ACTIO CATHOLICÁRA alapítását egyházmegyéjében. Nem az anyagi támogatás megszervezése vezette ebben, hanem - 1920. január 28-án keltezett nagyböjti pásztorlevelének tanúsága szerint - az a reménye, hogy így a világi hívek „nagyobb érdeklődést s buzgólkodást, több törődést s apostolkodást tanúsítanának a hitélet, a vallás, az erkölcs, a köztisztesség s a jótékonyság művei iránt."18 Nem véletlen, hogy a Székesfehérvári egyházmegye 1924-es zsinata is sürgette az „autonóm hitközségek" megalakítását azzal a céllal, hogy a plébánia fenntartását a bizonytalan jövőben is biztosítsa, és magával hozza „a világiak apostolkodását és a hitélet megújulását".19 Az egyházközségek megalakítását csak Prohászka halála után két évvel, 1929-ben tette a püspöki kar országosan kötelezővé, azaz sok helyen tulajdonképpen időben is egybeesett az egyházközség és az Actio Catholica megszervezése. Az egyházközség első számú vezetője természetesen a helyi plébános volt, aki egyben az Actio Catholica helyi szervezetének egyházi elnöke is lett. A klérus kiemelt szerepére utalt a püspöki karnak az Actio Catholicáról kiadott 1935-ös körlevele, amelyet a papságnak címeztek, és amelyben lelkipásztor feladatává a helyi AC szervezet megszervezését, működésének irányítását és az éves tevékenységről szóló beszámolók elkészítését.20 A MODERN PAP: PROHÁSZKA ÉS MiHALOVICS KAPCSOLATA Az Actio Catholica által megkívánt módon pasztoráló papok már szép számmal voltak az 1930-as évek elejének Magyarországán, jelentős mértékben éppen Prohászkának köszönhetően. Az ő két évtizedes esztergomi kispapnevelői tevékenysége nyomán az új papi generáció a lelkipásztorkodásra helyezte a hangsúlyt, szemben a korábbi hivatalnoki szemlélettel. Prohászka hatására jött létre a Regnum Marianum papi közössége, amelynek első plébánosa, Shvoy Lajos püspökutóda lett. (Nem véletlen, hogy később éppen a Székesfehérvári egyházmegyében működött mintaszerűen az Actio Catholica.) A regnumi atyákkal szoros kapcsolatot ápolt Mihalovics Zsigmond, a szomszédos egyházközség szervező lelkésze, majd plébánosa, aki az 1932-ben megalakított Actio Catholica országos igazgatója lett, s ezt a tisztséget egészen 1948-as emigrálásáig viselte. Mihalovics 18 ÖM 9, 277. 19 A Székesfehérvári egyházmegye zsinatai a 20. század első felében. Szerk. Mózessy Gergely. Magyar Történeti Emlékek - Okmánytárak. Egyháztörténeti források 5. Sorozatszerk. Balogh Margit. Budapest, 2016. (továbbiakban: MÓZESSY 2016a) 106. 20 A püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből, 1919-1944. Szerk. Gergely Jenő. Budapest, 1984.150., 332-334. 420 Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017
