Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Gianone András Prohászka Ottokár hatása a magyar Actio Catholicára
Gianone András: PROHÁSZKA OTTOKÁR HATÁSA A MAGYAR ACTIO CATHOLICÁRA zönséghez", ami alatt a püspök minden bizonnyal az értelmiséget értette. E rétegek „visszahódításához", újraevangelizáláshoz világi hívek, Prohászka által részletezve „keresztény tudósok, keresztény művészek, keresztény szocialisták, keresztény atyák és anyák kellenek."8 A világiak szerepének növekedését sürgették az 1919-es események, amikor az egyház egyedül hívei támogatására támaszkodhatott. Ennek adott hangot Prohászka az év július 14-i naplóbejegyzésében, amikor így írt: „A lelkipásztorkodást is tehát demokratizálni kell, nem azáltal, hogy tagadjuk a rendi, szentségi hatóságot, funkciókat, hanem azáltal, hogy feltárjuk az elfeledett papságát s lelkipásztori misszióját az egyeseknek."9 Ezzel Prohászka lényegében XI. Pius fent említett enciklikájának egyik legfontosabb gondolatát, a világi hívek általános, Péter apostol levele nyomán „királyi papságát" vételezte elő.10 Prohászka 1926-os nagygyűlési előadásában - ez volt utolsó megnyilatkozása ezen a fórumon, tehát egyfajta nagygyűlési végrendeletének is tekinthető - ismét hangoztatta, hogy a laicizált, azaz elvilágiasodott kultúrában világi apostolok nélkül nem boldogul az egyház, mert „a papság nincs beiskolázva, mit csináljon, ha száz juha közül kilencvenkilenc szalad szét s egy marad a karámban."11 Majd két hónappal halála előtt, utolsó, 1927. január 30-i pásztorlevelében is aláhúzta a világi hívek mint a „régi diakónusok, [...] diakonisszák [...] utódai" szerepét abban, hogy lelkipásztoraiknak, „az apostolok utódjainak segítségére" legyenek.12 A világiak apostolkodása természetesen az AC ügyrendjében is megjelenik, amelynek első paragrafusa szerint, az Actio Catholica feladata hogy „a magyar katolikus társadalom minden erejét [...] összefogja" a papság működésének támogatására és megkönnyítésére.13 Prohászka 1903-as nagygyűlési beszédében konkrétan is megfogalmazta, hogyan képzeli a világiak apostolkodását. Mindenekelőtt azt kérte tőlük, hogy éljenek hitvalló, imádságos és erkölcsös életet. Vegyenek részt az ifjúság keresztény nevelésében, akár szülőként vagy tanárként, akár úgy, hogy támogatják az erre a célra létrehozott intézményeket (konkrét példaként említve a Regnum Marianumot). Segítsék a szegényeket, mert a jótékonyság és a szociális tevékenység teszi lehetővé, hogy a munkássággal kapcsolatot létesítsenek.14 E három kérés azért is érdekes, mert az Ac-8 ÖM 13,186-188. 9 ÖM 23,321. 10 XI. PIUS 1923: 14. 11 ÖM 13,288. 12 ÖM 9,340. 13 AC 1937: 1. §. 14 ÖM 13,190-191. 418 Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7
