Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MÜVEIBEN evolúcióját hirdető nézeteket, hangsúlyozva, hogy az ember „kulturális" fokon még mindig barbár,31 Isten országának transzcendens, kegyelemre épülő fejlődését azonban változatlanul hirdette. Történelemteológiai víziójában így a világháború - amennyiben segít egyéni és társadalmi síkon felismerni az örök értékeket - végső soron egy valóban új, keresztény értékeken alapuló kultúra megvalósulását készíthette elő: „Mialatt csak kevés előnyös befolyást tulajdonítok a háborúnak a vallásosság s erkölcsiség terén, addig nagy kihatásúnak tartom azon érzések világában, melyek ugyan szintén erkölcsiek, de melyeket a társadalmi szervezkedésre való vonatkozásukban, szociálisoknak nevezek s külön tárgyalok. [...] Van azonban az új világalakulásnak egy tényezője, mely bizalommal tölt el, s ez a szociális érzés, melynél fogva méltányosabban s igazságosabban gondolkozunk s érzünk embertársainkkal szemben, s egy igazságosabb s jogban s gazdasági tekintetben jobban megosztott világot akarunk teremteni. A szociális érzést a háború fejlesztette ki, s bár fejlődése a békében is feltarthatatlan, de a háború ez érzést egyszerre lángoszloppá gyújtotta ki s nagyobb s parancsolóbb hatalommá tette három év alatt, mint amilyenné azt a békés fejlődés száz év alatt fejleszthette volna. A háború páratlanul megéreztette velünk, hogy mi a nép, a nemzet, a haza, s rámutatott a közösség érzetére. [...] Megtanított azután a háború az összetartozandóság s egységesség érzetére. Megéreztük, hogy csak egybeforrva, közös, nagy hittől s kultúrától átjárva lehetünk erősek s győzelmesek."32 A háború eszkatológikus történelemformáló szerepéről vallott felfogás egyúttal azt is lehetővé tette, hogy Prohászka megkezdje a háború után felépítendő új kultúra számára a gyakorlati tapasztalatok leszűrését, a háború gazdasági-szociális következményeire való felkészülést, mint például a visszatérő katonák földhöz juttatásának szükségességét, a gazdaság pénztőke helyett földművelésre alapozását: „Nemzet, haza, föld valahogyan közjó lett, s megéreztük, hogy ahhoz mindnyájunknak köze van. Azt óvnia kell törvényhozásnak s védenie fegyvernek. Kormánynak, iskolának segítenie kell s nevelnie a nemzedékeket annak jó művelésére, kincseinek kiemelésére, s az egész nemzetnek vigyáznia kell, hogy a föld a nagy közérdeknek szolgálatából ki ne vonassák s az individuális hatalomnak és szeszélynek prédául oda ne dobassák. Megéreztük, hogy a föld hatalom, - hogy a föld termékenységéből élünk, épen azért annak hozamképességét fokozni s a többtermelést előmozdítani mindnyájunk érdeke. A föld a nagyhatalom, 31 Pl. OM 9, 209.: „Itt ebben a mi világunkban azt mondogatták nekünk, hogy az ember a teremtés virága; mi pedig inkább azt tapasztaljuk, hogy nem a virága, hanem inkább a tövise, - azt is mondták, hogy az ember a teremtés koronája; nekünk pedig inkább úgy látszik, hogy nem koronája, hanem inkább öntudatra ébredt szégyene! Mondták azt is, hogy a haladás s finomodás útjain jár; mi pedig azt láttuk, hogy barbár, barbár tetőtől talpig, utolsó porcikájáig." (A világháború sebei). 32 ÖM 10,320-322. Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7 369
