Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN s nem a pénz; a pénzt bűvkör fogta körül, de az csak olyan csinált burkolat volt, melyet a háború szélvésze foszlányra tépett; most már látjuk, hogy nem a pénz, hanem a föld ad kenyeret; a pénz csak csere-berét szolgál, de életet, erőt nem termel. Azért a földnek eladósodnia sem szabad; a tőkének nem szabad az első, igazi hatalmat, az élet anyját zsarolnia. Ez a föld a dolgozó, termelő népé legyen, s úgy legyen felosztva, hogy minél több, szabad munkáscsalád s ember élhessen rajta. [...] Ne legyenek a társadalomban tátongó osztálykülönbségek által elszigetelt s ép ezért ellenségesen ütköző rétegek, melyek egymáson súrlódnak s őrlődnek. Nem szabad azoknak, kik együtt küzdöttek s véreztek, oly égbekiáltó gazdasági különbségek által egymástól elválasztatni."33 Prohászka előre látta, hogy a háború után „elkeseredetten fogják kritizálni a fönnálló intézményeket" éppen ezért már a háború alatt síkra szállt amellett, hogy a szolidaritás, szeretet, közösségtudat és önfeláldozás értékeire felépítendő új társadalmi rendben különös szerep kell háruljon a katolikus egyházra, mint intézményre: „Nohát, a világ forgatagában s az önzés és brutalitás bűnhullámai közt egy intézmény áll rendületlenül s biztatóan, s ez az anyaszentegyház! Szükségem van rá, mert magamra maradva meg nem állhatok! Hiába akarok támaszkodni a nemzeti géniuszra, a kultúrára vagy az emberi természetre; hiába mondják, hogy keressem az Istent, az eszményt magamban; mert az ilyen világkavarodásban, mikor minden forrong s nemcsak hadseregek, de nézetek, meggyőződések s rajongások is ütköznek, - mikor az egyéni hitnek fényszálai megszakadnak az éj sötétjében, nem elég az ember magának s nem segít rajta az egész emberiség sem. Ilyenkor tapasztaljuk meg, hogy mi nekünk az anyaszentegyház: nem emberi, de isteni intézmény! Ilyenkor érezzük, hogy mily szükségünk van rá, - hogy mily szükségünk van egy világfölényes intézményre, mely nem rendül meg, - melytől tájékozást nyerünk minden fontos elvi kétségünkben, s mely erőforrásokat nyit nekünk akkor, mikor minden elerőtlenedik. [...] Tartsunk hát ki az anyaszentegyház mellett s legyünk benne egyek! Ne pártoljunk oly törekvéseket, melyek az egyházat s befolyását gyöngítik s azt háttérbe szorítják, hanem ellenkezőleg, lelkesüljünk lelkünk ez apai házáért, a »mi házunkért« s legyünk annak hívei s ne ostromlói! Nevezetesen ne zárjuk ki az egyházat sem az államból, sem az iskolából. [...] Ezzel összefügg a hitetlenségnek az az irányzata is, mely az egyházat s a hitvallásos nevelést akarja az iskolákból kizárni. Nincs kegyetlenebb merénylet a szülők lelkiismerete s a gyermekek lelki üdve ellen, mint ez; ugyanakkor pedig nincs nagyobb sértés, melyet a keresztény társadalom ellen elkövetni lehetne. [...] E hóbortos s gyűlölködő irányzatok ugyancsak nem építik föl az új világot, hanem kiélesítik a szellemek harcát s folytatják a vi33 ÖM 10, 321-322. 370 Prohászka-tanulrnányok, 2015-201 7
