Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Szabó Ferenc SJ Magyarország kálváriája 1918-1919-ben. Prohászka és Bangha az ország feltámasztásáért
Szabó Ferenc SJ: MAGYARORSZÁG KÁLVÁRIÁJA 1918-1919-BEN tét, mértékletességet, igazságosságot, türelmet és türelmességet, melynek egyetértést, szövetkezést teremteni nem lehet."5 Prohászka tehát elsősorban a szövetkezést sürgeti, valamint a munkást védő, emelő, művelő törvényhozást. „Éljen a keresztényszociális reform!" - fejezi be kiáltványát. Mint esztergomi tanár nemcsak a különböző európai eszmeáramlatokat tanulmányozza és bírálja a keresztény világnézet szempontjából - például Nietzschét a Magyar Sionban megjelent cikksorozatában (amelyből a Diadalmas világnézet című könyve született) hanem meglepő éleslátással elemzi Marx Tőkéjét, értékelméletét, határozottan elveti a történelmi materializmust. 1907-ben jelenik meg Modern katolicizmus című kis könyve, amelyben összefoglalja az egyház és a társadalom reformjára vonatkozó nézeteit. Modern nézeteivel jó félszázaddal megelőzte a II. vatikáni zsinatot. Az a kis könyve 1911-ben római indexre került. Prohászka-monográfiámban megmutattam, hogy Prohászka modern volt, de nem volt modernista olyan értelemben, ahogyan az irányzatot X. Pius Pascendi kezdetű enciklikája meghatározta és elítélte. Az 1905-től székesfehérvári püspök iszonyattal élte át az első világháború borzalmait, de azért nem lett pesszimista. Cselekszik: pénzt gyűjt egy hadiárvaházra; a háború után Ősiben és Tésen, püspöki birtokain megkezdi az örökbérletek kialakítását a háborúból hazatérteknek, mivel korábban beterjesztett földbirtokreform-tervét nem fogadják el. Prohászka püspök 1918-ban érdeklődéssel kezdte figyelni Károlyi Mihályék mozgolódását, remélni kezdett a reformokban. De csakhamar látta, hogy a helyzet elfajul: az „áruló" Károlyi Mihály a bolsevisták útját egyengeti. Prohászka az „ellenállókhoz" csatlakozik. Tormay Cécile 1919. február 13-án ezt jegyzete fel: „Közgyűlés volt [Székesfehérvárott] a vármegyeházán és Károlyi Mihály testvéröccsének, gróf Károlyi Józsefnek indítványára, a közgyűlés egyhangúlag bizalmatlanságot szavazott a népkormánynak. A gyűlésen megjelent Prohászka Ottokár, Székesfehérvár megyéspüspöke, az ország keresztény lelkiismeretének egyik lángszavú kifejezője, ott voltak a nagybirtokosság képviseletében a Batthyányiak, Széchenyiek és a többiek, a középbirtok urai, a papság, a vármegye tisztviselőkara és egységesen tüntettek valamennyien Károlyi József javaslata mellett, követelve a királyság azonnali visszaállítását, a régi parlament összehívását."6 5 ÖM 22,41. 6 TORMAY 1977:1. 262. Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017 397