Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Gianone András Prohászka Ottokár hatása a magyar Actio Catholicára

Gianone András: PROHÁSZKA OTTOKÁR HATÁSA A MAGYAR ACTIO CATHOLICÁRA tett XI. Pius (1922-1939) első, tehát programadó Ubi arcano Dei consilio kez­detű enciklikájának alapgondolatát tükrözi, ahol a pápa kifejtette, hogy „az igazi béke, [...] nem valósulhat meg, hacsak nem követik mindnyájan Krisztus ta­nítását, parancsait és példáját a köz- és magánélet minden vonatkozásában."3 Ez a gondolat már egyik elődjénél, X. Piusnál (1903-1914) is megjelent, aki meg­választása évében kiadott enciklikájában pápaságának egyetlen céljául azt tűzte ki, „hogy mindent megújítsunk Krisztusban azért, hogy Krisztus legyen min­den mindenben."4 Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Prohászka is megfogal­mazta az 1902-ben rendezett III. Országos Katolikus Nagygyűlésen, hogy „a keresztény katolikus elveket az élet egész vonalán érvényesíteni" kell.5 Ez a tör­ténelem folyamán állandónak tekinthető célkitűzés a XX. század elejére, a növekvő vallási közömbösség miatt kiemelt jelentőségűvé vált: Prohász­ka 1903-as nagygyűlési beszéde szerint egy olyan „új pogány világot" kell „kereszténnyé tenni", amely csak a „gazdasági és szociális megváltás"-ban hisz, és amelynek hitetlensége az egyházat, a nemzetet és a családot is fe­nyegeti.6 A rekrisztianizáció, mai kifejezéssel újraevangelizáció munkája azonban nemcsak a papságnak, hanem a világi híveknek is feladata lett. X. Pius en­nek keretéül javasolta az Actio Catholicát az olasz püspököknek, XI. Pius pedig az egész világ főpásztorainak. Az a gondolat, hogy az egyház misszi­ós munkájában a világi híveknek is tevékenyen részt kell venniük, a XIX. század második felében került lassanként a köztudatba, XIII. Leó (1878- 1903) pápaságával pedig a Vatikánba is. Természetes, hogy a pápát nagy­­rabecsülő Prohászka is hirdetője lett ennek a gondolatnak,7 1903-as nagy­gyűlési beszéde kifejezetten a világiak apostolkodásáról szólt. Prohászka itt fejtette ki, hogy a liberalizmus és a szocializmus eszméi által megfertő­zött világ visszahódítására a papság önmagában elégtelen, mert hiába van az egyháznak „minden városban és faluban hivatalos szerve [...], nem fér hozzá" a társadalom jelentős részéhez: „a munkások tömegéhez" és „a laicizált kö­3 XI. Pius pápa ő szentségének encyklikája Krisztus békéjéről, melyet Krisztus országában kell keresni. Bu­dapest, 1923. - http://szit.katolikus.hu/feltoltesAJbi%20arcano%20Dei%20consilio.pdf - (Letöltés: 2016. december 27.). 11. Az oldalszám itt és a későbbiekben az internetes forrás oldalszáma. 4 X. Pius 1903-ban kiadott E supremi kezdetű enciklikája. Vö.: http://w2.vatican.va/content/pius-x/ la/encyclicals/documents/hf_p-x_enc_04101903_e-supremi.html#_ftn4 - (Letöltés: 2016. decem­ber 27.) 5 ÖM 13,178. 6 ÖM 13,185. 7 Mózessy Gergely: X. Pius és Prohászka összeütközése. In: Magyar Tudomány, 174. évf. (2013) 5. sz. 554. Prohószka-tanulmányok, 2015-2017 417

Next

/
Oldalképek
Tartalom