Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
nek", „Nagypénteknek" tekintette,26 éppen mivel a háborút abszolút rossznak tartotta, kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a háborús megpróbáltatásokkal járó pozitív erkölcsi folyamatok viszonylagosak. Naplójában már 1915 januárjában egyértelművé tette: „Isten ments, hogy a háborút a vallásosság iskolájának tartsam. A pokol nem az ima-tanítás helye; a háború pedig annak tornáca. Ezt tartom szem előtt akkor is, ha írok a háború »nevelő« hatásáról."27 Bő fél évvel később, A háború erkölcsi kihatásai című cikkében szintén erőteljesen hangsúlyozta, hogy az erkölcsi javulás csak lehetőség: „Sokan bíznak a háború erkölcsi kihatásaiban s rámutatnak azokra a nagy benyomásokra, melyek folytán a vallásosság s bensőség, az áldozatkészség s hősiesség, az egyéni érvényesülés s lovagiasság, azután pedig a faj- és hazaszeretet s végül a könyörüld s kegyelet érzései ébrednek bennünk. [...] a háború önmagában véve, mint az erőszak s az ököl kategóriája, erkölcsöt nem produkál; [...] a háborúnak az imént említett jó kihatásai mind csak olyanok, mint a terméskövek; ezekből lehet építeni, de maguk a kövek még nem épület;"28 Mindezek fényében nem meglepő, hogy miután megtapasztalta, hogy az erkölcsi nemesülés lehetősége a háborúban nem vált valósággá, 1918-ban készített végső mérlege meglehetősen negatív: „a háború által nem leszünk jobbakká, sem erkölcsösebbekké. A jóság s erkölcs a léleknek magas kultúrája, azt tehát csak hosszú és elmélyedő munka teremtheti meg. A háború nem nevel erkölcsöt, legfeljebb ingerekkel szolgál a meglevő erkölcsi erők s értékek előhívására."29 Az egyéni megnemesülés lehetőségén felül Prohászka a társadalmi-történelmi fejlődés eszközét is felfedezni vélte a háborúban, amennyiben az imperializmuson, liberalizmuson és a francia felvilágosodás individualista következményein alapuló modern kultúra (amely egyúttal az egyéni morális hanyatlás oka is) elpusztításával Isten a történelem pozitív irányú fejlődését hajtja végre. Prohászka a történelmet ugyanis - Teilhard de Chardinhez hasonlóan - lineáris, eszkatológikus dimenzióval bíró evolúciós folyamatnak tekintette, melynek során az emberi kultúra folyamatosan nemesedik, és magasabb síkra jutva közeledik a - földön tökéletesen meg nem valósítható - ideális társadalmi berendezkedéshez, Isten országának megvalósulásához.30 A minden korábbinál borzalmasabb háború láttán Prohászka ugyanakkor kritikával illette a világtörténelem immanens 26 ÖM 19,92. 27 ÖM 23, 277. - 1915. január 15. 28 ÖM 10, 241-242. 29 ÖM 10, 319. 30 Vö.: Szabó Ferenc: A történelem Istene. Prohászka Ottokár történelemteológiájához. In: Prohászka-tanulmányok, 2009-2012. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2012. 43-45. _______Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN_______ 368 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
