Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN Isten büntetését látom bűneimért, azután pedig megalázom magamat bűnösségem s nagy rovásom öntudatában s buzgón iparkodom a bajt s szenvedést is hasznomra fordítani. Második, miből való gondolat az, hogy a háború bajai s aggodalmai, testi s lelki szenvedései által ne csak tisztulni akarjunk bűneinktől, hanem hogy jobb s erőteljesebb emberekké, nemesebb s finomabb leikekké akarjunk válni. [...] A mámoros, hitetlen, öntelt, másrészt meg kislelkű, önző s szeretetlen világot ébresztgeti s villanyozza az Úristen a maga módja szerint - nemcsak prófétai, tüzes szózatokkal, hanem világtörténelmi nagy eseményekkel. [...] Íme, ily világháborúban, ilyen világégésben magába tér az ember sfölfödözi ott önmagát, fölfödözi lelkét, melynek a világégésen túl is meg kell maradnia, amelynek a halálon túl is van élete, van világa! [...] Ily módon éleszti föl tehát az ilyen világháború a hitet s szinte megtapasztaltatja velünk egy más világnak, egy világon túl levő világnak létét, mely felé hajózásunk, akarom mondani, vándorlásunk el van igazítva. [...] Ilyenkor aztán világosan fölismeri, hogy van fölötte egy más, mindent intéző hatalom, a hatalmak hatalma, s hogy e hatalomnak hódolnia, azt tisztelnie s imádnia kell, s azt felednie vagy épen káromolnia nem szabad! [...] Vannak azután a háborúnak még más, erkölcsnemesítő benyomásai is. A harcosok nélkülözései és szenvedései, a lemondás s rettenthetetlenség példái, a küzdő felek áldozatkészsége s halálmegvetése néma szemrehányással mutatnak rá az elpuhultságra, a kényelemre s élvezetszomjra, melybe beletörpül s belebetegszik a mai kor embere. [...] Mindezekből a benyomásokból, miket a nagy világháborúból vettünk, két nagy tanulságot vonjunk le s két nagy kötelességre következtessünk, melyet a nagy idő nagy emlékeinek hatalmával, könnyeinkkel s szenvedéseinkkel írjunk lelkűnkbe: Az egyik az, hogy a háború rásegíti az embert, hogy világ, kultúra, élet fölött el, az örök jókhoz ragaszkodjék s tudománynál s műveltségnél többre becsülje magában a hitet, a szeretetet s az erényes életet. - A másik tanulság pedig az, hogy a háború megint föléleszti bennünk az önzéstől s a gazdasági harctól elhomályosított tudatot, hogy mi mindnyájan testvérek vagyunk, kiknek egymásért meg is kell halniok: mennyivel inkább kell tehát egymásért élniök, egymást segíteniök s gyámolítaniok. A háború tehát közelebb hoz egymáshoz s egybeolvasztja a szenvedés s az áldozatok tüzében az erkölcsileg megtisztult nemzetet."25 Jóllehet Prohászka sok kortársához hasonlóan a háborút bizonyos értelemben a megtérés lehetőségét kínáló, Isten-közeli időszaknak, „szent idő25 ÖM 9,186-196. Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017 367
