Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben

Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN Isten büntetését látom bűneimért, azután pedig megalázom magamat bűnösségem s nagy rovásom öntudatában s buzgón iparkodom a bajt s szenvedést is hasznomra fordítani. Második, miből való gondolat az, hogy a háború bajai s aggodalmai, testi s lelki szenvedései által ne csak tisztulni akarjunk bűneinktől, hanem hogy jobb s erőtelje­sebb emberekké, nemesebb s finomabb leikekké akarjunk válni. [...] A mámoros, hitet­len, öntelt, másrészt meg kislelkű, önző s szeretetlen világot ébresztgeti s villanyozza az Úristen a maga módja szerint - nemcsak prófétai, tüzes szózatokkal, hanem világ­­történelmi nagy eseményekkel. [...] Íme, ily világháborúban, ilyen világégésben magába tér az ember sfölfödözi ott ön­magát, fölfödözi lelkét, melynek a világégésen túl is meg kell maradnia, amelynek a halálon túl is van élete, van világa! [...] Ily módon éleszti föl tehát az ilyen világháború a hitet s szinte megtapasztaltatja velünk egy más világnak, egy világon túl levő világnak létét, mely felé hajózásunk, akarom mondani, vándorlásunk el van igazítva. [...] Ilyenkor aztán világosan fölis­meri, hogy van fölötte egy más, mindent intéző hatalom, a hatalmak hatalma, s hogy e hatalomnak hódolnia, azt tisztelnie s imádnia kell, s azt felednie vagy épen káro­molnia nem szabad! [...] Vannak azután a háborúnak még más, erkölcsnemesítő benyomásai is. A harcosok nélkülözései és szenvedései, a lemondás s rettenthetetlenség példái, a küzdő felek ál­dozatkészsége s halálmegvetése néma szemrehányással mutatnak rá az elpuhultság­­ra, a kényelemre s élvezetszomjra, melybe beletörpül s belebetegszik a mai kor embe­re. [...] Mindezekből a benyomásokból, miket a nagy világháborúból vettünk, két nagy ta­nulságot vonjunk le s két nagy kötelességre következtessünk, melyet a nagy idő nagy emlékeinek hatalmával, könnyeinkkel s szenvedéseinkkel írjunk lelkűnkbe: Az egyik az, hogy a háború rásegíti az embert, hogy világ, kultúra, élet fölött el, az örök jókhoz ragaszkodjék s tudománynál s műveltségnél többre becsülje magában a hitet, a szere­tetet s az erényes életet. - A másik tanulság pedig az, hogy a háború megint fölélesz­ti bennünk az önzéstől s a gazdasági harctól elhomályosított tudatot, hogy mi mind­nyájan testvérek vagyunk, kiknek egymásért meg is kell halniok: mennyivel inkább kell tehát egymásért élniök, egymást segíteniök s gyámolítaniok. A háború tehát kö­zelebb hoz egymáshoz s egybeolvasztja a szenvedés s az áldozatok tüzében az erköl­csileg megtisztult nemzetet."25 Jóllehet Prohászka sok kortársához hasonlóan a háborút bizonyos érte­lemben a megtérés lehetőségét kínáló, Isten-közeli időszaknak, „szent idő­25 ÖM 9,186-196. Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017 367

Next

/
Oldalképek
Tartalom